Minden kedves olvasónknak békés karácsonyt és boldog új esztendőt kívánunk! Szerkesztőségünk jelenleg téli álmot alszik, ébredésünk január másodikára várható.
Vesel božič in srečno novo leto vsem! С Рождеством! Příjemné prožití Vánočních svátků, a šťastný nový rok! З Різдвом Христовим! Sretan Božić! Срећан Божић! Wesołych Świąt Bożego Narodzenia i Szczęśliwego Nowego Roku! Среќен Божиќ! Veselé Vianoce! З Калядамі!Весела Коледа!
Fotó: www.karacsony.cafeblog.hu
A karácsonyi ünnepkörhöz (Božič) kapcsolódó szokások Szlovéniában sem térnek el jelentősen a keresztény kultúrkörben elterjedt, Magyarországon is ismert szokásoktól. Az adventi időszakban a szlovén otthonokból sem hiányzik az adventi koszorú, de a 19. század óta nagy hagyománya van a betlehem-állításnak is, amely mára a szlovén népművészet egyik fontos területévé vált. A karácsonyfa-állítás és díszítés – mai szokás szerint – Szlovéniában a 20. században terjedt el, a korábbi időkben – Közép-Európában egyébként nem egyedülálló módon – a karácsonyfa fejjel lefelé lógott a plafonról, a díszeket pedig hasznos és természetes dolgokból válogatták, így például különböző magvak, bab, gyümölcsök, dió- és mogyorófélék kerültek a fára.
A szlovén gyerekek december 6-ára virradóra kipucolt csizmával várják a Mikulást (Miklavž), aki a jó gyerekeket apró ajándékokkal, a rosszakat pedig virgáccsal (šiba) lepi meg. A Mikulás kísérője Szlovéniában is a krampusz (parkelj), aki – egyes szülők riogatása szerint – a rossz gyereket egyszerűen magával viszi. Szenteste vagy Karácsony első napján a Jézuska (Božiček), december utolsó napján pedig Dedek Mraz (Fagy apó vagy Télapó) ajándékozza meg a kicsiket.
LENGYELORSZÁG
A lengyelek ragaszkodnak hagyományaikhoz, így szentestén – ami Lengyelországban az év legnagyobb ünnepének számít – sem feledkeznek meg ezekről. Ahogy megjelenik az égen az első csillag, asztalhoz ül a család. A szentesti vacsoránál az abrosz alatt szénának kell lennie, ez emlékeztet Jézus jászolban való születésére. A hagyomány szerint a karácsonyi asztalnál páros számú embernek kell ülnie, mivel a páratlan szám, illetve leginkább a tizenhármas szerencsétlenséget hoz (az Utolsó Vacsorára érkező Júdás szimbóluma ez).
Az asztalra szokás egy üres terítéket helyezni, egyrészt a váratlanul betoppanó vándor számára (Lengyelországban nagyon fontos, hogy senki ne legyen egyedül Szenteste), másrészt ez szimbolizálja azokat, akik éppen vagy már nem tudnak a családdal lenni. Tizenkét fogásnak kell az asztalra kerülni, ez tájegységenként változhat, húsétel azonban nem lehet közöttük. A leves általában cékla vagy gomba, a hal ponty. Akad egy káposztából készült étel is az asztalon, ez lehet böjti bigos, gombás káposzta vagy káposztás tészta, az édesség pedig mákos tészta. Desszertként még aszalt gyümölcsökből készült kompótot is fogyasztanak a lengyelek. Ez a tizenkét fogás is a tizenkét apostolra emlékeztet, illetve a falusi hagyomány szerint az étkeknek tartalmazniuk kell a Föld valamennyi termését annak érdekében, hogy azok jövőre is megteremjenek. 
A karácsony est ostyatöréssel kezdődik. Ünnepi jókívánság kíséretében mindenki mindenkivel kölcsönösen tör és fogyaszt el egy apró darabkát az ostyákból, fontos azonban, hogy előtte meg kell bocsátani egymásnak. A vacsora után karácsonyi dalokat, úgynevezett kolendákat énekelnek, régebben ezt különböző népszokások gyakorlása követte. Manapság karácsonykor a televízióban is ilyen klipeket, koncerteket adnak, a lengyel pop, rock, blues és folk együttesek és az énekesek zöme készít is ilyen lemezt. A „pasterka” vagyis az éjféli mise az, amely a lengyel karácsonyi hagyományok közül mindmáig a legerőteljesebben fennmaradt, illetve nevezetes esemény a betlehemek értékelése.
