Csapatunk a közelmúltban újabb délszláv szakértővel bővült, így örvendetes módon megszaporodtak az ezzel a régióval, ezen belül is Macedóniával kapcsolatos írásaink. Amint azt olvasóink észrevehették, ezekben a publikációkban következetesen a "makedón" szóval jelöljük a modern délszláv népet. Mivel ennek köszönhetően hűséges olvasóink körében is felmerült a kérdés, hogy a macedón nép vagy makedón nép, a macedón nyelv, makedón nyelv a helyes forma, illetve, hogy a "makedón" alaknak van-e létjogosultsága a volt jugoszláv tagköztársaság népét és annak nyelvét illetően, többen közülük pedig tollat is ragadtak, hogy megosszák velünk kérdéseiket és észrevételeiket, úgy döntöttünk, szakértői véleményt kérünk a témában. Felkértük véleménye megírására Prof. Dr. Hab. Zoltán Andrást, az ELTE BTK Szláv és Balti Filológiai Intézetének munkatársát, az MTA doktorát, aki már korábban is foglalkozott a kérdéssel, Válasz makedón ügyben című írásában. Építő jellegű hozzászólásokat, előre vivő véleményeket az olvasóktól is szeretettel fogadunk.
"A makedón ~ macedón kérdést egyszer már szerkesztői felkérésre megválaszoltam az Édes Anyanyelvünk hasábjain. (Válasz makedón ügyben 1981, III.évf. 3.szám, 14. oldal). Ott is azt írtam, hogy ha már van ez a kettős alak, akkor próbáljuk felhasználni az ókori makedónok és a mai szláv macedónok megkülönböztetésére, noha tudatában voltam annak, hogy a délvidéki (akkor még jugoszláviai) magyarok nyelvhasználatában ezt a distinkciót nem lehet meghonosítani, nekik Nagy Sándor éppúgy makedón király, mint ahogy déli szláv (akkor még) honfitársaik is makedónok. A magyarországi iskolai történelemoktatásban az ókori görög történelem neveit közvetlenül az ógörögből írják át, tehát ott nem is kérdés, hogy Nagy Sándor makedón uralkodó volt, más nem is lehet (a II. világháború előtt még lehetett macedón is). A hazai lateiner értelmiségi közegben azonban a görög nevek latinon keresztül átörökített kiejtése honosodott meg, így tehát macedón, ahogy Cirill és nem Kirill. Úgy látom, hogy legújabb normatív értelmező szótárunk is követi ezt az elvet: a makedón (régen macedón) szócikk az ókori makedónokra vonatkozik, a macedón (ritkán makedón) szócikk pedig a szláv macedónokra. Ez utóbbi szócikkben a "ritkán makedón" nyilván a délvidéki magyar nyelvhasználatnak tett engedmény.
Vagyis végeredményben mindkét forma helyes abban az értelemben, hogy az irodalmi normán belül van. Hazai, illetve nem speciálisan délvidéki közönségnek szánt írásokban érdemes megkülönböztetni az ókori makedónokat és a szláv macedónokat".
Az Édes Anyanyelvünk említett száma fellelhető a Széchényi és a Szabó Ervin Könyvtárakban. Ajánljuk továbbá a Nyelv és Tudomány cikkét a témában: Macedónia és Makedónia.
Az Akadémiai Kiadó Értelmező Kéziszótárának említett szócikke pedig így hangzik:
"macedón ritk. makedón I. mn Tömegében Macedóniában, részben Szerbia és Montenegróban, Bulgáriában és Görögországban élő déli szláv nyelvű <nép>, ill. ehhez tartozó, vele kapcs."
A Bolgár Kulturális Intézetben (VI. Andrássy út 14.) 18 órakor kezdődő est szereplői (hogy ki milyen minőségben – csak úgy-ahogy tudható):
