A demokrácia csúfsága és A közönséges ember diadala után megérkezett a magyar boltok polcaira Ryszard Legutko harmadik kötete is. Az ismét a Rézbong kiadó gondozásában megjelent Esszé a lengyel lélekről a szerzőtől megszokott lendülettel és pontossággal fejti ki, miként szakították meg a lengyel történelem szerves fejlődésének folytonosságát az 1939 és 1989 közötti ötven év tragikus eseményei. Alaposan kifejtett tézise, miszerint a mai, rendszerváltás utáni Lengyelország nem folytatója a II. Köztársaság tradícióinak, mely az első világháború végével nyerte vissza függetlenségét, hiszen lakóinak identitása, saját múltjukhoz való viszonya mindmáig a hitleri és a kommunista uralom által végrehajtott, szándékos destrukció hatásaitól szenved, közel hozza és érthetővé teszi az olvasó számára a lengyel konzervatív szellemi kör gondolkodóinak legalapvetőbb motivációit, de rendkívül érdekes összehasonlítási alapokat kínál a magyar történelem és identitás értelmezéséhez is.
Lehet-e egy filozófusból politikus és államférfi? Vagy fordítva: írhat-e szellemi értelemben is izgalmas esszét egy gyakorló reálpolitikus? Nos, a jelek szerint Lengyelországban még a máshol elképzelhetetlen is lehetséges.
Ryszard Legutkót nem kell bemutatni a magyar olvasónak. A filozófia professzora Krakkóban, amúgy pedig volt kulturális miniszter és európai parlamenti képviselő is a konzervatívok frakciójában. Kétezer-tizennyolcban jelent meg A közönséges ember diadala című műve magyarul, most pedig, fordítót és kiadót dicsérő gyorsasággal, egy másik könyvét is kezébe veheti a magyar olvasó. Tehát ha Legutkóra gondolunk, mind a két kiinduló kérdésünkre igennel felelhetünk, bármilyen hihetetlen is ez. Persze, nem hétköznapi könyv az Esszé a lengyel lélekről, műfaját tekintve történelmi-politikai pamfletnek nevezhetnénk. Olyan harcos változata ez az esszének, amely közéleti témát tárgyal, és vállaltan kritikus - ma pedig kicsit idejétmúltnak is tekinthetnénk. De Legutko kezén ez a bizonyos fokig régies műfaj is új életre kel. A szerző sokat tapasztalt ember: érzékelhetően biztos talajon áll, tudja, honnan néz a világra, és tudja azt is, hogy bármely nézőpont szükségszerűen torzítja a látvány egészét. Tárgyilagosságra törekvően, de érzelemgazdagon és meggyőződéssel osztja meg olvasóival nézeteit választott témájáról: ezúttal a lengyel közösségi tapasztalatokról, a második világháború kitörésétől a mai napig.
Hörcher Ferenc
