Szerkesztőségünk igyekezett összegyűjteni, hogy mely szláv írók mely könyvei jelennek meg a az április 24 és 27 között megrendezésre kerülő Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra. A gyűjtés azonban eszközök hiányában nem teljes körű. A fesztivál előtt könyvrészletekkel, kedvcsinálókkal, utána pedig beszámolókkal, interjúkkal jelentkezünk.
Idén a csapból is Hrabal folyik, de egyszer ennek is vége lesz, és akkor talán még bánni is fogjuk. Részben ennek a sorozatnak a végére tett ponton az A38-ason a szombati Hrabal habbal a hajón rendezvény.
Ladislav Michalek kiállítása
Hogy maga a rendezvény is egy hatalmas Hrabal kultusz-dömping volt, ahol a csapból is Hrabal idézetekkel teleírt knédliszeletek folytak, az inkább csak méltóképp tett pontot az egész sorozat végére. Hogy mi mindenből állt ez a sorozat, azt pedig nincs is kedvem részletezni, mert volt itt minden kiállítástól a közös sörözésen keresztül a Hrabal filmek vetítéséig, a szombati alkalom pedig egy nagy Hrabal kocsonyát csinált mindabból, ami Magyarországon elérhető, és Hrabal, és persze nyomokban Csehország darabkákat is tartalmaz.
Michal Cerny, a Cseh Centrum igazgatója, Szvoboda Róbert, Tomás Mazal, Vörös István
A program maga beszélgetésekkel kezdődött, minket főleg ez érdekelt, ennek egyik fő oka, hogy végre nyilvánosan is beszéltek a magyar bohemisták azokról a témákról, amikről eddig főleg egymást közt társalogtak. Az első beszélgetés résztvevői Tomás Mazal, Hrabal udvari monográfia írója, Szvoboda Róbert és Kocsis Péter, a magyar csehes szakma képviselői. A fél órás beszélgetés legnagyobb előnye az volt, hogy elhangzottak azok a dolgok Hrabalról, amiket a nagyközönség vagy nem, vagy csak alig-alig ismert. Mazal eléggé aláhúzta Schopenhauert és Lao-Cét is, mint fontos kútfőket Hrabal életművéhez, Kocsit Péter pedig inkább a cseh irónia Janus-arcúsága, összetettsége mellett érvelt.
Április 3-án az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézetében került sor Csernicskó István és Fedinec Csilla, közelmúltban megjelent, Babiloni Kárpátalja: a regionális nyelvpolitika története a XX. század első felében (1944-ig) című könyvének bemutatójára. Az ukrán nyelvű kötet öt fejezetben, gazdag illusztrációk kíséretében tárgyalja a különböző államok által folytatott nyelvpolitikákat és azok hatását Kárpátalján a XX. század első felében. Érdekesség, hogy a szerzők figyelmet szentelnek a nyelvészet, és azon belül is a szociolingvisztika olyan, korábban nem eléggé értékelt forrásainak is, mint a helységnevek, az utcanévtáblák, vagy a reklámhirdetések.
Az ungvári Lira könyvkiadó gondozásában megjelent kötetet Michael Moser (Bécsi Egyetem, Müncheni Ukrán Szabadegyetem, PPKE), Zoltán András (ELTE) valamint Ferenc Viktória (Nemzetpolitikai Kutatóintézet) mutatták be.
A Szlovák Intézet és az Ulpius-ház Kiadó Petra Nagyová Džerengovát látta vendégül egy könyvbemutató erejéig a Budapesti Szlovák Intézetben. Az írónő a kortárs szlovák irodalom egyik legnépszerűbb alakja. Szlovákiában eddig nyolc könyve jelent meg, amelyek közül három magyarul is olvasható. Felnőtteknek szóló regényei mellett két gyerekkönyve ismert. Műveinek többsége mindennapi élethelyzetekre épül, és a nőket érintő társadalmi kérdéseket feszegeti. Az írónő nem riad vissza az olyan tabunak számító témáktól sem, mint a családon belüli erőszak, vagy mozaikcsaládokban felnövő gyermekek helyzetének kérdése. Profiljához hozzátartozik, hogy négy gyermek édesanyja és Pozsony város alpolgármestere. A könyvbemutatón zajló, Vass Virág vezette beszélgetésből kiderült, hogy Džerengová személyében egy derűlátó és érzékeny, ugyanakkor céltudatos női írót ismerhet meg a magyar olvasóközönség. A beszélgetést követően néhány kérdés erejéig tartó rövid interjúnkban faggattuk őt.
Azt mondják, elsősorban jó olvasónak kell lenni, azután válhat valakiből író. Kell még hozzá valami más is? Neked milyen tapasztalataid vannak ezzel kapcsolatban?