Karácsonyhoz közeledvén legújabb mini-sorozatunkban a különböző szláv országok hagyományaival, szokásaival szeretnénk megismertetni az olvasót. Elsőként nézzük Csehországot és Szlovákiát.
CSEHORSZÁG
A csehek, nem meglepő módon, olyanformán ünneplik a karácsonyt, mint mi magyarok. Csehországban is elhanyagolhatatlan része a karácsonynak, hogy a háziasszonyok szinte tudat alatt már egy hónappal előtte elkezdenek mindenféle cukros puszedliket, vaníliás kiflicskéket, fánkokat, mézeskalácsokat, kakaós csillagocskákat, és hasonlókat gyártani. A szaporodó tepsik száma aztán megbízhatóbban jelzi a közelgő ünnepeket, mint az ádventi koszorú gyertyái. A nagy sütés-főzés egyik csúcspontja egy, a cukormázt leszámítva ehető Betlehem, amit a csehek egyébként kevésbé ehető anyagokból, mint papír, kerámia stb. is állítanak (a csehek Betlehem-mániáját jól bizonyítja, hogy a Guinness-rekordok könyvében jegyzett legnagyobb mechanikusan működő Betlehem Jindřichov Hradecben, egy múzeumban található, és Tomáš Krýza állította, még a Monarchia idején). December 24-én a csehek is állítanak karácsonyfát, a fagyönggyel kapcsolatos szokásaik is hasonlók, mint a nálunk ismertek. Sok család böjtöl ezen a napon, a böjtölő gyerekeknek szenvedéseik fejében szokás ígérni, hogy a betartott böjtért meglátják az ún. „zlaté prasátko-t” (arany malacka – kérdéses persze, megéri-e az ilyesmiért éhezni). A vacsora halászlé szerűségből, pontyból és krumplisalátából áll.
Rövidfilmpályázat nem csak sörivóknak Bohumil Hrabal születésének 100. évfordulójára (1914. március 28.). Év végéig még lehet nevezni! Kérünk egy rövidet!
Bohumil Hrabal író születésének 100. évfordulójára a BuSho Filmfesztivál és a budapesti Cseh Centrum nemzetközi rövidfilmpályazatot írt ki. A pályázati felhívást Jiří Menzel, Oscar- díjas cseh rendező, a hrabali világ első számú megfilmesítője április 11-én hirdette ki Budapesten.
Fotó: Sánta István Csaba
Olyan, a felhívásra készült vagy archív filmes alkotásokat várunk, amelyek az író életének és munkásságának motívumait, az életérzést avagy a stílust dolgozzák fel a legeredetibb formában, kategóriáktól függetlenül, tehát fikció, animáció, kísérleti, zenés video és dokumentum kategóriákban.
A Magyar Lettre Internationale legújabb, téli számában egy visegrádi és egy horvát összeállítás is napavilágot látott. A bemutatón a szerzők, a fordítók és a Szláv TeXtus szerkesztői beszélgetnek.
A Lettre most megjelenő számának Visegrádi változatok című összeállításában a Visegrádi Négyek - Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia - szerzőinek legkülönbözőbb műveit olvashatják az érdeklődők, míg a Horvát határátlépésben pedig kortárs horvát írók hosszabb-rövidebb írásai találhatók. A szépirodalom mellett pedig ott sorakoznak a Horvátországot és az uniós csatlakozást érintő kommentárok, viták, vélemények.
A lapszám bemutatójának időpontja: 2013. december 19. (csütörtök), 18.00
Helyszín: FUGA (Budapest V. Petőfi Sándor u. 5.)
A beszélgetés résztvevői: Parti Nagy Lajos, Háy János, Mesterházi Mónika, Csordás Gábor és a Szláv TeXtus szerkesztői.
Tomáš Změskal származásából fakadóan a cseh irodalom egy új aspektusával ismerteti meg olvasóját. A kongói apától és cseh anyától származó író Škvorecký díjjal és Európai Unió Irodalmi díjjal kitüntetett Ékírásos szerelmeslevél című műve 2008-ben jelent meg, és idén már magyar fordításban is olvasható. Művének problematikáját a bonyolult szerkezete adja. A szerző egy konkrét eseményből bontja ki a történet számtalan szálát. Az esküvő napján megjelent szereplők életét külön szálakon futtatva ismerteti meg az olvasóval, melyek nem nélkülöznek szörnyű családi titkokat, egyéni tragédiákat, bonyolult kapcsolatokat, érdekes részleteket. A mű végére pedig értelmet nyer a szerző által adott cím, mi az ékírásos szerelmes levél.
