Aleš Debeljak (54) szlovén költő és esszéista, a Szlovén Tudományos és Művészeti Akadémia tagja. Jelenleg Ljubljanában él, ahol kulturális antropológiát tanít egyetemi előadóként. Összehasonlító irodalomtudományt végzett a Ljubljanában, majd kultúraszociológiából doktorált a New York állambeli Syracuse egyetemén. Számos civil társadalmi mozgalom résztvevője, és egyik szerkesztője az 1982-ben alakult alternatív folyóiratnak, a Nova revijának.
A magyar olvasók már ismerhetik, hiszen 1996-ban jelentek meg versei A csend szótára címen Csordás Gábor, Gállos Orsolya és Parti Nagy Lajos fordításában. Tíz évvel később az európai kultúra születéséről, más kultúrákhoz – köztük az iszlámhoz – való viszonyáról, különböző korokban játszott szerepéről írta Európa európaiak nélkül című esszékötetét, amely magyarul a Napkút Kiadó gondozásában látott napvilágot. Jelenlegi, a Balkán pallóhíd című, a "jugoszláv Atlantisz irodalmáról" írott izgalmas esszékötetében is a kultúrák párbeszédét kutatja a hajdani Jugoszlávia kortárs szerzőinek bemutatásával. A kötet hamarosan megjelenik magyar nyelven is a Napkút kiadó gondozásában.
Balkán pallóhíd
Esszék a „jugoszláv Atlantisz” irodalmáról
(részlet)
Elemzők a második Jugoszlávia legprófétikusabb könyvének tartják Danilo Kiš Anatómiai lecke című esszékötetét (1978), amelyben Kiš már az 1970-es években pontosan rámutatott a nacionalista ideológiák lényegére, vagyis jóval korábban, mint hogy a nacionalizmus brutálisan szétszaggatta volna Jugoszláviát.
(…)
Otthon és Nagyvilág
A két versengő történettől eltér a kozmopolitizmus eszméje. A kozmopolita a közös tapasztalat, a nyelvek és tradíciók számos, egymást keresztező és egymásnak ellentmondó rétegéből meríti tapasztalatait. A kozmopolita identitás instabil, hajtóereje a kíváncsiság, ugyanakkor az együttérzés és a beleélés képessége. Valakit igazán megérteni annyit jelent, hogy képviseljük őt, belebújunk a bőrébe.
A kozmopolita összekapcsolja az „otthon” és a „nagyvilág” fogalmát, az egész összeegyeztethetetlen két felét. A kozmopolita csempész, aki az idegenből egyre-másra hazai földre lép, terjeszti az egyik, miközben megkérdőjelezi a másik értékeit. A kozmopolita tudja, hogy ma már nem érvényes az „otthon és nagyvilág” dichotómiája, amit a belle epoque éltetett. Az első világháború után felváltotta ezt az erőszakos kizárólagosság, az „otthon vagy nagyvilág” jelszava. A mai kozmopolita identitás, amely a mozgékonyságon és az alkalmazkodáson alapul, abból a ma érvényes jelszóból indul ki, hogy „az otthon a nagyvilág”.
A kozmopolita elfogadja a másságot anélkül, hogy lemondana a kulturális tradícióról, amelybe született, és amelyben elsődlegesen megtanulta a létezés mikéntjét. Ilyenfajta kozmopolitizmussal találkozunk olyan művészek életében és alkotóművészetében, mint Rainer Maria Rilke, James Joyce, Samul Beckett és Paul Celan.
Olvastam és csodáltam őket. De csak Danilo Kišnél, a par excellence jugoszláv írónál leltem döntő ösztönzésre a kozmopolita tartáshoz. A „jugoszláv Atlantisz”szerzőinél találtam hasonló kihívásokat és örömöket a sokhangúságban. Olyan könyveket kerestem, amelyekben az én a másik, és ahol a történetek a „tegnapi világ” visszhangját kergetik, hogy azzal esetleg látnokian meghaladják az „élő jelent”.
A Balkáni pallóban válogatott élő és holt írókról írok, baráti levelezésben állok történeteikkel és verseikkel, megvilágítom a történelmi keretet, elmerülök hőseik álmaiban, ugyanakkor tolmácsolom azt a stílust, amellyel minden művész tanúsítja a nehéz választást a (közösségi) nemzet vagy az (egyéni) szabadság között. A hagyományt nem lehet megörökölni. Ha szükségünk van rá, akkor, (uraim), nagy igyekezettel magunknak kell azt megszereznünk” -írta René Char francia költő. Könyvemben a jugoszláv örökség kis hányadát próbáltam elsajátítani. E különleges, elsüllyedt és titokzatos civilizáció képét mutatta fel Zdenko Lesić már címében az antológiának, amit 1995-ben jelentetett meg a budapesti Central European University Press Children of Atlantis: Voices from the former Yugoslavia címen. Jobb későn, mint soha, én is megszólalok e tárgyban. Könyveket lapozva, életrajzok felvázolásával próbáltam áthidalni pallómmal a szakadékot, amely ma választja ketté az európai Szlovénia és Jugoszlávia balkáni örököseinek élménykereteit.
fordította: Gállos Orsolya
