Esküvői és temetési muzsika, röpködő vodkás üvegek, állati elementaritás, szovjet tábornokok szelleme, balkán-amerikai etnorock, török-balkáni dzsesszfúzió - többek között ezt kínálja idén a Sziget Világzenei Színpadának szláv felhozatala. Nézzük csak szépen sorjában. Na, és persze mondanunk sem kell, hogy a fesztivál után is érdemes lesz visszanézni hozzánk.
Goran Bregovic Wedding And Funeral Band (Augusztus 12., péntek, 21.30)
Goran Bregovic szerb és horvát szülők házasságából született 1950-ben, Szarajevóban. Komolyzenei tanulmányaival felhagyva a hegedűjét gitárra cserélte tizenhat éves korában, és különféle rockzenekarokban tűnt fel, köztük a legendás Bijelo Dugméval. Több mint egy tucat albumot jelentettek meg, míg a jugoszláviai háború közeledtekor fel nem bomlott a zenekar. Bregovic ekkor kezdett filmzenéket írni, Emir Kusturica biztatására. Első közös munkájuk, a Cigányok ideje rögtön az egekbe emelte az ázsióját: egymást követték felkérései, és olyan világsztárok énekelték dalait, mint Iggy Pop, Scott Walker, Ofra Haza vagy Cesaria Evora. Amit elért, annál többről zeneszerző ritkán álmodik: ma már világszerte, a Balkán örökzöldjeiként terjednek – a Cigányok ideje, illetve az Underground című filmekből ismert – Djurdjevdan és Mesecina című dalai. A kilencvenes évek második felétől kezdve Bregovic a színházak és az operák világát is bevette: Karmen (With a Happy End) és Margot, egy boldogtalan királyné emlékiratai című színpadi műveit Budapesten is előadta.
A Bregovic-muzsikák forrásai többnyire a menyegzők és a temetések táján kereshetők, erre utal zenekarának a neve is. Ennek a hagyománynak – mint 2009-es albuma is jelzi – az Alkohol fogyasztás a legfőbb célja, de Bregovic szűrőjével a legnemesebb pezsgő kerekedik a legdurvább szilvapálinkából, és elragadó koncertzenévé válnak a menyegzők és temetések rézfúvós roma muzsikái.
Soviet Suprem (Augusztus 13., szombat, 17.15)
Egy kritikus „a Balkan Beastie Boys”-ának nevezte a Soviet Suprem nevű francia együttest. 2014-ben két népszerű énekes, Erwan Seguillon és Toma Feterman alapította – Sylvester Stalin és John Lénine tábornokként, arra ébredve huszonöt évvel a hidegháború után, hogy forradalmat kell kirobbantaniuk.
Mint L’Internationale című albumuk tanúsítja, ez a forradalom a Balkan Beat és a Russian Beat forradalma – megtoldva némi hip-hoppal és punkkal. Akik pedig nem táncolnak rá, azok nyilván a forradalom ellenségei, úgyhogy könnyen a Gulagon végezhetik…
A többi a humor meg a vodka dolga.
Kultur Shock (Augusztus 13. ,szombat, 18.30)
Az énekes-dalszerző Gino Srdjan Jevdjevic az ostrom alá vett Szarajevóból menekült Seattle-be, ahol 1996-ban alapította meg a Kultur Shockot. A kezdetben elektronikus balkáni folkot játszó zenekar felállása és hangvétele többször módosult húszéves pályafutása alatt, az őket támogató rockzenészeknek is köszönhetően. Az amerikai alternatív színtér olyan legendái álltak mögéjük, mint a producer Jack Endino, a Nirvana egykori basszusgitárosa, Krist Novoselic, és a Dead Kennedys énekese, Jello Biafra – aki szerint „a Kultur Shock nem más, mint amiről a punk rocknak szólnia kell”. Jevdjevic mellett a bolgár progresszív rock-gitáros Val Kiossovski gondoskodik a Balkán fílingjéről, az indonéziai Guy M Davis (basszusgitár), illetve az amerikai Chris Stromquist (dob), Paris Hurley (hegedű) és Amy Denio (klarinét, szaxofon) társaságában. (A New York-i avantgárd zenei körökben is legendás Amy Denio gyakran járt Magyarországon Tone Dogs, Pale Nudes és Billy Tipton Memorial Saxophone Quartet nevű zenekaraival, sőt Hajnóczy Csabával és Kenderesi Gabival egy közös lemezt is készítettek The Danubians néven.)