Ezt egy nagy igazságnak tartom. Még gyermekként ha egy könyv hatással volt rám, arra gondoltam, hogy: ez igen, ilyesmit én is szeretnék írni. Leginkább akkor éreztem ezt, amikor egy könyv elolvasása után még sokáig gondolkodtam rajta. Későbbi próbálkozásaim is elsősorban olvasmányaimhoz kötődtek. Hogy egy konkrét példát is említsek, ami a nőknek szóló regények cselekményszövését illeti, Yoe Fielding stílusa abszolút példakép számomra. A mai napig megvásárolom minden könyvét. Természetesen az íráshoz szükség van tehetségre is. Ha valaki tehetséges - én azt mondom, hogy mindenki tehetséges valamiben - akkor még mindig szüksége van türelemre is. Mert tehetség a sikernek csak tíz százalékát teszi ki, a többi a kemény munka eredménye. Számomra írónak lenni a lélek szabadságával, ugyanakkor a test rabszolgaságával jár együtt.
Április 10-én nyílt Zorka Wollny Collaborations című kiállítása a Platán Galériában, április 11 és 25 között pedig lengyel-magyar képzőművészeti kiállítás és vásár van a szintén a Lengyel Intézetben található Latarka Galériában!
Zorka Wollny performer, video és médiaművész, festő, számos vizuális művészeti projekt szerzője Lengyelország egyik legígéretesebb és legismertebb fiatal alkotója. Együttműködik a kortárs lengyel képzőművészeti szcéna legjelentősebb intézményeivel, alkotóival. 2007-ben ő képviselte Lengyelországot az európai művészek kiállításán Brüsszelben. 2009-ben a Deutsche Bank Alapítvány legjobb fiatal művész díjára jelölték, 2010-ben pedig az Arteon című rangos művészeti magazin az Év Művészének választotta.
A ragyogó tehetségű Maya Vitkova bolgár írónő első filmje, a Viktoria nyerte a 21. Titanic Nemzetközi Filmfesztivál 8000 eurós Hullámtörők díját.
Április 12-én az Uránia Nemzeti Filmszínházban, a 21. Titanic záró gáláján adták át a fesztivál idei díjait. A 2014-es Hullámtörők díjat a Viktoria című bolgár filmnek ítélte a háromtagú zsűri, melynek tagjai Szász János filmrendező, Santa Lingeviciute, a vilniuszi filmfesztivál művészeti igazgatója és Andy Starke brit producer. „Díjaztuk az alkotói kockázatvállalást és merészséget valamint a történetmesélésben való elszántságot. Nagyon erős a Viktoriában a szubjektív és groteszk történelemábrázolás. Sokszor emlékeztetett Pálfi György Taxidermiájára. Olyan film, amit nem lehet nem észrevenni és nem lehet nem megjutalmazni.” – nyilatkozta a nyertes filmről Szász János, a zsűri elnöke. A rendezőnő hangüzenetben köszönte meg az elismerést.
A Viktoria című filmben a Nyugatról álmodozva Borjana nem akar gyereket vállalni a kommunista Bulgáriában, ám 1979-ben mégis megszületik lánya, Viktoria, akinek rejtélyes módon hiányzik a köldöke. Azonnal kikiáltják az Évtized Gyermekének, ám az európai kommunizmus bukásával Viktoria aranyéletének is vége szakad. A film egyszerre anya-lánya történet és szarkasztikus humorú, filozófiai tanmese, mely szélesebb történelmi perspektívából mutatja a múlt eseményeit. A ragyogó tehetségű Maya Vitkova írónő első filmje drámailag lenyűgöző, vizuálisan invenciózus, tele játékos metaforákkal és iróniával.
A Galaktika kiadó pályázatot hirdet tanulmány írására Szergej Lukjanyenkoról. Ez és az ehhez hasonló kezdeményezések tapasztalataink szerint kiváló lehetőséget nyújtanak szlavisztikás tanulóknak, aspiráló műfordítóknak és a szláv irodalom után érdeklődőknek, hogy megmutassák oroszlánkörmeiket, és publikációs lehetőséget, illetve tapasztalatot szerezzenek, így az érdekődőket csak bátorítani tudjuk a minél nagyobb számban való részvételre. A kiírás teljes szövege a hajtás után olvasható.
A Galaktika kiadó Sztrugackij-sorozata a régi klasszikusokat ismét, a szovjet birodalmi cenzúra által betiltott szövegeket pedig első alkalommal tárja a magyar olvasóközönség elé. A kárhozott város ennek az általunk is rokonszenvvel figyelt erőfeszítésnek újabb örvendetes gyümölcse:
A Város az égbe nyúló, megmászhatatlanul sima fal és a feneketlen Szakadék közé szorítva éli mindennapinak igazán nem mondható mindennapjait. Lakói – németek, amerikaiak, oroszok, japánok, kínaiak, svédek és még ki tudja, hányféle náció fiai-lányai – sokat vitatkoznak arról, vajon a Földön vagy egy másik bolygón, esetleg egy másik galaxisban vannak-e. Csak az biztos, hogy valamennyien önként vállalták (ki az életét mentve, ki lelkesedésből, ki puszta kíváncsiságból) a részvételt a Kísérletben. Ám a Kísérletről nem tudnak, nem is tudhatnak semmit, hiszen ha tudnák, miről van szó, az befolyásolhatná viselkedésüket, cselekedeteiket… Így viszont lassan megszokják a legképtelenebb dolgokat, a Várost váratlanul elárasztó majmokat, a helyét önkényesen változtató Vörös Épületet, az abszurdnál abszurdabb rendelkezéseket is, hiszen ki tudja… A Kísérlet az Kísérlet.
