Ismét Budapesten koncertezett az ukrán etnokáoszt megtestesítő banda, a DakhaBrakha – ezúttal a CAFe Budapest kortárs művészeti fesztivál keretében léptek fel a Művészetek Palotája mellett felállított cirkuszsátorban. A délután még félénken tébláboló Irina Kovalenko, Olena Cibulszka és Nyina Garenecka este már vagány, menyasszonyi ruhás, óriás kucsmás dívákként állnak a színpadon, hangjuk szinte felrobbantja a sátrat. Az első ránézésre szintén elég visszafogottnak tűnő Marko Halanevics pedig aranypaszományos színházi jelmezt és lovagló csizmát viselő „porondmesterként” kerül elő. Már az első szám után bejelentik, hogy ők most a szabad Ukrajnáért énekelnek, és ugyanezt a követeli a koncert végén már állva tapsoló, „volnoszty”-ot skandáló közönség is. A koncert előtt Marko Halaneviccsel beszélgettünk.
Tavaly, a Szigeten már beszélgettünk arról, hogy milyen is a ti zenétek, mit képviseltek, úgyhogy engem most inkább az aktualitások érdekelnek. Biztos fárasztó, hogy mindenki ezt kérdezi, de Kijevből érkeztetek, milyen állapotok uralkodnak most a városban, illetve az egész országban?
Marko Halanevics: Minket a háború fáraszt, nem az, hogy mindenki erről kérdez. Sőt, igazából jól is esik, hogy akármerre megyünk, mindenhol érdekli az embereket az ország sorsa, együtt éreznek velünk. Kijevben most gyakorlatilag teljes a nyugalom, főleg azzal összehasonlítva, ami az ország keleti részén történik. Most egy teljes újjászületés, felébredés érezhető. Ukrajnát húsz évig mindenki egy posztszovjet államként képzelte el, és pont ma (az interjú október 16-án készült) lépett életbe egy „tisztítási” törvény, ez az egyik legfontosabb dolog, amit sikerült elérnünk. Ennek az a lényege, hogy teljesen megtisztuljon a rendszer, eltűnjenek azok, akik kapcsolatban álltak az előző rendszerrel, akik a korrupciós botrányok szereplői voltak. Ukrajnában eddig – a többi európai országgal összehasonlítva – nemigen volt jelen az önkéntes erő, most pedig az egész országot ez hatja át. Mindenki segít azoknak az embereknek például, akik keletről menekülnek az ország közepe felé, vagy annak a katonaságnak, amelynek most a nulláról kell felépítenie magát. Kijevben egyelőre nincsen háborús helyzet, de minden reggel ezzel kelünk, és folyamatosan figyeljük a híreket, hogy Putyin hivatalosan megtámadta-e Ukrajnát.