Egy szó mint száz: sokkoló balkán-amerikai etnorock vár ránk, egy olyan társaságtól, amely tavalyelőtti IX. című albumával a csúcsra ért. Live at Home című – csak digitálisan elérhető – 2015-ös albumukból pontosan kiderül, hogy miféle „gyomrosra” kell számítanunk.
Leningrad (Augusztus 13., szombat, 21.30)
A Leningrad együttes a kilencvenes évek végén bukkant fel a szentpétervári és moszkvai klubokban. Bullet című 1999-es korongjával nyomban felkavarta az orosz könnyűzenei életet, csak a rádióadók utasították vissza, az alkohol és a szex drasztikus jelenlétére tekintettel. A zenekarvezető Szergej Shnurov mindazonáltal nem értette, hogy mire való ez a távolságtartás, hiszen mint mondta, ő csak jó dolgokról énekel… „Már megittam mindent / Sört, vodkát és brendit / De még mindig b…ni akarok / Lehet, hogy szexmániás vagyok?” – vallotta például az egyik teljesen hétköznapi dalszövegében.Ugyanezt a keresetlen nyerseséget testesíti meg a Leningrad zenéje is, már-már „állati” elementaritásával. Shnurov gátlástalan énekéhez egy kifogástalanul brutális zenekar járul, melyben nem hibáznak sem a kőkemény fúvósok, sem a gitárok. A fő csapás iránya a ska, mélyen átitatva punkkal, de az indulók, illetve az orosz tánc- és népdalok sem maradnak szárazon. Kimondottan egyszerű, rövid és dallamos számok sorozatát alkotva, amit nem lehet megunni, annyi benne a fordulat és a poén.
A kétezres évek végén úgy hírlett, hogy leáll a zenekar, de két év pihenő és némi átszervezés után –Yulija Kogan dzsesszénekesnőt is beszippantva – újra beindult, és újabb albumokat (Henna, The Eternal Fire, Fish) tett az asztalra. A Sziget azon visszatérői közé tartoznak, akikben nem lehet csalódni. Nincs kegyelem, az orosz underground és ska hívei most is megkapják a magukét…
Dzambo Agusevi Orchestra (Augusztus 14., vasárnap, 23.15)
Dzambo Agushev a kelet-macedóniai Strumicában született 1987-ben. Édesapja (Cemal) és nagybátyja (Koco) legendás muzsikusok voltak. Őket követte és utánozta apró gyerekkorától, és harmadik trombitásként már tizenegy évesen szerepet kapott a nagybátyja által alapított rezesbandában. Így hallotta meg a világhírű macedón szaxofonos, Ferus Mustafov, aki annyira elképedt tőle, hogy Jumbo 11 címmel egy album felvételéhez is hozzásegítette.
2006-tól kezdődően az Agushevi Orchestra sorra nyerte a macedóniai és szerbiai trombitás versenyeket Kumanovótól Gucáig. Mindenekelőtt Dzambo játékának volt ez köszönhető, így hamarosan övé lett a zenekarvezetés joga. Az utóbbi években világszerte kedvező fogadtatásban részesültek a balkáni, a török és a cigányzenék dzsesszes felhangú fúziójával. Kicsattanó erejű produkciójukról nem véletlenül írták: „A legújabb trombitás forradalom.”
Bővebb info és a teljes program a Sziget hivatalos oldalán, illetve Facebookján.
Felkészülésként pedig ajánljuk az elmúlt években Goran Bregovic-csal és a Leningraddal készült interjúinkat.