1.fejezet:
Ízléses nyomorpornó
Az egy kis időre első ránézésre ijesztőnek és unalmasnak tűnik, végignézve mégsem az. Ez egy jó film, és ehhez két dolog kellett: egy semmiből is jó alapsztorit gyártó tehetséges író, és néhány jó színész.
Aktualitását illetően nem fogok nagyon vitatkozni ezzel a filmmel, ami egy cseh lakótelepen játszódik, szocreál nyomorpornó is lehetne, de mégsem az, nem is hideg dokumentum, meg nem is elérhetetlen művészfilm. Emiatt egyetlen embert illet dicséret, Petra Soukupovát, aki volt szíves ezt a történetet a saját szempontjainak megfelelően megírni, és aztán forgatókönyvet is csinálni belőle. Bizony, ez a film az Eltűnés – The movie. (részben)
Az, hogy hogyan élnek a társadalom alsó részén elhelyezkedő családok nem is olyan nagyon kibeszéletlen téma napjainkban, mostanában például szerencsétleneken szokás elverni a politikai populizmus térnyerését. Láss csodát, az Egy kis időre szereplőire nem lehet haragudni, pedig elég távolról nézve tuti mind Trump-, Brexit-, AfD-, és Sátán szavazók. Kivéve persze, ha egy gyerek szemszögéből nézzük végig az egészet, elég közelről, és lám, ez Soukupová nagy ötlete! A szegény gyerekeknek is vannak szemeik, urambocsá’, érzéseik is. A film főszereplője, Jakub (Jindřich Skokan) is egy ilyen „szegény gyerek”, és éppen ezért mégsem érezni annyira a szegénységet, mert a gyerekek azt általában nem érzik – ha egyedülálló édesanyja nem emlegetné negyedóránként, hogy mire nem lesz pénz, vagy hogy milyen, amúgy nem létfontosságú, mégis hétköznapinak tűnő dolgokról kell lemondani csak azért, mert pénzbe kerülnek, akkor fel sem tűnne, hogy annyira szegények lennének. És nem is azok.
2.fejezet
Volt egyszer egy Kuba, volt neki egy huga
A fejezetcím persze nem igaz, de az igazság nem rímelne, ez meg így nem helyes, de sebaj. Jakubnak egy félnővére van (Julia Issa), egy édesanyja (Petra Spalková), és időnként átjön a nagyi (Marta Vančurová) is kisegíteni. Ez ennyire egyszerű, szinte mindenkinek ismerős lehet. Ezek a telepi moirák egyébként pont annyira szívják szegény Jakub vérét, mint amennyire egy fiatal tizenévesét szívni lehet. Egyetlen barátja a kutyája, akit néha el lehet vinni megsétáltatni a telep körül, vagy a festői szépségű rozsdamarta hajókra. Jakub hobbija, hogy papírból készült hajómodelleket ragaszt össze. Szereti, hogy ollóval kell őket körbevágni. Jakub nem ismeri az apját, mivel az Svédországban tengerész. Egyszer küldött neki egy óriási kék pólót, amin a svédek sárga keresztje van. Ezt Jakub szinte le sem veszi. Ezen nincs mit csodálkozni, hiszen a nővére, akinek az apja meg Amerikában él, folyamatosan kapja az amerikai édességeket. Szegény Jakubnak pedig tényleg csak az egy darab pólója van, aztán a nagyi azt is kidobja egyszer. Mert miért nem öltözködik már rendesen ez a gyerek!
Aztán van még Jakubnak az, ami mindenkinek: bántalmazó osztálytársak, akiktől senki sem véd meg, de akikkel szemben ő sem hagyja magát. És megjelenik egy titokzatos férfi (Martin Finger) is, akit egyszer lát beszélgetni az anyukájával, és aki átad neki egy csomagot – egy focilabdát, amit az anya mit sem sejtve Jakubnak ajándékoz.
3.fejezet
A surströmming-szagú apa
Jakub persze egy rendes fiatal tizenéves, és nem hagyja a dolgot annyiban, kinyomozza valahogy, hogy a titokzatos férfi az ő apukája, aki mégsem svéd tengerész. Viszont emiatt annyira megharagszik az anyjára aki hazudott neki, félnővérére, aki egy tehén, és a nagyira, aki a pólót kidobta, hogy meglátogatja az öregét. Az öröm határtalan, de sajnos beárnyékolja, hogy apának focimeccsre kell mennie. Jakub viszont úgy dönt, hogy ennek ellenére is az apjához költözik, aki majd gondoskodik róla. Legalábbis megpróbálja, több-kevesebb sikerrel. Rendesen ebből vígjátékot csinálnak, ezen a filmen viszont sem nevetni, sem sírni nem fogunk. Azért, mert tényleg jól átadja a gyermeki szempontot, és jól látható, hogy apa bármit is csinál, akkor is ő apa. Legalábbis egy darabig.
A történet morálja:
Jakubnak előbb vagy utóbb haza kell mennie, a kialakult helyzet fenntarthatatlan. Érvényesülnek-e női szempontok a filmben? Igen. Eltúlozták-e egy kicsit az apa alakját? Igen, egy kicsit, de enélkül semmi értelme sem lenne a történetnek.
Meg aztán ott egy mellékszál, ahol Pavlína, Jakub nővére, a fél karját levágná, ha felfigyelne rá az osztály nagymenője. És természetesen fel is figyel, csak nem biztos, hogy azért, amiért Pavlína szeretné. Meg aztán lenne a lánynak rendes, tisztességes lovagja is, de azok mindig olyan uncsik. De térjünk a lényegre, a történet morálja: minden férfi disznó.
A film értékelése:
Az előző fejezet vége persze csak egy vicc. Ugyan a történet alapján tényleg azt kellene hinnünk, hogy a férfiak tehetnek mindenről, de ez a film ligákkal az ujjal mutogatás fölött van. Az Egy kis időre éppen azért jó film, mert egymás mellett működteti a tinédzser és a fiatal tinédzser és a felnőttek szempontjait, mindkét világban máshol vannak a hangsúlyok, viszont mindkettőt összeköti a telepi idill, értsd: az a végtelen nyomasztó légkör, ami egy lakótelepen, csonka családban eltöltött hét után ráülne mindenkire. Ezekből a gyerekekből az a csoda, ha nem egyenesen narkósok lesznek, és nagyon sokukból nem az lesz, máskülönben összeomlott volna a társadalmunk. Ez az, amit a forgatókönyvet is jegyző Soukupová jól vesz észre, hogy ezek a gyerekek sokkal keményebbek, mint mi felnőttek. És az is csodálatra méltó, hogy tényleg senki sem tűnik benne végül gazembernek. Mindnyájan egymás áldozatai vagyunk. De ez is csak közhely, amely csak részben közelít magrához a filmhez. Ez a film egyszerűen csak egy szomorkás de kedves történet arról, hogy hogyan élünk mi emberek egymás mellett. Szóval egy kicsit most mindenkit átvertem ezekkel a címekkel.
Hanzelik Gábor
Jó film-e?: 8/10
Csehség a filmben: 7/10
Aktualitás: 7/10
Humor: 2/10
Sztori: 7/10
Fájni fog?: 4/10
Bemutató: február 17., 18:30, Toldi mozi
Link: http://toldimozi.hu/filmek/cseh-filmkarneval-2019-egy-kis-idore?het=2019-7
