A Znak Társadalmi Kiadóintézet jelenleg Lengyelország egyik legnagyobb, krakkói székhelyű kiadóintézete, melynek története több szempontból is izgalmas. Jerzy Illggel, a kiadó főszerkesztőjével a kiadó történetéről, múltjáról, kulturális és irodalmi ajánlatáról, marketingjéről és a beat nemzedékről beszélgettünk. Beszélgetésünk azonban olyan hosszúra sikeredett, hogy két részletben közöljük, a folytatást péntekre várhatja a kedves olvasó.
A Znak ma Lengyelország egyik leggyorsabb iramban fejlődő kiadócsoportja, amely úgy tudott a megváltozott piaci igényekkel lépést tartva életben maradni, hogy közben nem vesztett színvonalából, renoméjából. Kiadói tevékenységét és profilját az elmúlt években kiterjesztette ugyan, de úgy hogy a lektűrből és a populáris irodalomból befolyó nyereségből biztosítja a költészet, vagy a nehezen eladható, üzleti szempontból veszteségesnek mondható, rétegközönségnek szóló kiadványok megjelenését. A történelmi fővárosban található, krakkói székhelye nemcsak a kiadónak ad helyet, de több évtizedes hagyományra visszatekintő, ciklikus irodalmi rendezvényeknek, író-olvasó találkozóknak, fesztiváloknak, performanszoknak. Hogyan hozta létre Znak és Tygodnik Powszechny című lapok köré csoportosuló katolikus ellenzék ezt a független kiadót, amely néhány évtized alatt meghatározó tényezővé lett és erős pozíciót vívott ki magának a lengyel irodalmi színtéren és az országos könyvpiacon, és amelyet a „Nobel-díjasok versenyistállójaként” szoktak emlegetni?
Jerzy Illg: Ez a történet elég komplikált. A független, ellenzéki kiadót 1959-ben hozta létre a krakkói katolikus intelligencia szellemi bázisa, amely két újság, az 1945 márciusától létező Tygodnik Powszechny társadalmi-kulturális katolikus hetilap és az egy évvel később alapított Znak folyóirat köré csoportosult. Ezek a lapok vallási, teológiai, témákkal épp annyira foglalkoztak, mint filozófiai, történelemi, vagy egyéb kulturális problémákkal. Sztálin halálát követően a Tygodnik volt az egyedüli lap, amelyik nem volt hajlandó nekrológot közzétenni. Azzal büntették, hogy elvették a szerkesztőségtől a lapot, és ugyanazon a néven egy más szellemiségű lapnak adták, amely azokhoz a katolikus körökhöz állt közel, akik kollaboráltak a kommunistákkal. Ezzel meghamisították, átírták a lap jelentését, amely csak ’56 után, három év elteltével kapta vissza szabadságát és szerzőit, akik ezalatt az idő alatt különféle egyéb munkákból, fordításokból próbáltak túlélni, mert nem akartak a kommunista hatalommal együttműködni. 1959-ben a folyóirat mellett létrejöhetett a független Znak Társadalmi Kiadóintézet Jacek Woźniakowski művészettörténész, publicista, szerkesztő, műfordító vezetésével, aki a kiadó szellemi atyja igazgatója, főszerkesztője lett. Kezdetben csak nagyon kevés, hat-kilenc könyv jelent meg. Bár azokban az időkben rendhagyó módon független kiadóként működött, állami cenzúra itt is volt. Pont az volt a lényeg, hogy a hatalom demonstrálja, milyen megengedő és toleráns, hiszen megtűr egy katolikus kiadót is, evvel pedig azt üzeni, hogy nálunk minden rendben. De a kiadói tervezetet a Kulturális Minisztérium kellett jóváhagyja, ott pedig orwelli módon tűntek el a hatalom számára kényelmetlen szerzők és nevek. A másik korlát, az a papírfejadag volt, amit szintén figyelembe kellett venni. Egy könyvre meghatározott papírmennyiség jutott. Előfordult például, hogy egy könyvből csak 10 ezer példányt tudtunk nyomni, míg