A Magyar Írószövetség, a Magyar Napló Szerkesztősége és az Országos Idegennyelvű Könyvtár szervezésében kerül sor az Akcent lublini folyóirat szerkesztőivel való találkozóra., 2014. június 26-án csütörtökön 17 órai kezdettel.
A találkozó témái:
- az új magyar líra "Jeszcze bliżej" (Még közelebb) című, lengyel nyelvű antológiájának első magyarországi bemutatója
- az "Akcent" külföldi irodalmakra és kultúrákra vonatkozó munkái, különös tekintettel a magyar irodalomra és kultúrára
Résztvevők:
az Akcent részéről: Jarosław Wach irodalomkritikus, a szerkesztőség titkára; Anna Mazurek irodalomkritikus; Elżbieta Kusek szerkesztő; Kamil Kudyba a folyóirat fotóriportere.
a szervezők részéről: Oláh János író, a "Magyar Napló" - az "Akcent" partner folyóiratának - főszerkesztője, Konrad Sutarski író, Teresa Worowska műfordító, továbbá az antológia jelenlévő szerzői.
Műsorvezető: Zsille Gábor költő
Íme egy kis ízelítő a sörkínálatból, részletes információ a 
A bolgár író prózájának általában az adja a legfőbb báját, hogy a szerző mindenre rá tud csodálkozni, és az ártatlanságot színlelő tekintet egy szemvillanás alatt letaglózó pillantásokat tud vetni. Popov előtt semmi sem szent: se múlt, se jelen, se irodalmi se politikai tekintély. Pedig a séma egyszerű és már Arisztotelész óta triviális: ne azt írd meg, ami megtörtént, hanem azt, ami megtörténhet.
A szerző ezt az időszakot már olyan mértékben elmúltnak tekinti, hogy akár újra meg lehet írni, ki lehet találni, s ezáltal birtokba lehet venni, vagyis szerinte az elmúlt dolgok nem problematizálhatók (dekonstruálhatók) tovább, vagy pedig ha mégis, akkor csak úgy, ha a történelmet egy egészen másfajta történetté írja át. Két évtizeddel a “nagy narratíva” halála után Alek Popov prózájában kivégzi a témát, az államszocializmus témáját, s helyébe lépeti a történetet, mely többé nem interpretálja, hanem újraalkotja a múltat. És ennyi év távlatából ez legalább annyira valóságos, mint maga a megélt közép- és kelet-európai valóság.
Mile Stojić
Anna Arutunyan: A Putyin-varázs