A Bolgár Kulturális Intézet tisztelettel meghívja Önt 2013. március 12. (kedd) 19.00 órától Zsuzsanna Ilievszky (hegedű) és Konsztantin Ilievszky (zongora) Duett koncertjére.
MŰSOR:
Giuseppe Tartini (1692-1770):
g-moll szonáta hegedűre és Basso contiunora,
más néven: "Ördög trilla szonáta"
I. Larghetto affettuoso
II. Allegro
III. Andante - Allegro - Adagio
Friedrich "Fritz" Kreisler (1875-1962):
Preludium és allegro Pugnani stílusban hegedűre és zongorára
Niccolo Paganini (1782-1840):
Mózes fantázia a hegedű g-húrjára írva (Bevezető téma és azt követő három variáció G. Rossini "Mózes Egyiptomban" írott operája után)
Tema - Tempo alla Marcia
Variáció I
Variáció II
Variáció III
Charles Camille Saint Saens (1835-1921):
Danse Macabre - eredeti feldolgozás hegedűre és zongorára
Dora Pejacevic (1885-1923):
Szláv szonáta hegedűre és zongorára
Johannes Brahms (1833-1897):
Ötödik Magyar tánc - átdolgozás hegedűre és zongorára
„…Négy és fél éves koromban kezdtem el hegedűn játszani. Édesapám brácsán játszott, de nem akarta hogy én is zeneművészettel foglalkozzam. Határozottan ellene volt, de én erősebbnek bizonyultam. A hegedű nem örvend olyan nagy sikernek, mint a zongora- a zongora szerepe mindig egy szólistáé. Nehéz állhatatosnak lenni és a szakmában maradni. A zenélés nem verseny. Én vagyok, aki vagyok, és számomra az a legfontosabb, hogy boldog legyek a hivatásommal és hogy valami érzékit tudjak odaajándékozni az embereknek. Manapság már számos Paganini létezik- szerte a világon nagyon sok kiváló, nívós művész koncertezik, de amikor önmagunkra találunk, akkor válunk egyedivé- igazi egyéniségé, zenészé, artistává. A hegedű vonós hangszer és az emberi hanghoz, a dalhoz hasonlatos. Amikor egy előadó kitűnően játszik, akkor a hegedű „lélegzik” és ez a legnagyobb ihlet varázslója.”
Zsuzsanna Ilievszky interjúja
a „Balgarszka armija” c. újság előtt, 2012.10.05.
- „Milyen érzés, amikor a szerzeményeit Ön másnak a fülével hallgatja?
- Van egy négyéves lányom és a két dolog között párhuzamot vonnék. Egy apa mindig abban reménykedik, hogy gyermeke vallott eszméinek és véleményeinek folytatója lesz. Azonban a gyermekek saját jellemmel rendelkeznek, fejlődnek, a saját fejük után mennek és leszakadnak a szülőktől. Ugyanez a helyzet a zeneművészettel. A komponista úgy fest mint egy képzőművész. Amennyiben egy galerista megpróbálja megfesteni Mona Lisá-t, nagyon sokan látván az utánzatot, felháborodnának. A mi hivatásunkban ez nem érzékelhető rögtön, de fontos- azok, akik a zenei interpretációval élnek, szemmel kell tartsák, hogy mit is szeretett volna kifejezni egy adott zeneszerző. Amennyiben a művész a szerzeményen nem változtat drasztikusan - az élvezet, amivel a saját, minden más zeneszerzőtől különböző alkotásait hallgatja, óriási. A lényeg a különbségben rejlik.”
Konsztantin Ilievszky
zeneszerző és karmester interjúja
a „Balgarszka armija” c. újság előtt, 2012.10.05.
