David Albahari kiemelkedik a kortárs szerb írók közül hangulatkeltő technikájával, feszültségfenntartó erejével és témaválasztásaival. Koszovó északi részén Peć városában született 1948-ban. Az 1994 óta Kanadában élő író számos irodalmi díj nyertese, többek között Andrić díjas, valamint 1996-ban ’Mamac’ című regénye elnyerte a legjobb szerb regényért járó Nin-díjat is. Legutolsó könyve 2014-ben jelent meg, amely bepillantást enged a Jugoszláv Néphadsereg katonaságának kis szeletébe, egy gyilkosságra történő visszaemlékezés keretében.
A magyar közönség számára nem teljesen ismeretlen, de eddig leginkább rövid történeteit, novelláit olvashatták magyar fordításban, amelyek gyűjteményekben, antológiákban jelentek meg. Most alkalma nyílik a magyarul beszélő olvasóknak, hogy közelebbről is megismerjék a filozófia és az abszurditás között balanszírozó Albahari 60 rövid elbeszélését.
Részlet:
SZÉPSÉG
Amikor kedden, Zimonyban, kora este hat órakor, a gyümölcssalátához a narancsot szelve Miomirka Jankovic ́ megvágta magát, a kés hegyével elkapta a mutatóujja begyét, majd felnyögve elbámészkodott a bíborvörös vércseppeken, még nem tudhatta, hogy ugyanabban a pillanatban a világ másik végén, Buenos Airesben, ahol még alig kezdődött el ugyanannak a napnak a délutánja, Mészáros Vilma, aki nemrég érkezett Magyarországról, mialatt a gombot varrta csipkés ingére, a tűvel megszúrta magát, majd felnyögött és elbámészkodott a bíborvörös vércseppen, arra gondolva, hogy sohasem látott még ilyen szépet, nem tudva, hogy ugyanerre gondolt Miomirka Jankovic ́ is, amíg a konyhaasztal fiókját feltúrva kereste a ragtapaszt, amelyet Mészáros Vilma, fi atalabb és gyorsabb lévén, egyébként teljesen szükségtelenül, már az ujjára helyezett.
Fordította: Sándor Zoltán
Kiadja a Napkút Kiadó
Eredeti cím: Neobične priče
