Tudósítás a Summer Slam Days programja keretében megrendezett kerekasztal-beszélgetésről, melynek témája a slam poetry és a spoken word elterjedése volt a mai Kelet- és Közép-Európában.
2013. június 6-8. között háromnapos slam fesztivált rendeztek Summer Slam Days címmel. A program főszervezője a Tilos Kulturális Alapítvány, társszervezője a Margó fesztivál volt, melynek története szintén szorosan összefonódik a hazai slam-élet alakulásával. A Nemzetközi Visegrádi Alap által támogatott Summer Slam Days lengyel, cseh és szlovák, valamint magyar slammereket látott vendégül a Mika Tivadar Mulatóban, a Dürer-kertben és az Akváriumban, mely helyszíneken volt videó vetítés, kerekasztal-beszélgetés, V4 Showcase és verseny kezdő és már ismert slammerek részvételével, valamint külön slam-párbaj középiskolásoknak.
A programsorozat első napján megrendezett kerekasztal-beszélgetésen két lengyel slammer és spoken word művész, a nem hivatalos kurrens lengyel slam-bajnok, Jan Paweł Kowalewicz, alias Roman Boryczko és Grzegorz Bruszewski/Estragon, valamint cseh slammerek, Bohdan Bláhovec és Marie Černíková /Bio Masha, a TILOS SLAM2 győztese, továbbá Mavrák Katalin/ Hugee és Németh Péter/ Zeek beszélgettek Gyukics Gáborral, aki az est moderátora volt.
A beszélgetés első felében a vendégeket arról kérdezték, hogy hogyan fest hazájukban a slam helyzete, hogyan kerültek kapcsolatba a slam poetryvel. Masha elmondta, hogy színházi díszlettervezőként dolgozott, jelmeztervező volt, és egyszer csak úgy érezte, hogy ő is a színpadon szeretné kipróbálni magát. Mára már megfordultak az arányok, főleg a színpadon lép fel, és már nem igazán van ideje gyakorolni korábbi hivatását. Roman Krakkóból érkezett, ahol három éve él. Kiskamasz kora óta foglalkozott rappel, már az iskolában. Mára ő Lengyelország nem hivatalos kurrens slam-bajnoka. Informális, hisz nincs hivatalos slam-verseny. Van viszont több fesztivál, rendszeres slam-találkozók, aktív slam-élet, és Jan korábban számos jelentős hazai és nemzetközi slam-fesztiválon is megfordult már, és szép sikereket ért el, többek között Antwerpenben is, ahol első helyezett lett. Itt ismerkedett meg a magyar slam-szcéna képviselőivel. Bohdan a nyugat-csehországi Plzeň (Pilsen) városából származik, de jelenleg Prágában él. Ő 2005-ben került kapcsolatba a slam poetryvel. Ekkor szervezték ugyanis az első versenyt Csehországban. Szinte véletlenül keveredett bele az egészbe, hiszen dokumentumfilm készítést tanult, ez énje komoly része, míg a slam a „rock and roll”, - mondja. Sokáig része volt a pilseni színházi és filmes közegnek, és elsőéves egyetemistaként épp első filmjét forgatta, amikor a forgatás alatt kirabolták. Ekkor beszélt neki az ismerőse az első Slam Poetry versenyről, aminek mellesleg az egyik szervezője volt. Azt mondta, hogy szerinte érdemes indulni a versenyen, annál is inkább, hisz az első hely szép pénzjutalommal, 1000 cseh koronával jár. Meglepte őt a dolog, hisz korábban nem tudott semmit a slamről, de mivel pénzre volt szüksége, úgy döntött részt vesz és végül meg is nyerte a versenyt. Egy XIX. századi cseh szerelmes vers szabad átdolgozásával. Bohdan elmondta, hogy Csehországban háromféle verseny létezik. Regionális, nemzeti versenyek és ún. szabad-performanszok. Mavrák Katalin /Hugee elmondta, hogy ő 15 éves korától kezdve benne volt különböző rapkörökben, rap-bandákban, drum and bass formációban is vokálozott. A rap-vonal az ő esetében is – akárcsak Jannál elég erős. Aztán az egyetemen szemináriumi dolgozatot írt a slamről, írt újságnak, énekelt.
Grzegorz Bruszewski/Estragon szinte már nem is emlékszik, hogy mit csinált a slam előtt, hiszen tíz éve ezzel foglalkozik. Szerinte a slam szcéna hazájában elég kiterjedt ugyan, de nem mutat fejlődő tendenciát, szemben a spoken word-del, ami inkább fejlődik. Ezt bizonyítja az is, hogy albumokat adnak ki. A beszélgetés ezen a pontján felmerült egy műfaji probléma, és Gyukics arról kérdezte beszélgetőtársait, hogy ki hogyan definiálná a spoken word és a slam poetry közötti különbséget.
