Először sikerült kijutnom a Millenárison megrendezett könyvfesztiválra, persze ahogy illik egy jó nagy adag kíváncsisággal, izgalommal és elvárással egyetemben. Megvan a varázsa annak hogy hatalmas tömegben standról-standra járva, tyúklépésben haladva, néha-néha valakinek a lábára lépve, sűrű bocsánatkérések közepette szemügyre veszed az éppen kiszemelt könyvet. Magával ragad az az emberi forgatag, de egy percre sem bánod a dolgot, mert ebben a sokadalomban és benned van valami közös, ami összeköt titeket és ez a könyvek iránti érdeklődés. Legalábbis én ezt tapasztaltam.
A csütörtök esti fogadásra is eljutottam, ami talán a könyvfesztivál 0. napjának is nevezhető. Szerencsére nem kellett tűt keresnem a szénakazalban, hogy kiderítsem ki kicsoda, mivel a nap folyamán megismerkedtem Gašper Kralj szlovén és Borna Vujčić horvát elsőkönyves írókkal az ELTE BTK szlavisztika által rendezett irodalmi estjén. Hazudnék ha azt állítanám nem volt bennem félsz, de ez a rémület pillanatok alatt szertefoszlott hihetetlen közvetlenségük és kedvességük miatt. Az este végére tettem egy ígéretet is, miszerint szombaton meghallgatom őket az elsőkönyvesek pódiumbeszélgetésén.
Fotó: Kristina Goher/ Croatica média központ
A képen (balról jobbra) Borna Vujčić, Mariela Marković (horvát lektor), Mladen Pavičić (szlovén lektor), Gašper Kralj és Metka Lajnšček
Szombaton nagy volt a sürgés-forgás a Millenárison, szerencsére még a nap is kisütött, így kint is felfedezhettünk egy-két standot. Ami pedig kifejezetten tetszett, az volt, hogy a szervezők a legkisebbekről sem feledkeztek meg. Amint beléptem az épületbe az első, ami feltűnt az a gyerekzene hangja volt. Folyton folyvást eltérített a standok és könyvek labirintusától a programok sokasága, melyek valahogy megkerülhetetlen és elválaszthatatlan részét képezték az eseménynek. Mindenki találhatott kedvére való programot: dedikálások, felolvasások vagy az emeleten pódiumbeszélgetések sorozatát az elsőkönyves írókkal. Bevallom a nagy bámészkodásban és tömegben azért sikerült kicsit elkésnem. Örömmel állapítottam meg hogy ez a program is sokakat érdekelt. Nagyon izgalmas beszélgetéseknek voltam tanúja, mivel sokan voltak sokféle témával, az idő pedig véges volt, sajnos mindenkire 2-3 kérdés jutott. Persze ez nem nagyon elégítette ki kíváncsiságomat, de az egyetemen rendezett irodalmi esten és a beszélgetéseinkből szerzett információk tükrében már elégedettebb voltam. Ezért ezt szeretném most másokkal is megosztani.
Gašper 
Kralj 1974-ben született Ljubljanában, szociális antropólogiából dokrtorált, aktivista, számos spanyol író szlovén fordítója, jelenleg Barcelonában él. Először tudományos cikkeket publikált, később kezdett el fordítással foglalkozni, mára pedig ideje nagy részét írással tölti. Első regénye a Rok trajanja (Szavatossági idő). A regény egy gondozóról szól, aki haldokló embereknek viseli gondját. A főhős karakteréről megvilágított egy érdekességet, miszerint, eredeti elképzelése szerint csak epizodszereplő lett volna regényében, de mikor intenzívebben kezdett el foglalkozni az írással abszolút "főszerepet kapott". A mű érdekessége hogy a főhőst a betegekről való gondoskodás, az elmúlás látványa nyugtatja meg és minden ami ezen kívül esik őt szorongással tölti el. Ez egyfajta menekülés számára a hétköznapoktól, magától az élettől, mivel abban nem találja helyét. Az intézményen kívül a menekülést a naplóírás jelenti számára, amíg azt írja addig sem kell a külvilág dolgaival foglalkoznia. Végsősoron ez egy ápoló naplója, amely naturalista elemekkel van teletűzdelve. A halál, öngyilkosság és eutanázia fő kérdései mind megjelennek. A halállal való (majdnemhogy mindennapos) találkozását expresszíven mutatja be, így az olvasó is szembenéz az elmúlás megkerülhetetlen folyamatával.
Sajnos a könyvet még nem sikerült elolvasnom, de nagyon meglepődtem amikor elmesélte miről szól, annyira távolinak éreztem ezt a témát személyiségétől (igaz nem volt sok alkalmunk beszélgetni), hogy a szavam is elállt. Lehet hogy a könyveket nem a borító alapján kell megitélni, ez pedig egy új szabály lesz nálam, hogy ezenetúl író alapján sem ítélek meg könyveket. Utolsó beszélgetésünk során említette, hogy a rangos szlovén Kresnik-díjra jelölték művét, ezúton is szeretnék neki gratulálni.
Borna Vujčić 1993-ban született Zágrábban. Dramaturgiát, dráma- és forgatókönyv- írást tanul a zágrábi színiakadémián. Két egész estés drámáját is bemutatták már. A frankfurti könyvvásáron is szerepelt. Első regénye a Nužno zlo (Szükséges rossz) címmel jelent meg. A mű a végzős gimnáziumi osztályok versengését követi nyomon egy osztálykirándulásért. A nyertes természetesen az osztály, amelynek a legjobb a tanulmányi átlaga. Maks egy kis horvát faluból került a fővárosba nagy ambíciókkal, az egyetlen feljebb lépési lehetőséget az osztályelnökké választásban látja. Ő lesz az, aki teljesen megváltoztatja az egyik összetartó fiatalokból álló osztály mindennapjait. Ez a könyv egyik olvasatában fiatalokat érintő témákkal foglalkozik, de ez csak a felszín. Igazából az egész regény egy politikai allegória, ahol néhány tanuló vezetővé válik, míg az osztály többi része a vezetőtől függ. Különböző karaktereken keresztül mutatja be a „vezetőség” harcait vagy éppen azt, hogy melyik diák hogy viszonyul a vezetőhöz, magához a „rendszerhez” és milyen áldozatokat hajlandóak hozni a magasabb célok elérése érdekében. Mindemellett pedig ott vannak a gimnazista élethez tartozó beilleszkedési, identitás kialakítási és felnőtté válás problémái.
Talán George Orwell Állatfarmjához lehetne a legjobban hasonlítani, csak az állatfarmot felváltja egy kicsit hozzánk közelebb álló környezetben elhelyezett cselekménnyel. 20 éves volt, amikor kiadták könyvét, ezért vette alapul a gimnáziumi éveinek tapasztalatait, valamint bevallása szerint a szereplők jellemrajzában is sok ismerőse magára ismerhetne. Sőt, az egyik alak nagyon hasonlít rá, az osztály „művészlelke” Armerije. Ennek a karakternek már a neve is egy külön történet, a való életben ez a név nem létezik, apja egyik művéből kölcsönözte. Armerije szülei is írók a műben, ahogy az ő szülei is. A való életben Borna anyukája író, apukája szintén író és a horvát Ulysses színháznak a társalapítója volt.
Nagyon élveztem ezt a hétvégét, érdekes emberek, könyvek és programok társaságában. Ennyi jó dolog mellett hogyne élveztem volna? A jövőben megpróbálok megint eljutni erre a könyvvásárra és tényleg csak ajánlani tudom mindenkinek a részvételt.
Perak Dalma, debütáló délszláv bedolgozónk írása