esetleg ötvenet is el tudtunk volna belőle adni. A Znaknak könyvelőfizetői voltak, és egy hűséges olvasói rétege. A frissen megjelenő könyvekből általában az első 3500 példányt postáztuk ki az előfizetőknek. Ahogy az évek múltával nőtt a kiadott könyvek száma, ezt már lehetetlen volt tartani. A Znak abban is egyedülálló volt, hogy a kiadón belül –más kiadókkal ellentétben, nem létezett öncenzúra. A főszerkesztők és szerkesztők teljes szabadságot adtak a szerzőknek. Woźniakowski célja az volt, hogy a Znak egy hiányt töltsön be, és általa a lengyel intelligencia hozzájusson azokhoz a könyvekhez, amelyekhez egyébként nem tudott, vagy amelyekről csak szamizdat kiadványként, a párizsi Kultura című folyóiratnak köszönhetően értesülhetett. A mi célunk viszont az volt, hogy ezek a szerzők, címek, bekerüljenek a könyvtárakba, a könyvesboltokba. A filozófia, teológia területén, majd később az irodalmi esszé területén is fontos neveket sikerült behoznunk. Jerzy Stempowski, Stanisław Vincenz, Gustaw Herling-Grudziński, az emigráns írók, Czesław Miłosz. Woźniakowski harcolt Miłoszért. A káderek pedig csak a fejüket csóválták, hogy mégis hogy gondolja, hogy majd pont a Lengyel Népköztársaság ellenségét fogja kiadni, felejtse el. Amikor Woźniakowski avval érvelt, hogy Miłosznak komoly esélye van a Nobel-díjra, akkor megint támadni kezdték, hogy micsoda fantaszta. Amikor pedig 1980-ban bejött a jóslat, pánikhangulat alakult ki. Egy Nobel-díjas lengyel költő, aki hazájában indexen van, és akinek a neve még lábjegyzetben sem fordulhatott elő. Azonnal jött a telefon: Miłosz a tietek, zöld utat kaptok. Egy éjszaka alatt 35 ezer példányt nyomtunk Miłosz verseskötetéből (Ahol a nap kel és más versek). Kígyózó sorokban várták az emberek a könyv megjelenését már este. Elképesztő volt. Aztán Miłosz lekerült a tiltólistáról, és lecsapott rá a Wydawnictwo Literackie, a PIW. Műveit hatalmas, 200 ezres példányszámokban adták ki, és pillanatok alatt elkapkodták a könyvesboltok polcairól. Óriási volt az irodaloméhség.
Ön mikortól dolgozik a kiadónál?
Jerzy Illg: A nyolcvanas években, a hadiállapot időszakában csatlakoztam a Znakhoz. Egy olyan területet próbáltam behozni, ami eddig nem volt: a költészetet. Wiktor Woroszylski, Tomasz Jastrun, Bronislaw Maj nevével akkoriban az olvasók csak szamizdat kiadványokban találkozhattak. Aleksander Wat, Stanisław Barańczak, Adam Zagajewski, akkoriban tiltólistán voltak. Mi kezdtük el őket megjelentetni, nagy sikerrel. Ezzel a tevékenységünkkel és az ellenzéki irodalom megjelenését támogató politikánkkal azt lehet mondani, hogy a Znak szerkesztősége a ’80-as években tevékenyen részt vesz a változás előkészítésében, a rendszerváltás folyamatában. Krzysztof Kozłowski filozófus, publicista, Tygodnik Powszechny munkatársa belügyminiszter lett. A Powszechny a szabad Lengyelország független nagykövete volt. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy amikor Hans-Dietrich Genscher német külügyminiszter diplomáciai látogatást tett Varsóban, a lengyel kormány képviselőivel való találkozót követően a Tygodnik Powszechny vezetőivel, többek között Jerzy Turowiczcsal vitatta meg, hogy mi is történik valójában az országban. Ezek fontos beszélgetések, találkozások voltak, többek között a lengyel-német megbékélés szempontjából is, amelyben Władysław Bartoszewski és a Znak körei hatalmas szerepet játszottak.
Hogyan alakult a kiadó sorsa a rendszerváltozás után?