Greg számára a slam poetry az egyfajta előadás, míg a spoken word az sokkal inkább az, amit csinálsz. „Nem gondolom azt, hogy minden slam poetry költő spoken word művész. Olvashatsz, rappelhetsz, énekelhetsz, de a spoken word az az, amit csinálsz, amit mondasz, ami te vagy.”- mondta Bruszewski. A spoken word egyébként sem kötődik a verseny fogalmához. Egyébként az, hogy melyik a népszerűbb, nyilván országonként változik. Angliában például a spoken word a gyakoribb, míg a slam poetry talán nem annyira. Jan szerint is a slam verseny, míg a spoken, amit az előadó csinál. A magyar előadók ezzel nem értenek egyet. Bohdan hozzáfűzi, hogy Csehországban a slam poetryt egyfajta platformként definiálják. A cseheknél sokszor azok, akik a slam-területéről jönnek, később kipróbálják magukat a stand-up comedy műfajában. A spoken word ott valami sokkal általánosabb valami, de nincsenek is olyan éles határok e műfaj között. Bohdan hozzáfűzte: személy szerint soha nem mondaná, hogy a slam poetry az szimplán verseny, és jobban is szeretné, ha a slam nem fonódna össze a verseny fogalmával. Jan itt megjegyezte, hogy szerinte ez a vita valamilyen szinten értelmetlen, hiszen egy dolog az, hogy mit minek nevezünk, platformnak, vagy versenynek, a másik dolog az, hogy mit csinálsz. A másik lengyel vendég, Grzegorz Bruszewski elmondta, hogy neki picit más a helyzete, hiszen néhány éve már nem igazán foglalkozik slammel: „Számomra a slam verseny, én pedig eltávolodtam ettől, most nem versenyzek, hanem spoken word artistnak tartom magam, albumokat adok ki.”
Németh Péter/Zeek szerint nem kellene különbséget tenni a között, hogy spoken word, és hogy slam. Spoken word a kimondott szó, és tágabb valami, mint ami a slam poetry valaha lesz. A slam persze lehet stílus, de azért az inkább a versenyről szól. Ezzel szemben Magyarországon nincs különválasztva a kettő, itt úgy alakult, hogy a kettő egy szcéna, amit nem spoken wordnek hívnak, hanem slam poetrynek. Az, hogy ki mit gondol erről a két műfajról, nyilván országonként változik, és ez így normális. Bohdan arról beszélt, hogy az ő számára azért volt egy izgalmas kaland a slam, mert úgy érezte, hogy egy olyan valami, amiben lehet improvizálni, az önkifejezés egy olyan formája, melyben az ember az adott szituációban a jelenből meríthet inspirációt. A csehországi verseny után, amit megnyert, egy improvizációs vonalán indult el a slamnek. Magáról a versenyről is azt hitte, hogy egy improvizációs verseny, és ez egy érdekes tapasztalat volt számára, hisz rá kellett döbbenjen, hogy Csehországban két irányzat él, melyek olykor azért találkoznak. Az egyik az improvizatív, a másik pedig a megírt, előkészített slam: „Számomra a legfontosabb az improvizáció, a közönséggel való kapcsolatteremtés.” Masha hozzáfűzte, hogy van egy harmadik irányzat is, amely félig meddig a közönség igényére jelent meg, ez pedig a stand-up comedyhez közeli irányzat: „Én is kipróbáltam egyszer, de mivel én voltam az egyedüli, aki a vicceimet szórakoztatónak találta sokkal inkább nevezhetjük ezt stand-up tragedy-nek, mint comedy-nek.”
Ezután Gyukics a slam lengyelországi történetéről faggatta a vendégeket. Bruszewski elmondta, hogy náluk erről legendák keringnek, hiszen voltaképp egy ember, egy nagyon meghatározó személyiség hozta be Lengyelországba a slam műfaját. Bohdan Piasecki (akit egyébként a magyar közönség is ismerhet, hiszen 2011-ben az EU-Pont slam sorozat keretében már járt Magyarországon) angol irodalom szakos diák volt, és Londonban ismerkedett meg ezzel a műfajjal, amelyről azt gondolta, hogy Lengyelországban is meg lehetne honosítani. Következetesen elkezdte szervezni a lengyel slam-szcénát, helyet teremtett a slam-megmozdulásoknak, eljutott a rapperekhez és költőkhöz, reklámozta és népszerűsítette a slam-poetryt, mint új műfajt a televízióban, rádióban. Az első slam-fesztiválra sok színházi, irodalmi ember jött, ma már sokfelől érkeznek, sokféle embert vonzanak a slam-események. A beszélgetés ezen a pontján felmerült a kérdés, kinek az országában milyen a költők viszonya a slam poetryhez. Lengyelországban például a klasszikus költészet elhatárolódik a slamtől. A klasszikus költők, vagy a hagyományos költészet képviselői és követői, úgy gondolkodnak a slamről, mint egyfajta költészeti megasztárról, szóval nem igazán veszik komolyan. Csehországban is megfigyelhető egy hasonló jelenség, egyfajta távolságtartás, sokáig úgy tartották, hogy a slam az valami gyanús nyugati, popkultúrához közeli valami, de a helyzet remélhetően változásnak indult, ezt mutatja az is, hogy sokszor tűnnek fel slam-rendezvényeken híres költők, írók. Ez Bohdan szerint nagyon pozitív és örömteli dolog, mert sok-sok évig rossz helyzetben volt a slam. Ma viszont egyre több könyv vagy verseskötet bemutatójára is meghívnak slammereket, hogy így segítsenek eladhatóvá tenni az árut a közönségnek. Ezt bizonyítja az is, hogy Csehország egyik legkonzervatívabb, régimódi irodalmi rendezvénye, vagyis az ünnepi könyvvásár idén slam poetry költőket is meghívott, köztük Bohdan is jelen volt: „Furcsa volt számomra ez a közeg, de mindenképp üdvözlésre méltó gesztus ez.”- mondta.
