Megjelent a Nyugat-Eurázsiai idő című könyvsorozat legújabb darabja: Mikola Rjabcsuk Két Ukrajnája. A kötet a bemutatója március 16-án, szerdán lesz az Írók Boltjában.
A sorozat második kötetének szerzője Mikola Rjabcsuk, az 1990-ben színre lépő posztszovjet ukrán írónemzedék mestere. Kulcsszerepet játszott a posztkolonializmus ukrajnai, valamint közép- és kelet-európai meghonosításában. A kijevi Petro Mohila Akadémia Közép-európai Központjában, illetve lengyel, amerikai és kanadai egyetemeken is tanít. Több Kelet- és Közép-Európával foglalkozó folyóirat szerkesztője, emellett 1997-ben ő alapította a legfontosabb ukrán véleményformáló folyóiratot Kritika címmel. Társadalmi témájú, az ukrán nemzeti identitással, nacionalizmussal, posztkommunista átalakulással foglalkozó könyvei lengyelül, németül, franciául és szerbül is megjelentek.
"Ahhoz képest, hogy milyen komoly világpolitikai jelentősége van az orosz birodalmi agressziót elszenvedő Ukrajna függetlenségi harcának, meglepően kevés nemzetközi figyelmet kap az ország. Vagy ha mégis, akkor geopolitikai spekulációk tárgyaként szerepel, nem pedig a sorsáról önállóan döntő alanyként, ahogy egy szuverén ország esetében elvárható lenne. Vannak, akik méltányolják az ukránok szabadságtörekvéseit, de még ők is alig tudnak valamit az ukrán történelemről, kultúráról, identitásról. Aki ennél többre vágyik, az megtudhatja a könyvből, hogyan jutott el Ukrajna odáig, hogy nemzeti tartalmat adhasson a birodalom szétesése után, harc nélkül elnyert függetlenségének, és ki merjen állni mellette az újjászerveződő birodalom ellenében is".
A könyvet az Örökség Kultúrpolitikai Intézet adta ki.
A bemutatón Körner Gábor műfordító, Mitrovits Miklós történész és Pálfalvi Lajos, polonista, műfordító, a sorozat egyik szerkesztője beszélgetnek.
Időpont: 2016. március 16., szerda, 17.00
Helyszín: Írók Boltja (1061 Budapest, Andrássy út 45.)
A Nyugat-Eurázsiai idő című sorozat Facebook oldala
Addig is ajánljuk a kötetben szereplő, oldalunkon megjelent egyik írást.
Annyira fura érzés, amikor a körülöttünk lévő világ teljesen véletlenül rímel az életünkre. Történt ugyanis, hogy a közvetlen környezetemben felmerült egy nyelvész körökben is régóta vitatott téma: hogyan kell helyesen, magyarul leírni a délszláv családneveket, amennyiben az tartalmaz č vagy ć betűt? Mielőtt időm lett volna utánanézni a dolognak, addigra egy hazai országos napilap internetes oldalán meg is jelent erről egy cikk (pont a múlt hétvégén)! Mivel amúgy is erős fejtörést okozott, hogy milyen blogtémát válasszak, jelnek vettem a dolgot. Szóval, challenge accepted. (Vagy inkább „čelindž ekseptid“?)
Amikor ma reggel azon törtem a fejem, hogy fogok szláv témában aktuális blogbejegyzést írni, nem gondoltam volna, hogy békaemberekkel találkozom. És ezt nem csak úgy mondom. Néha még én is képes vagyok azt hinni, hogy szláv témában Magyarországon manapság már labdába sem lehet rúgni, vagy esetleg a Puskin utca környékén, és vége. Pedig nem! Békaemberek ugyanis igenis vannak. Imperialista békaember, orosz kém, egyre megy. Ugye a Kovács Béla ügyről van szó, ami ma valahogy megint előkerült a Parlamentben. És már ott is van egy szlávos hír — az oroszok ugye szlávok, hajjajj, de még mekkorák, és ez a Kovács most állítólag nekik kémkedik. Mi tagadás, elég rossz lehet a viszonyunk az oroszokkal, ha kémkedniük kell nálunk—vagy túl jó lehet, ha rajtunk keresztül kémkednek Brüsszelben? Nem teljesen világos. Pedig nem kellene rájuk haragudni. Számtalanszor hallani, hogy az amerikaiak — na, ők például nem nagyon szlávok, talán Chicagot leszámítva — belekotnyeleskednek a dolgainkba, pedig ötvenhatban kellett volna belekotnyeleskedni a dolgokba, akkor hol voltak? Bezzeg az oroszok!
Kokes János, a Magyar Távirati Iroda (MTI) prágai tudósítója által jegyzett Magyar emlékek Csehországban c. útikönyv egy tervezett sorozat első tagja, mely a Magyarországgal közös történelmi múlttal rendelkező környező országok magyar vonatkozású emlékhelyeit mutatja be. A kötet az Antall József Tudásközpont kiadásában jelent meg.
Mert bármit is csináltunk volna valójában ötvenháromban, ebben a regényben beleélhetjük magunkat, hogy egy kicsit megint a jó oldalon vagyunk. Novák most (vagyis több mint tíz éve) megfogta a legegyszerűbb receptet, és a lehető legjobb dolgot hozta ki belőle.
Zdenka Becker 1951-ben született a csehszlovákiai Cheb városában. Pozsonyban nőtt fel. 1974 óta Ausztriában él. Könyveit német nyelven írja, emellett fordít is: németről szlovákra, szlovákról németre. Színdarabjait Ausztria, Németország és Szlovákia mellett az Egyesült Államokban is bemutatták. Angol, cseh, francia, hindi, litván, spanyol és szlovák fordítások után A legnagyobb ügy az első könyve magyarul, a fordítás Dallos Emese munkája. A regény 2016 januárjában jelent meg az Üveghegy Kiadó gondozásában.