Volt olyan zenekar a Szigeten, amely képekkel illusztrált ismeretterjesztő előadással kötötte össze a fellépését, a Hartyga koncertjén viszont végig ugyanazt a szinte már az absztrakcióig stilizált totemisztikus madárábrázolást láthattuk. Csak a színe változott állandóan a halványsárga és a vörös között, mintha azt fejezné ki, hogy az izzás milyen fokára jutottunk. A lófejes gitárt nyűvő tuvai sámánivadék pedig megosztotta velünk a sztyeppei eksztázis élményét.
A világzene hívei meg vannak győződve arról, hogy a világ bármelyik táján nagyon jól beilleszthető ebbe a műfajba a folk. Ti viszont nem ezt az utat választottátok, hanem pszichedelikus etno-rockként határozzátok meg a zenéteket, vagyis a rock zenével hozzátok össze a folkot, ami ma már ritkább, nehezebb is és nyilván nem alkalmas erre bármilyen népzene. Miért pont ezt az utat választottátok?
Nacsin Csoreve: Legfőképpen azért, mert ez tetszik nekünk. A hagyományos tuvai zenéből indultunk ki, szeretjük ezt, szívügyünk, hogy megmaradjon, átadhassuk a következő nemzedéknek, akár ebben a formában is. Már a barátaink és a bátyáink nemzedéke is sajátos szintézist hozott létre ebből a két zenei világból, nagy hatással volt ránk a Jat-Ha és Albert Kuvezin, akivel nemrég közös albumot adtunk ki.
Mit jelent a Hartyga. Azt találtam az interneten, hogy sólymot.
N.Cs.: Igen, sólyom, de ennek totemisztikus jelentése van. Gondolj bele, mi repülhet magasabbra a sólyomnál? Megjegyzem, Dzsingisz kán toteme a sólyom volt, nem pedig a farkas.
A magyar nemzeti mitológiában is fontos szerepet játszik egy hasonló madár, a neve turul, még a popkultúrában is megjelenik. A nomadizmus emléke is él, reprodukálják a külsőségeit, divatot csinálnak belőle. A Hartyga zenéjében mi kapcsolódik a régi népi kultúrához, például a sámánizmushoz? A torokének a sámánok technikája?
N.Cs.: Igen.
Hol tanultad és hogy maradt meg ez a technika?
N.Cs.: Azért maradhatott meg, mert a Tuvai Köztársaság nagyon elszigetelt. Magas hegyek választják el a külvilágtól, az egyik oldalon Mongólia és Kína van, a másikon Oroszország. A sámánoknak köszönhetően maradt meg a torokének, mert hozzátartozott a különböző rituálékhoz. Ez nagyon ősi technika. Volt olyan időszak, amikor tiltották nekünk ezt a fajta éneklést. De az őseink mindent megtettek annak érdekében, hogy ne veszítsük el, és azt a hagyományt akarjuk mi is folytatni. Aztán kilencvenes évek elején a fővárosban, Kizilben megalakultak azok a központi intézmények, amelyek ezeket a hagyományokat ápolják.
A torokének tudtommal kapcsolatban áll a transszal, szóval ez valamiféle eksztatikus technika. A rock zene is eredendően eksztázisra törekedett. Hogyan tudtátok összehangolni a zenétekben ezt a kétféle eksztázist?
N.Cs.: A két technika nálunk sajátos ezoterikus világban találkozik, ahol nagyon jól megfér egymással a torokének, az elektromos gitár, a dob és az elektronika. A tuvai zene nagyon jól összeegyeztethető ezekkel a műfajokkal, nagyon jó hangzás születik az ilyen fúziókból. Már nemcsak a rockkal és a dzsesszel keverik, hanem újabban még az esztrád zenében is felhasználják. Nagyon népszerű lett, gyakorlatilag Ázsiában mindenütt játsszák. Európába is eljutott. Vannak ilyen zenekarok Amerikában, Japánban és Oroszországban is.
Most közelítsük meg a rock zene oldaláról. Hogyan került kapcsolatba vele: az oroszországi rock szcéna érdekelt elsősorban vagy az egész világ rock zenéje?
N.Cs.: Nem Oroszország vonzott, hanem a nagyvilág. Imádom a régi, klasszikus rock zenét, a hetvenes-nyolcvanas évek korszakát.
Két gitáron is láttam lófejet. Ez csak díszítő elem vagy mélyebb, szimbolikus jelentése van?
N.Cs.: Nagyon fontos, hogy rajta van a hangszeren, ez is a legendák világához köt minket. A tuvai nép nomád, a nomádok számára pedig létfontosságú a ló, anélkül nem lehet élni a nagy sztyeppén. A mi kultúránkban kiemelkedő szerepet játszik a ló, és ezt a zenénk is kifejezi. A hangszer felidézi a ló nyerítését, a zene pedig időnként a vágta ritmusához igazodik. Ilyen a nomád kultúra.
Nagyon érdekel az orosz kultúrában kialakult Eurázsia-iskola, különös tekintettel Nyikolaj Trubeckoj Dzsingisz kán hagyatéka című művére. Tuvában is hat ez az Eurázsia-eszme?
N.Cs.: Tuvában mindmáig Dzsingisz kán az egyik legfontosabb téma. A nagy sztyeppén mindenki a magáénak vallja, nálunk azt mondják, tuvai volt az anyja, a kazahok szerint kazah, a mongolok szerint pedig mongol volt. Dzsingisz kán mint szimbólum ma is igen sokat jelent, mondhatni, ma is van személyi kultusza.
Pálfalvi Lajos