Jerzy Illg: A szabadpiac kialakulásával együtt a kiadó szervezeti felépítése is változott. Az új piaci elvárásokra reagálva bővítenünk kellett a kiadói profilt, és új marketingstratégiát kellett kidolgozzunk. A Kościuszko utca 37 szám alatt található székhelyünk XVII. századi udvarán happeningeket, koncerteket, találkozókat, könyvbemutatókat szerveztünk. Szerettük volna, ha ez mindvégig egy szellemi bázis marad, nem pedig egy egyszerű könyvkiadó. Ha megmarad alkotóközösségnek, egy olyan helynek, ahol a közönség és a szerzők, barátok, újságírók találkozhatnak. Innen az irodalmi kabaré ötlete is. A Znak az egyedüli olyan kiadó, amely három szerzői kabaréműsort is jegyez. Ezeket a Lengyel Televízió is műsorára tűzte, hiszen olyan fellépőkkel büszkélkedhettünk, mint Wisława Szymborska, Leszek Kołakowski, Norman Daves, Grzegorz Turnau.
Más jellegű találkozókat is szervezett a kiadó?
Jerzy Illg: Lengyelországban még az ellenzéki mozgalmak idejéből nagy hagyománya volt a tudományos szakköröknek a repülő egyetemnek. A kiadó is hosszú éveken át szervezett ilyeneket, majd néhány éves szünet után felújítottuk a programot Dorwać Mistrza (Mesterek nyomában) címen, mert meggyőződésem, hogy a fiataloknak nagy szükségük van mentorokra, olyan autoritásokra, akik segítenek értékrendszerük kialakításában. A rendezvény látogatottsága is ezt bizonyítja. Ezek negyedévente kerülnek megrendezésre, általában az írófejedelmek valamely új könyvének megjelenése alkalmából. A találkozókat hatalmas plakátokon hirdetjük Krakkóban. Az Auditorium Maximum aulájában ilyenkor 1200-1500 ember gyűlik össze. A Leszek Kołakowski-találkozón annyira tele volt a terem, hogy a földön ültek az emberek, de ugyanilyen frekvencia volt Andrzej Szczeklik, Władysław Bartoszewski, Barbara Skarga, Vaclav Havel estjén is. Legközelebbi vendégünk Janina Ochojska emberjogi aktivista lesz, aki annak ellenére, hogy maga is fogyatékkal él és tolószékbe kényszerül, példaértékű humanitárius missziókat szervezett a világ számos tájára, Boszniába, Csecsenföldre, Észak-Koreába, Szudánba. Nálunk jelenik meg új könyve. Tavasszal Zadie Smith is a vendégünk lesz, akinek A fehér fogak, A szépségről, London WN című regényei után, most Lost and Found című elbeszéléskötetét jelentetjük meg.
A másik fontos, általunk szervezett esemény a Miłosz Fesztivál. Ez a Miłosz és Szymborska védnökségével megvalósuló Kelet és Nyugat Költői című találkozókból nőtt ki, amelyet először ’97-ben, majd 2000-ben rendeztek meg. A Szent Katalin-templom gótikus tere, a Tempel Zsinagóga, és krakkói színházak adtak helyet azoknak a költői esteknek, ahol egy különleges, értő közönség, olykor több száz ember hallgatta csendben, figyelemmel a versfelolvasásokat.
Milyen nagy nevekkel, irodalmi nagyágyúkkal büszkélkedhet a Nobel-díjasok versenyistállójaként is emlegetett Znak?
Jerzy Illg: Krakkó és a Znak volt az egyedüli hely a világon, amely olyan királyi Nobel-párossal büszkélkedhetett, mint Miłosz-Szymborska. De nemcsak a saját Nobel-díjas szerzőinkre lehetünk büszkék, hiszen kiadtuk John Maxwell Coetzeet is, még mielőtt odaítélték volna neki a legrangosabb irodalmi elismerést. Ő pedig egy ritka szép gesztussal hálálta ezt meg. A Nobelt követően, amikor számos megkeresést kapott, úgy döntött, hogy hűséges lesz azokhoz, akik a kezdetektől mellette állnak. Lengyelországban kizárólag nálunk jelennek meg művei. A Nobel-díjasaink között van továbbá Joszif Brodszkij, Seamus Heaney, akitől összesen hat kötetet jelentettünk meg, esszéket és versesköteteket. Nálunk jelent meg a Nobel-békedíjas Lech Wałesa Remény útja (Droga nadzieji) című könyve is, amely bestseller lett. A mi szerzőnk továbbá Norman Davies is, akinek könyvei, mint az Európa története, Wrocław története, Fehér Sas, Vörös Csillag - Szovjet agresszió Lengyelország ellen 1919-1920, rendkívül népszerűek Lengyelországban. Idén jelenik meg nálunk Davies Vanished Kingdoms: The History of Half-Forgotten Europe című könyve. A varsói felkelés megjelenésének külön története van. A könyvet a felkelés 60. évfordulójára szerettük volna megjelentetni. Már majdnem lemondtunk róla, mert júniusban még nem volt kész. Végül elképesztő hajrában került nyomdába. A Varsói Felkelés Múzeumában augusztus 1-jén fehér-piros szalagokkal felszerelkezett idős túlélők, egykori felkelők várták tömött sorokban, hogy meghozzák a nyomdából frissen érkező első példányokat, amelyeken még alig száradt meg a festék.
