Jana Orlová 1986-ban született, költőnő, képzőművész és előadó művész. A Képzőművészeti Egyetem előadó-művész szakán végzett irodalmi szervezőként. Első önálló kötetét Tüzet szagolni (Číchat oheň) címmel, kiemelt érdeklődéssel fogadták Csehországban. Versei hol finoman, hol igencsak érezhetően kontúrozzák a női érzékiség és szexualitás vonásait, és mossák el a kimondható és a tabu közötti határvonalat. Verseinek rövid és tömör formája is hálás ennek a műfajnak. Az erotikus versek új költőnője Jana Orlová kötetével berobbant a cseh köztudatba, így elég nagy rá az esély, hogy itt nálunk is megtalálja olvasóit. A költőnő 1986-ban született, ami őszinte és naiv hangulatot kölcsönöz verseinek, ezzel együtt pedig hitelesíti azokat. A képzőművészeti beállítottságának köszönhetően versei erősen impresszionista jellegűek, amit jócskán színesít a költőnő által kedvelt performansz irányzat alkotói módszere. Ezt úgy kell érteni, mintha a versek arra születtek volna, hogy előadják őket, tehát az előadás erejével meghökkentőek. Különálló képeit a vers formájának kohéziója mozaikszerűen tartja össze, ami érdekes ötvözete a képzőművészet és az irodalom eszközeinek.
Fűzöld szerelemben
ami nem volt
Belehallgatni az első
nádasba az utca mellett
és letagadni a szelet...
Magasba emelkedni
A bőr illatát megérezni
Élni
csontokkal
A húson túl
haránt
Hozzám gyöngéd ujjak
Perzselő medúzákat
tépkedek a lelkemből
A harang szája ahol nyitom,
lyuk hasad
az utolsó nő nyomán
a forró tinktúra nyomán
a mosoly nyomán
miközben álomba szenderül.
Arany és esik
A föld alól metsző
nyomás az egyszerű
értelemre csendtelen
esik
Mint egy áldozatként.
Forró az én női vérem
Végül az értelemtől megfosztott
Tüzet szagol
Szelet szel
Magányban létezés
Csendes megőrülés
Látogatásom a nemlétbe
Tája meszes agyag volt
ami felduzzadva áradt
és csendesen bágyadt,
mint kedvtelen róka
Szerencse, hogy nemtelen
nem hajt ki egy fa sem.
Karók közt járok
Karókat a bor után
Amint megöregszem
sorba rendezem.
Fordította és a bevezetőt írta: Kepics Boglárka
