Olga Tokarczuk lengyel írónő A begunok (a lengyel eredetiben: Bieguni) című könyvének angol fordítása nyerte el 2018-ban a nemzetközi Man Booker-díjat. A könyv Flights címmel jelent meg angolul, Jennifer Croft fordításában. Ez az első alkalom, hogy lengyel szerzőnek ítélték oda a nagy presztízsű nemzetközi irodalmi díjat.
Olga Tokarczuk (1962) hazájában ma az egyik legnépszerűbb kortárs szerző, munkásságának jelentőségét a közönségsiker mellett vagy éppen ellenére – harmadik regénye megjelenéséig égető kérdés volt ez a kritikusok körében – a kritika is elismeri. Több lengyel és nemzetközi irodalmi díj birtokosa. Az egyik legrangosabb lengyel irodalmi díjat, a Nikét kétszer is magáénak tudhatja, először A begunok, majd pedig a Jakub könyvei című művéért, utóbbi esetében a zsűri és az olvasók díját is elnyerte. Sokak szerint az irodalmi Nobel-díjra is komoly esélye van.
Magyarul eddig három regénye (Az Őskönyv nyomában, ford. Mihályi Zsuzsa, Európa, 2000., Őskor és más idők, ford. Körner Gábor, L’ Harmattan, 2011., Nappali ház, éjjeli ház, ford. Körner Gábor, L’ Harmattan, 2014.) és egy elbeszéléskötete (Sok dobon játszani, ford. Mihályi Zsuzsa és Pálfalvi Lajos, Napkút, 2006.) olvasható. Ezenkívül több részlet jelent meg tőle különböző irodalmi folyóiratok hasábjain. Egyre megkerülhetetlenebbnek látszik az, hogy a kilencvenes években íródott regények után végre az újabb Tokarczuk-szövegek is eljussanak a magyar olvasókhoz.
Tokarczuk pszichológiát tanult a Varsói Egyetemen, egy ideig dolgozott terapeutaként, ma már nem praktizál, kizárólag az írással foglalkozik. Több művében hangsúlyosan tetten érhető azonban a jungi pszichológia hatása, összekapcsolódva olyan más, fontos inspirációs forrásokkal, mint a keleti- és a zsidó misztika. Írói karrierje a rendszerváltás után színre lépő fiatal lengyel írógenerációval együtt indult, habár, mint azt maga is többször hangsúlyozta, szigorú értelemben véve sosem tartozott egyik írói csoportosuláshoz sem. Jelenleg Wrocławban él, amit csupán azért fontos megemlíteni, mert Alsó-Sziléziához, mint helyszínhez írásaiban is sok szálon kötődik. Itt játszódik többek között a Hajtsad szekeredet és ekédet a holtak csontjain át című ökológiai-morális thrillerként aposztrofált regénye is, melynek Agnieszka Holland rendezte a filmváltozatát, és el is nyerte vele az Ezüst Medve-díjat a Berlinalén.
Legutóbb idén áprilisban jelent meg kötete, Bizarr elbeszélések címmel. (A borítót a melankolikus grafitrajzairól ismert Joanna Concejo tervezte, aki egy korábbi közös projektjükért megkapta a Bolognai Nemzetközi Gyerekkönyv- és Illusztrációs Vásár díját. Érdemes rá is odafigyelni.)
Bár valószínűleg a szélesebb (ám nem feltétlenül az olvasó) lengyel közvélemény még nem teljesen ocsúdott fel a nagy port kavart Jakub könyvei után sem. A közel ezer oldalas történelmi regény, melyen a szerző hat éven át dolgozott, kutatásokat végzett hozzá a wrocławi Ossolineumban és még héberül is tanult, nem elsősorban tartalma miatt került egyszeriben a közérdeklődés fókuszába. A XVIII. századi eretnek zsidó misztikus Jakub Frank alakját középpontba helyező történet egy ma már nehezen elképzelhető, többnemzetiségű és többkultúrájú Lengyelországot idéz meg, sajátos párbeszédbe keveredve a történelmi regény jól megszokott, Sienkiewicz-féle változatával. Borítékolható volt a siker és az újabb Nike-díj, az átadó után elhangzott nyilatkozatát – melyben felhívta a figyelmet a toleráns és nyitott Lengyelország-kép hamisságára, illetve a nemzeti kisebbségek ellen elkövetett bűnökre – követő gyűlölethullám azonban megdöbbentő volt.
A Jakub könyvei kapcsán Tokarczuk maga is visszautalt korábbi regényére, A begunokra, mely 2007-ben jelent meg Lengyelországban, a Wydawnictwo Literackie gondozásában. A regény műfaját eredeti módon tágítja ki, és továbbviszi benne a Nappali ház, éjjeli házban már alkalmazott prózaformát. Útijegyzetek, novellák, esszék kerülnek itt egymás mellé, felfűzve az utazás motívumára, ami bár több Tokarczuk regényben visszatér, ilyen mélységben, alapossággal talán egyikben sem járja körül az úton levés egzisztenciális helyzetét. Már maga a cím is okoz némi fordítás problémát, nem véletlenül lett Flights az angol változat. A lengyel eredeti egy XVII. századi pravoszláv szektára utal, amelynek követői szüntelenül mozgásban vannak, vándorolnak, mert hitük szerint egyedül így kerülhetik el, hogy a Gonosz befolyást szerezzen felettük.
A begunokból magyarul is olvashatók részletek, legutóbb a veszprémi Vár Ucca Műhely lengyel tematikus számában, korábban pedig két, ma már nem létező irodalmi folyóiratban, a Nagyvilág Wrocław témájú számában (A begunok, ford. Mihályi Zsuzsa, Nagyvilág 2007/12. sz.) és a Magyar Lettre Internationale-ban (A bennem élő világ, ford. Hermann Péter, Magyar Lettre Internationale, 2013/2014. 91.) jelent meg belőle egy-egy rövidebb fejezet.
Vas Viktória
A kép forrása: Wikipédia.