Mavrák Kati/ Hugee ennek kapcsán arról beszélt, hogy a magyar költők és slammerek közti viszony tulajdonképpen pozitív, például a Margó fesztiválon lépett fel két éve először, mint slammer Simon Márton költő, remegő kézzel és papírral, és ma már van ő, Pion István, Závada Péter. Ez azért fontos, mert most, vagy az elmúlt években fiatal, önálló kötettel rendelkező költők kerültek bele a hazai slam-élet vérkeringésébe. - Igaz, Závada korábban MC volt. Ők Hugee szerint mégis egyfajta hidat képeznek a költők és slammerek között. Gyukics ezzel nem teljesen értett egyet, szerinte inkább Szkárosi Endrét, Ladik Katalint kellene ebben a kontextusban megemlíteni. Zeek szerint viszont itt inkább generációs problémáról van szó. Van egy fiatalabb, és van egy idősebb nemzedék. Viszont az mindenképp jó, hogy ma már egyre többen kíváncsiak a slam poetryre. Az slam-estekre például költők, írók is eljárnak, mint Szilágyi Ákos, vagy Peer Krisztián, aki több slam event vendége is volt.
A magyarországi slam szcéna alakulása is szóba került, amely Hugee és Zeek elmondása szerint a Petrányi Zsolt kezdeményezte MC-k és költők összecsapásával indult a Műcsarnokból, 2006-ban a Budapest Slam rendezvénnyel. Ezt 2007-ben megismételték Budapest Slam 2 néven, akkor már nemzetközi fellépőkkel, élő zenével és vetítéssel kiegészítve az eseményt. Aztán 2008 januárjától havi rendszerességgel, minden hónap utolsó vasárnapján lettek slam-estek a lelkes fiatalokból verbuválódott Slam Poetry Budapest szervezésében a Kőlevesben. Ez három évig tartott. 2011-től viszont már annyira felduzzadt a slam-események száma, hogy a havi slammeken már nem volt mindig közönség, egyre kevesebben jöttek, és végül a Kőleves pincéjéből kezdtek elmaradozni az emberek. Közben 2009-ben összeállt a Bly Managementet képviselő Stráhl Kati, aki korábban a Műcsarnokos slam-rendezvényeknél is bábáskodott, a Slam Poetry Budapest, a Tilos, és azóta közösen végzik a slam poetry hazai népszerűsítését. 2012 márciusában pedig a Mika Tivadarban újra indultak a havi slam-estek is.
Gyukics Gábor végül azt a kérdést tette fel a vendégeknek, hogy országonként hány városban van aktív slam élet. Hugee elmondta, hogy Magyarországon viszonylag sok helyen, például Pécsen van régóta erős slam bázis, Veszprémben is volt jó pár évig, csak most az utóbbi időben változott a helyzet. De van slam élet Szegeden, Mosonmagyaróváron, Sopronban, Miskolcon.
Lengyelországban a fővároson kívül Wroclaw, Krakkó, Poznan, Opole kerülnek megemlítésre. Itt rendeznek havi rendszerességgel slam bulikat. Krakkóban 20 slammer van úgy átlagosan jelen ezeken az estéken, ebből 15-16 a visszajáró- mondja Jan. Ha azt feltételezzük, hogy kb. 150 fős közönség látogatja a bulikat, akkor ezekből kb. öt új arc bukkan fel minden alkalommal.
Csehországban kéthavonta van nagyobb slam-rendezvény, ezekre egyre több ember kíváncsi. Prága, Brno, Pilsner, Olmütz –ezek azok a városok, ahol rendszeresen rendeznek slam-eseményeket, emellett persze vannak kisebb települések is, ahol vannak egyéb lokális bulik. A nemek arányát tekintve a műfaj művelői közül mindenhol a férfiak kerülnek túlsúlyba, de míg Csehországban az utóbbi időben egyre több női előadó is megjelent, és Magyarországon is hozzávetőleg 20 %-ban azért nők is képviseltetik magukat, Lengyelországban még mindig a férfiak uralják a terepet (a slammerek kb. 90 százaléka férfi). A slam-poetry szlovákiai helyzetéről az est folyamán nem tudhattunk meg többet, mert a szlovák vendégek, Michal Kovac és Jancek Vlado nem tudtak részt venni a beszélgetésen.
Felvidéki Eszter
A fotókat Pereszlényi Erika készítette.