A Latarka Galéria karácsonyi vásárt szervez kortárs lengyel és magyar képzőművészek alkotásaiból. Terítéken a négy kurátor válogatása! December 17-től 23-ig festmények, grafikák, fotók, szobrok közül válogathatsz.
A "Terítve"című vásárral egybekötött kiállítás célja a kereskedésen túl a hazai és lengyel művészek friss munkáinak bemutatása.
Időpont: 2013. december 17. (kedd), 19.00
Helyszín: Platán Galéria (1061 Budapest, Andrássy út 32)
Kurátorok:
Bánki Ákos, Bársony István, Esse Bánki Ákos, Piars Tomasz
A vásáron közel ötven művész sok alkotásaiból válogathatsz.
Bővebb információ: Lengyel Intézet
A könyv valósága az olvasó.
Jelentéktelen mondat, első hallásra. Egészen jelentéktelen körülmények között hangzott el, mintegy mellékesen, egy cigányborda maradékát tartalmazó papírtálca fölött álldogálva, amit valaki ott hagyott az udvar közepén álló asztalon. Ludwig barátom félretolta a tálcát, hogy legyen hová könyökölnünk, és egy pohár borral a kezében azt mondta:
– A könyv valósága az olvasó.
Helyeseltem, szintén csak úgy vaktában, gondolkodás nélkül. A kis szlovén faluban irodalmi ünnepet ültek és körülöttünk mindenhol, a házak között megbúvó területeken eszegető és iszogató alakok ődölögtek az alkonyati homályban, mintegy az „éhes, mint az író” szlovák mondás megerősítéseként. Az, hogy a szlovák író nemcsak éhes, hanem sokkal inkább és gyakrabban szomjas is, tán annyira nyilvánvaló, hogy kár szólásmondásként emlegetni.
Ámde Ludwig nem beszélt a csapadékos, beszéddel és sült hús illatával átitatott levegőbe. Nem ismerek senkit, akinek több joga lenne, hogy kimondja ezt a mondatot, mint neki. Nem először ünnepeltünk így itt, tudtam, hogy szenvedélyesen szereti az irodalmat, csak úgy, megbízás, tisztség és titulus nélkül, úgymond bele a világba. Csak azért, mert szépnek tartja. Tudomásom szerint nem volt költő, prózaíró, sem kritikus, vagy legalábbis nyilvánosan nem. Ténfergett, jelentéktelenül, az események margóján, csöndesen mosta a partjaikat. Mégis, ebben a levesben ő volt a rántás, nélküle híg és ízetlen lett volna. Vékony testalkat, göndör szőke haj, és másnapra vagy harmadnapra szőke borosta az arcán, hanyagul felöltözve, farmerban, ingben és mellénykében, kicsi, az évek során simára csiszolt bőr aktatáskával a kezében. Soha nem néztem bele, de el tudom képzelni, mi volt benne. Minden, amire szüksége volt az élethez. Könyvek.
A Magyar Lettre Internationale legújabb, téli számában egy visegrádi és egy horvát összeállítás is napavilágot látott. A bemutatón a szerzők, a fordítók és a Szláv TeXtus szerkesztői beszélgetnek.
A Lettre most megjelenő számának Visegrádi változatok című összeállításában a Visegrádi Négyek - Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia - szerzőinek legkülönbözőbb műveit olvashatják az érdeklődők, míg a Horvát határátlépésben pedig kortárs horvát írók hosszabb-rövidebb írásai találhatók. A szépirodalom mellett pedig ott sorakoznak a Horvátországot és az uniós csatlakozást érintő kommentárok, viták, vélemények.
A lapszám bemutatójának időpontja: 2013. december 19. (csütörtök), 18.00
Helyszín: FUGA (Budapest V. Petőfi Sándor u. 5.)
A beszélgetés résztvevői: Parti Nagy Lajos, Háy János, Mesterházi Mónika, Csordás Gábor és a Szláv TeXtus szerkesztői.
Főszerkesztő: Németh Orsolya
Szerkesztők:Borsi Klaudia,D.Á., Gajdos Nárcisz, Hanzelik Gábor, Máté András, Süpek Nóra, Vas Viktória
Grafika: Felvidéki Miklós
© Szláv TeXtus 2013-2023. Minden jog fenntartva. Az oldalon található összes tartalom a szerzők, az oldal vagy a kiadók tulajdonát képezi, mindennemű nyomtatott vagy elektronikus, részleges vagy teljes közlésük csak a fent említettek engedélyével lehetséges.
Elérhetőség: szlavtextus@gmail.com
