Nagy várakozással vettem kezembe a könyvet, amely két regényt is tartalmaz a Bosznia hercegovinai-montenegrói Andrej Nikolaidistől. Számomra már ezt leírni is gyönyörűség, de az új generációs dél-szláv művészek mindig izgalommal töltenek el, mert úgy érzem végre esélyt kapunk megismerni egy történet új oldalát. Az ex-jugoszláv országok irodalma elég nehezen tudja integrálni a tényt, hogy időközben megérett az írók és olvasók egy új generációja, akik számára nem idegen a metropolita látásmód. A lokális meséket felváltották a globális legendák. De hogyan tudnak ezzel együtt élni a mai fiatalok úgy, hogy közben ne érezzék az újkori történelmüket egy mocsárnak, amiben örökre bennragadhatnak? Andrej Nikolaidis erről mesél nekünk. Kétszer is.
A könyvben ugyanis két regényt adtak ki, melyeket a főszereplő, Konstatin Teofilis köt össze. Ez a Konstantin valószínűleg nem ugyanaz a Konstantin mindkét történetben, de hozzáállásában és érzelmi világában nagyon hasonló a két narrátor. Mindkét történethez tartozik egy-egy soundtrack is melyek leginkább a melankolikus rock-zene műfaját követik. Érdemes ezért beizzítani a YouTube-ot mikor elkezdünk olvasni.
A Mimesis egy szarajevói fiatalember monológja, aki fontos válaszút elé kerül, és ebben a döntéshelyzetben jön rá arra, hogy vége élete nihilista időszakának. A háborúban 21 évesen vett részt, ahol paranoiássá, majd érzéketlenné vált az őt körülvevő problémákkal szemben. A háború után felépített egy világot magának, melyben az alkohol, a könnyű drogok és a rock zene segítik abban, hogy ne érzékelje a külvilágot. Ennek a történetnek egy másik szemszögét képviseli a narrátor első igazi szerelme, Tea, aki a létbizonytalanságból és lelki megrázkódtatásokból nem egy elképzelt világba, hanem a nagyvilágba menekül. Politikai aktivistaként, hazátlanul járja a Földet és harcol az elnyomás és az igazságtalanság ellen. A Tea és Konstantin közötti feszültség akkor válik nyilvánvalóvá, amikor a lánynak elege lesz az életcél nélkül ellébecoló pasijából, és repülőjegyet küld neki, hogy csatlakozzon hozzá Amszterdamban, vagy felejtsék el egymást.
A Fiam című regény Konstantinja élete mélypontján van: a felesége elhagyta, az apja mindig is utálta, az anyja pedig halálos ágyán vallotta meg, hogy átkozza a napot, amikor világra szülte. Ulcinjban tengeti napjait, ahol mindent és mindenkit lenéz, és amíg múltjával próbál számot vetni, kezei közül kifolyik minden családi örökség – legyen az anyagi vagy eszmei.
A regények igazából csak első ránézésre tűnnek modern balkáni történetnek, mert valójában globális problémát fogalmaz meg. A mai harmincas korosztály nagyon nehezen találja a szerepét a jelenlegi szabados társadalom keretei között, ahol mindent lehet, de mégsem igazán... Aki annyi idősen, mint a Mimesis Konstantinja (9 évvel vagyunk a háború után,tehát kb.30 éves az elbeszéléskor), még a nagyanyja lakásában él Szarajevóban, és azzal keresi kenyerét, hogy filozofálgat és rockzenei kritikákat ír, csakis valami semmirekellő, döntésképtelen férfi lehet. Ezzel szemben a Fiam Konstantinjának hiába van felesége, lakása, munkája, a látszólagos harmónia mögötti súlyos gondok előbb-utóbb megmutatkoznak, és így is - úgy is egyedül marad.
A szerző a korosztály eme válságára nem ad megoldást, de legalább beszél róla. Számos kritikában Odüsszeiának írták le a történeteket (Vreme, Librarius), amivel nem értek egyet, hiszen Odüsszeusz egy nemes cél érdekében hagyta el Ithakát, ahová, mint otthonába vissza is kívánt térni. Itt nincs szó semmilyen nemes célról, maximum a túlélésről, és azt sem lehet egyértelműen megfogalmazni, hogy hol van az otthon. Míg egy generáció világméretű problémáját írja le, Nikolaidis elkalauzol minket Bosznia-Hercegovina és Montenegró lakosainak sztereotípiákkal tarkított világába is. Ezen a ponton szeretném kiemelni a fordító, Rajsli Emese, szerepét, hiszen az ő pontosságának és alaposságának köszönhetően lesz ez a könyv szórakoztató, tanulságos és érthető a Jugoszláv háttértörténeteket nem ismerő, magyar közönség számára.
Hrisztov Radmila
Andrej Nikolaidis a XXII. Nemzetközi Könyvfesztivál vendége lesz április 24-én, pénteken, a Márai Sándor teremben 15:00-16:00 óráig.
Az íróval interjú is készül hamarosan, úgyhogy érdemes lesz hozzánk visszanézni!
Andrej Nikolaidis: Mimesis / Fiam – Gondolat Kiadó, 2014 – fordította Rajsli Emese – 252 oldal, kartonált kötés – ISBN: 9789636935337
***
Andrej Nikolaidis
1974-ben született Szarajevóban, Bosznia-Hercegovinában, egy montenegrói-görög családban. 1992-ben, a harcok kitörése után családjával Montenegróban, Ulcinjban telepedett le.
Közismert háborúellenes aktivista, és a montenegrói önállóság támogatója, amivel hamar a média középpontjába került. Többek között a montenegrói Vijesti és Monitor nevű politikai lapoknak, a Crnogorski književni list irodalmi lapnak, valamint a bosznia-hercegovinai Slobodna Bosna-nak is újságírója volt. Jelenleg a The Guardian brit napilap munkatársa. A Fiam című regénye 2011-ben elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját.
Nikolaidis egyik nemzetközi visszhangot is keltő újságírói húzása Emir Kusturicához köthető. 2004-ben publikálta a Monitor című hetilapban „A hóhér segédje” című cikkét, melyben leírta, hogy hogyan manipulálták a médiát a Milošević-era alatt, hogy az pozitív képet mutasson a katonai tevékenységről, és illeszkedjen a háborús propagandába. Itt név szerint említett meg számos ma is közkedvelt és nemzetközileg is elismert színészt, rendezőt és tévés személyiséget, közöttük Kusturicát is. A neves rendező rágalmazás miatt beperelte Nikolaidist, akit másodfokon 12.000€ büntetésre ítéltek. A cikk óriási horderejét az is mutatja, hogy az ítélethozatal után boszniai színészek és újságírók létrehoztak egy alapítványt, azzal a céllal, hogy a befolyó összegből segítsenek Nikolaidisnek kifizetni a bírságot.
