Kilencven esztendős korában elhunyt Andrzej Wajda, Oscar-életműdíjas lengyel filmrendező, a lengyel mozi ikonikus alakja, az úgynevezett Lengyel Filmiskola atyja. Wajda még az elmúlt években is aktív volt, nevét a magyar közönség is rengeteg film kapcsán ismerheti. Talán nem túlzás azt mondani: a rendezőóriás halálával a lengyel mozi egy korszaka is lezárult.
Andrzej Wajda 1926-ban született, a második világháború alatt titkos gimnáziumban végezte tanulmányait. Édesapját 1940-ben, a katyńi erdőben kivégzik a szovjetek, ez természetesen a rendező életére és későbbi munkásságára is hatással lesz. Ennek állít emléket egyik utolsó filmjében, a Katyńban is, amely – nyilvánvalóan a személyes érintettség miatt – az egyik legmegrázóbb is.
Andrzej Wajda eredetileg festőnek készült, végül aztán a Łódźi Filmfőiskolára vezetett az út a Krakkói Képzőművészeti Főiskoláról. Első filmje a Mi nemzedékünk címet viseli, a hírnevet azonban csak a következő, a Varsói Felkelés végnapjait feldolgozó A csatorna című hozta meg. Ezt szokás az úgynevezett Lengyel Filmiskola nyitányának is nevezni. (A fogalom a francia kritikusoktól ered, és a háború után indult rendezőnemzedéket tömöríti magában, akik a háborús tapasztalatból, a romantika mítoszából és az olasz neorealizmusból merítettek ihletet, és a szocreál elvárásai ellenében az egyént helyezték műveik középpontjába). Wajda több filmjében is központi téma a lengyel sors, A csatornán kívül ilyenek például a Lotna vagy a Tájkép csata után.
Wajda munkásságának másik fontos vonulata az irodalmi adaptációk. Rengeteg lengyel klasszikust dolgozott fel, és vitt nagy sikerrel filmvászonra. Hogy csak a legfontosabbakat említsük, köztük van Jerzy Andrzejewski Hamu és gyémántja, Stefan Żeromski Légiója, a Nyírfaliget és a Wilkói kisasszonyok Jarosław Iwaszkiewicztől, és természetesen Adam Mickiewicz világhírű Pan Tadeusza.
A Lengyel Filmiskolát váltó úgynevezett „morális nyugtalanság mozija” idején születtek az olyan nagy elemző művek, mint a Márványember és a Vasember. Előbbi középpontjában egy egykoron ünnepelt, majd félreállított sztahanovista áll, míg utóbbiban a Szolidaritás születését, a nyolcvanas évek elején zajló események mutatja be (a főhős itt a „márványember” fia), méghozzá kompromisszumok nélkül – be is tiltották a filmet. E sorozat megkoronázása volt a néhány évvel ezelőtt született A remény embere, melyből Lech Wałęsa életét ismeretjük meg.
Legutolsó filmjét, az Emlékképeket (Powidoki) nemsokára bemutatják, sőt Lengyelország idén ezt a filmet jelölte az Oscarra. Andrzej Wajda hosszú évekig vezette az X Filmstúdiót is, olyan világhírű rendezők nőttek ki a szárnyai alól, mint Agnieszka Holland, Ryszard Bugajski vagy Feliks Falk. AZ Oscar-életműdíj mellett a legmagasabb lengyel állami kitüntetést is átvehette.
Jómagam jó sok évvel ezelőtt „találkoztam” először Wajdával, még mikor a lengyel szakos felvételimre készültem, és olyan szerencsém volt, hogy a tévében éppen egy Tíz este Andrzej Wajdával című sorozat futott. A múlt héten pedig már én tartottam órát Wajdáról a lengyel szakos hallgatóknak, amelyet azzal fejeztem, hogy kíváncsiak várjuk, mi jön még a folytatásban. Sajnos, úgy tűnik, hiába.
Németh Orsolya
