"Putyin már 2014-ben nyíltan kimondta, azt szeretné, ha Ukrajna megszűnne létezni. Most mi vagyunk a zsidók az új Hitler szemében. Kilátásba helyezte Európa kiterjesztését Lisszabontól Vlagyivosztokig. Miért nem halljátok?" – hívja fel a figyelmet Okszana Zabuzsko ukrán írónő.
Olga Łozińska: Az Üröm bolygó című esszégyűjteménye a háború kitörése előtti napon jelent meg Lengyelországban.
Okszana Zabuzsko: Igen, a sors fintora, hogy a háborús előkészületekről, annak okairól szóló könyv, amely nem csak nyolc, de akár száz évre is visszanyúlik, épp február 23-án jelent meg Lengyelországban. Könyvbemutatóra jöttem Lengyelországba, nem a háború elől menekültem.
O.Ł. Ukrajna nyolc éve a háború árnyékában élt.
O. Zs.: Igen, de a helyzet nem volt ilyen fenyegető, mint most. A Donyec-medencében volt a front, és volt a hátország, ahol békés, hétköznapi élet folyt. Most viszont a civilek, az ország egész lakosságának túléléséről van szó. Korábban, a 2014- 2015-ös minszki jegyzőkönyv aláírása után, amely állítólag lezárta a kelet-ukrajnai háborút, továbbra is kaptunk olyan híreket, hogy megsebesül havonta tíz-húszember , noha harcokról nem érkeztek jelentések. 2014-ben csak a Krímről és a Donyec-medencéről volt szó. Putyin azonban már akkor is a mostani terveit akarta megvalósítani. Ennek egyik bizonyítéka az a tény, hogy az orosz katonák magukkal hozott ételei már hét éve lejártak. Ennek a százötvenezer fős hadseregnek 2014-ben kellett volna bevonulnia Ukrajnába, békefenntartó misszió ürügyén. Akkor azonban Putyin villámháborúja nem sikerült, mert megállították az ukránok. 2014-ben más forgatókönyve volt Ukrajna elfoglalására, mint most. Ukrán polgárháborúnak próbálta álcázni azt.
A kép forrása: Okszana Zabuzsko angol nyelvű Wikipédia oldala
O.Ł.: Putyin azt magyarázta mindenkinek, hogy nektek, ukránoknak vannak vitáitok egymással.
O.Zs.: Igen, nekünk is ezt mondták. Ez információs háború volt, a média manipulálta a társadalmat. Az elmúlt tíz évben Putyin arról győzködte a Nyugatot, hogy Ukrajna szétesőben van, Galícia és a Donyec-medence gyűlöli egymást. Ez idő alatt civil szervezeteknek álcázott oroszbarát katonai csapatok gyakorlatoztak, így működött a Harkiv központú ötödik hadoszlop (a szervezet orosz neve Oplot vagyis Erőd). A Majdanon az oroszok lőttek minket, ukrán egyenruhában, könnyen felismertük őket, például a nyelvükről. Az orosz ajkú ukránok teljesen másként beszélnek oroszul, mint a szín orosz vidékeken. Olyannyira, hogy a moszkvai vezetők azt hiszik, hogy az oroszul beszélő, oroszbarát ukrán politikusok, valójában ukránul szólnak hozzájuk. 2014 tavaszán, a „különleges hadműveletek” során, provokatív csoportok érkeztek Oroszországból Ukrajna keleti és déli részének minden városába, amelyek a Harkiv központú ötödik hadoszlophoz tartozó diverzánsokkal együtt, akik már vártak rájuk, magukkal ragadták a tömeget. Ezek az orosz diverzánsok 2014-ben néhány napra elfoglalták a harkivi megye közigazgatási épületeit, és kitűzték az orosz zászlót, szerencsére az ukránok néhány nap múlva visszafoglalták az épületeket. Kevés szó esik a 2014 tavaszi polgári ellenállásunkról, pedig elsősorban ez akadályozta meg Putyin akkori tervét, hiszen a hadseregünk, Janukovics elnöksége után még nagyon gyenge volt, csak a 2014-es harcok során erősödött meg és szerzett tapasztalatokat. Putyin akkor csak Ukrajna egy részét vette el: darabonként vágja le, ami a leggyengébb, ez egész Európára vonatkozik, lásd Grúziát. 2008-ban azt mondtuk: ma Tbiliszi, holnap Kijev, most nem hallom, hogy bárki azt mondaná: ma Kijev, holnap Varsó.
