A bolgár-magyar-orosz zenésszel Nicheva Stefka beszélgetett
Vidinben születtem, de csak az első nyolc évemet éltem le ott. Moszkvába ment dolgozni a család öt évre, utána még kettőre Tyumenybe, amely Nyugat Szibériában található. Az ott kapott kultúrsokk után felüdülés volt Szófiába költözni, ahol a gimnázium utolsó két évét töltöttem. Az első szerelem és az első zenekar erre az időre esik. 1984-ben a szüleimmel Budapestre jöttem, ahol elvégeztem a Közgázt, aztán munkakezdés és családalapítás következett. Mindig is zenéltem, belül és kívül. A belső zenélést az albérleteim konyhái őrzik, a külsőt sokan látták a Korai Öröm, Fókatelep és Meszecsinka zenekarok révén.
Hogyan hangolódik össze a bolgár és magyar kultúra egy személyben?
Nálam még az orosz is ott van – Szovjetunióban nőttem fel. Pár kamaszkori skizofrén krízistől (Ki vagyok én?!) eltekintve pozitív a hatása annak, hogy belülről érzékelhetsz több világot egyszerre. Több nézőpont lehet a sajátod úgy, hogy jól látod a világlátások gyenge és erős oldalait. Pl. ha elolvasom, hogy a magyarok Kínából származnak, eszembe jut a bolgár olvasmány, ami szerint Lao-Ce bolgár volt és nem dőlök be egyiknek sem. Fontos azért, hogy a multi-kulti közepette meglegyenek a gyökerek, érezd, hova tartozol eredetileg. Én bolgár vagyok, az orosz kultúra áll hozzám legközelebb, Magyarország pedig a munkahelyem.
Milyen irányt és célt kell, hogy tűzzön maga elé a modern bolgár?
Ismerd meg a világot és térj haza sok ajándékkal.
Mit gondolsz a régi bolgár mondásról: „Sose ébredj kétszer ugyan azon a helyen”, és későbbi változatáról: „Sose halj meg ott, ahol megszülettél.”? Szerinted milyen összefüggésben van azzal, hogy a bolgárok egyre csak eltűnnek szülőföldjükről?
Ezek a mondások gondolom egy emberfajtára vonatkoznak és nem minden bolgárra, amióta letelepedtünk a Balkán félszigeten. A bolgárok két oknál fogva mennek el mostanában. Az egyik az, hogy eddig nem lehetett és kíváncsiak a világra. A másik meg a gazdasági helyzet. De az én ismerőseim többsége vagy nem tervez elmenni, vagy mindig visszamegy, mert Bulgáriában van egyfajta energia, ami sehol máshol nem érezhető. Én mindenesetre egy bolgár hegyi faluban tervezem az öregkoromat eltölteni.
Egy tipikus bolgár jellembeni sajátosság szerinted lehet…
"Ilyen csak nálunk fordulhat elő!" mondat valami rossz láttán.
Hogyan őrzöd meg a bolgárságot a mindennapokban?
Hogy veszíthetném el?
Egy kis művészet: hogyan hat a lélek egy másik lélekre a zenén keresztül?
Közvetlenül. Én úgy jöttem össze a párommal, hogy először felfedeztük a közös zenei nyelvünket. Ezt a közös nyelvet bárki megtalálhatja, használhatja. Azok, akik vevők egy zenére, egy hullámhosszon vannak, megértik egymást. A zene erősebb kapocs a hétköznapi nyelvnél, mert mélyebb és kevésbé félreérthető. Egy népet a nyelve tartja össze, egy nép zenéje pedig akárkit a világon, aki átérzi. Intim és ugyanakkor globális.
Melyik a kedvenc hangszered és miért?
A zongora és az akusztikus gitár. Azért mert élőlények és csodálatos dolog velük kommunikálni. Átjárók az én külön világomba.
Mi a helyzet a múzsával? Hogyan látogat el hozzád Orpheusz?
Kell az egyedüllét és teljes szabadság – vagyis, hogy az adott pillanat impulzusa határozza meg mit csinálok a következő pillanatban és nem az előre megtervezett dolgok. Ha ezek megvannak, sokszor jön el. Mivel gyenge vagyok, hogy a felnőtt korban is fenntartsam ezt az állapotot, ezért egyre ritkábban látogat el a múzsa. A „hogyan” úgy van, hogy bekerülök a saját világomba és előjönnek dallamok és/vagy szövegek, amelyek olyan kérdésekre adnak választ, amelyeket még fel sem tettem.
Melyek a számodra fontos dolgok?
Az, hogy a központomban éljek, különben elpazarolom az életet.Utóbbi időben egyre jobban a család. És persze a jó társ.
Az alkotók mindig is kerestek valamit. Te, mint zenész mi után kutatsz?
Nem mint zenész kutatok, inkább mint ember. A keresés nem a művészek privilégiuma. Valaki a konyhában alkot (lassan én is kezdem), valakinek az élete költészet (ez a legmagasabb szint), más pedig művésznek definiálja magát és közhelyeket produkál alkotás gyanánt. Vannak nem zenész ismerőseim, akik sokkal jobban rajonganak a zenéért, mint én. Nekem a zene a jobb világ része és az önkiteljesedés eszköze. A l’art pour l’art számomra nem a cél nélküli önkifejezést jelenti, hanem azt, hogy a művészkedés révén minél több időt töltsünk abban a jobb világban.
Tegyél fel magadnak egy kérdést.
Mi értelmeset csináltál ma?