Az SF európai nagymestereinek legfilozofikusabb regénye közel két évtizeden át nem jelenhetett meg, csupán szamizdat formájában járt kézről kézre. De ne is csodálkozzunk ezen, hisz egy környezetéből kiszakított, izolált embercsoport viselkedésén keresztül szemlélteti történelmünk, társadalmi berendezkedési formáink buktatóit, és ezt lássuk be, egy diktatórikusabb hatalom sem olvassa szívesen.
Ismét izgalmas külső tartalmat ajánlunk olvasóink figyelmébe. A Kötve-Fűzve blog egy, a mi szívünknek is igen kedves témát, a lengyelországi krimiirodalmat veszi górcső alá.
Igényes összefoglaló néhány fő tendenciáról és alkotóról, nyugati visszhangról és optimista jövőképről a Kötve-Fűzve oldalán.
Az író születésének 100. évfordulója alkalmából a Cseh Centrum zenés-filmes-irodalmi születésnapi partyt szervez az A38 Hajón a Staropramen támogatásával, mely programjába szerkesztőségünk is bekapcsolódik. A belépés ingyenes, de regisztráció szükséges: www.a38.hu. A születésnapi buli április 12-én szombaton lesz, 18 órai kezdettel.
“Ott túl a Sörtengeren...” – énekelték hajdanában-danában a derűsen szomorkás cseh kocsmatöltelékek, megannyi Díszgyász-huszár, csodás távoli országokról álmodozva, ahol betiltották a munkát, ahol cigaretta nő a fákon, ahol igenis van ingyenebéd, és fürdőszobás szalmakazlak várják az alkalmi alvóhelyet keresőket... Aki pedig szomjas, egyszerűen fejest ugrik a Sörtengerbe. Szertartásosan koccintottak, kortyoltak a sörükből, majd mindenféle Véres történetek és legendák mesélésébe kezdtek. Olykor Házimurikat is rendeztek. Másnap reggel viszont ezek a Gyöngéd barbárok, a sártengerben úszó Foghíjakon keresztül bandukolva siettek az elég nagy eséllyel Szigorúan ellenőrzött vonatokhoz, hogy ne késsenek el a munkahelyükről. A Harlekin millióihoz képest nem kerestek valami fényesen, de ők maguk voltak (bár többnyire nem is tudtak róla) a Gyöngyök a mélyben.
Bohumil Hrabal cseh író, a külvárosi hétköznapok fád szürkeségében, a turisták által nemigen látogatott prolinegyedek lakói között, a fapados italboltok, talponállók és olcsó vendéglők mélyén kincsek után kutató gyöngyhalász idén márciusban ünnepelte volna századik születésnapját. Első könyvét csak 49-évesen sikerült megjelentetnie, és bár a pályája a későbbiekben sem volt éppen zökkenőmentesnek mondható, élete végén ünnepelt, méltán világhírű íróvá avanzsált. Más kérdés, hogy a csúcsra érve leginkább annak tudott örülni – korántsem egyedüliként a nemzedékéből –, hogy feloldódhat a nagy Semmiben...
Milyen volt? Hogyan fogadták, milyennek látták, és milyennek látják ma a csehek, a magyarok, miként értékelik a nagyvilágban? Hogyan gondozzák és gyarapítják az (ön)világ(ámító)örökségét? Milyen formában él az egyedi, eredeti művészete a ránk hagyományozott könyveiben, a képzőművészetben, a világot jelentő deszkákon és a filmvásznon? Ezeket a kérdéseket járja körül – néhány gyakorlati “példát” is bemutatva – az A38-as hajó április 12-i Hrabal-estje.
A programok 18.00 órától két helyszínen, a koncertteremben és a kiállítótérben várják az érdeklődőket.
Főszerkesztő: Németh Orsolya
Szerkesztők:Borsi Klaudia,D.Á., Gajdos Nárcisz, Hanzelik Gábor, Máté András, Süpek Nóra, Vas Viktória
Grafika: Felvidéki Miklós
© Szláv TeXtus 2013-2023. Minden jog fenntartva. Az oldalon található összes tartalom a szerzők, az oldal vagy a kiadók tulajdonát képezi, mindennemű nyomtatott vagy elektronikus, részleges vagy teljes közlésük csak a fent említettek engedélyével lehetséges.
Elérhetőség: szlavtextus@gmail.com
