Ha azt gondolta, hogy a decemberi hónap a legköltségesebb egész évben, akkor örüljön, hogy nem Szerbiában lakik. Bár a lakosság nagy része a magyar átlagnál csak valamivel kevesebből gazdálkodik minden hónapban (a minimálbér nettója alig éri el a 60 000 forintot), nagyobb problémát jelent, hogy a családok jelentős része egy keresetből él. A december amúgy is nagy érvágásnak bizonyul egy kisgyermekes család számára, de a szerb hagyományoknak és szokásoknak köszönhetően ez hatványozódik. Szerbiában egyaránt tartják a pravoszláv vallás hagyományait és a katolikusét is, de mivel az ortodoxia erősebb, ezért a katolikus hagyományok sok családban amerikanizálódtak, melynek eredménye egy olyan katyvasza az ajándékozásnak, mleyet legtöbbször azok sem értenek, akik ebben élnek.
December 6. – Szent Miklós napja
Szent Miklós napján érkezik a szerb gyerekekhez a Mikulás, vagy ahogy ők hívják Fagy apó azaz Deda Mraz. Fagy apó nem aprózza el az ajándékozást, és míg a magyar gyerekek kisebb csokikat, szaloncukrot, gyümölcsöt kapnak, elvétve valami kisebb játékot, addig Szerbiában bevásárlószatyornyi édesség és közepes méretű játékok kerülnek a csizmákba. Természetesen a rossz gyerekek itt is elnyerik méltó jutalmukat – a lilhagymát és a faágat (legalábbis a Vajdaságban, de ez területenként változhat). Ennek az ünnepnek a létjogosultsága azért érdekes, mert az ortodox hagyomány szerint minden szentnek saját napja van a naptárban, és egy-két szerb származású szenten kívül, nem ünneplik őket kollektíven. A pravoszláv családoknak mind saját védőszentje van, melyet a szent napján, egy családi körben elköltött ebéd keretében ülnek meg. Szent Miklós (avagy Sveti Nikola) is ezutóbbiak közé tartózik, akinek a napja december 19-én van.