A szabadpiac kialakulásával és a megváltozott viszonyokkal az egyik legnagyobb nehézséget a Lengyel Népköztársaság idejéből maradt nagy állami kiadók a PIW, a Czytelnik jelentették számunkra. Ez előbbi ma már a felszámolás előtti stádiumban van, és ha nem rendelkezne egy egész kiadói épülettel, aminek helységeit bérbe tudja, adni, bizonyára már nem lenne képes fenntartani magát. A Wydawnictwo Literackie a privatizációnak köszönhetően menekült meg, és továbbra is igényes irodalmat jelentet meg, ugyanakkor sokkal kisebb a bevétele, mint a Znak-nak. Ahogy az évek során bővült a Znak profilja egyre több munkatársunk is lett. Ma több mint száz alkalmazottja van a kiadói csoportnak, amelyet nyugati minták szerint különféle olvasói igényeket kiszolgáló alkiadókra kellett bontani. A klasszikus Znak a magasirodalmi mainstreamet képviseli, a Znak literanova populáris-kommersz könyveket, bestsellereket jelentet meg, amelyek jól mennek. Külön kiadócsoportot képez továbbá a Znak Emotikon, ahová a gyerek és ifjúsági könyvek tartoznak. Minden csoportnak megvan a maga igazgatója, vezetője, munkastábja. Néhány hónapja új alkiadóval bővültünk, a Znak Horizonttal, ahol történelmi könyvek jelennek meg. A ma már önálló kiadóként működő Wydawnictwo Otwarte is belőlünk nőtt ki, továbbá a lubimyczytac.pl internetes oldal. Az e-bookok értékesítésére és a piaci igények felmérésére-kiszolgálására létrehozott felület, a woblink is a Znakhoz tartozik. A kiadó sikere tehát épp abban rejlik, hogy még idejében, és viszonylag gyorsan reagált a megváltozott piaci viszonyokra. Elsőként hozott létre és vezetett be egy sereg hiánypótló újítást, amelyet jelenleg már más kiadók is használnak. A kommersz irodalom és a ponyva ugyan szintén bekerült a kiadó profiljába, de pont ennek segítségével tudunk megjelenést biztosítani az amúgy veszteséges költészetnek, a kis példányszámban megjelenő versesköteteknek és esszéirodalomnak. Nem kellett tehát döntenünk az ambiciózus irodalom az igényes, illetve elit könyvkiadás és a kommersz kiadványokból való bevétel között. Jelen van mindkettő, miközben az olvasók bizalma sem rendült meg, és a kiadó sem vesztett renoméjából. Hiszen paradox módon az anyagi értelemben is vett legsikeresebb könyvek a Znaknál épp a magas irodalom, és azoknak az íróknak a könyvei, akikre a leginkább büszkék vagyunk. II. János Pál pápa könyve, az Emlékezet és identitás (Pamięć i tożsamość) egymillió kétszázezer példányban kelt el de máig rendkívül népszerűek a tizenöt évvel ezelőtt elhunyt Józef Tischner atya művei is. Az ő szellemi örökségének állítanak emléket az általunk kezdeményezett, évente megrendezésre kerülő Tischner-napok Krakkóban, és az ennek keretében átadásra kerülő Tischner-díj. De mind a mai napig rendkívül népszerűek Miłosz, Kapuściński, Szymborska, Kołakowski, Davies művei is.
Felviéki Eszter
