Julia Jakubowska egy fiatal lengyel színésznő, aki Budapesten él. Mostanában a Trafóban játszik a Két nő című improvizatív darabban. Ennek kapcsán beszélgettünk.
Mióta élsz Magyarországon, hogyan kerültél ide?
Szeptember óta élek Budapesten. A párom magyar, és néhány év ingázás után úgy döntöttünk – hogy döntésre jutunk. Ugyanannyit utazok, mint korábban, vagy talán még többet, de legalább tudom, hol van az otthonom. Körülbelül fél éve tanulok magyarul, megszakításokkal, egy remek nyelviskolában.
Miről szól a Két nő?
A Két nő egyfajta mese – nőkről. A főhősök: két nővér, akik sokáig nem látták egymást. Az egyikük külföldön él a barátjával, a másik Budapesten maradt, férje van és gyereke – látszólag minden rendben. Az egyik nővér teljesen váratlan, előre be nem jelentett látogatást tesz a másiknál.
Hogyan dolgoztatok ezen az előadáson?
Fantasztikus volt. Kárpáti Péter rendező és Zsigó Anna dramaturg teljesen elbűvöltek. Anna volt egyébként a tolmácsom. Péter egyéni, eredeti módon dolgozik, különleges intuícióval rendelkezik, és nagyon jó érzékkel bánik az emberekkel, akikkel együtt dolgozik. Valami egyedülálló megfigyelő, hallgató tehetséggel van megáldva. Nagyon jól tud figyelni másokra, a saját egóját háttérbe szorítva. Péter és Anna remekül kiegészítik egymást. Velük és a csapat többi tagjával hihetetlen kaland volt együtt dolgozni. Sokat tanultam ebből, és csak jó emlékeket őrzök erről az időszakról. Ez ritkaság.
Mi a Te szereped? Mit csinálsz a színpadon?
A színpadon egy kisbaba vagyok és… egy lengyel nő. Ez elég vicces, tekintve, hogy nem vagyok egy apró termet a kolléganőimhez képest. Nem csinálok úgy, mintha kisbaba volnék – talán csak egy kicsit. Inkább a kommunikációs problémákra összpontosítunk. Arra, hogy mennyire lehetetlen áthidalni a nyelvi akadályokat, amik egy majdnem 30 éves nőből infantilis kislányt csinálnak, bárhogyan is igyekezzen. Ebben a kisbaba-szerepben az idegen országban való élés, a teljesen új, furcsa nyelv használatának problémájával küzdök. Ez a nyelv mindig máshogyan hangzik a számból, ezért néha nehéz elérni, hogy komolyan vegyenek. Ezen kívül fantasztikus, hogy megint büntetlenül sírhatok és kiabálhatok nyilvános helyen, csak azért mert valami, bármi nem tetszik. Most megtehetem ezt, mint egy gyerek!
És a „lengyel nő” szerepében mi a feladatod?
Egy átutazó, fiatal lengyel nő vagyok, aki keresi a szerelmet. És sajnos naivan hisz abban, hogy a szerelem lényege: átadni, alávetni magunkat, szinte feláldozni magunkat. Tálcán nyújtom át a szívemet valakinek, akit valójában nem ismerek. Nem tudok semmit a választottam életéről, de őszinte naivitásom miatt ez nem zavar meg abban, hogy belevessem magam a mély vízbe, és szeressek. Mint egy kutya. Mindkét szerep hatalmas kaland és óriási kihívás számomra.
Milyen imprózni? Miért szereted?
Imádok visszatérni abba a „szobába”, és várni, hogy mi fog történni – soha nem tudom pontosan, hogy mit csinálok vagy teszek aznap. Persze van az egésznek, minden jelenetnek egy pontos struktúrája, de hogy mi történik útközben, az csak tőlünk függ.
Nem nehéz Budapesten, egy idegen országban színészként boldogulni?
Nagyon hálás és boldog vagyok, hogy játszhatok, vagyis azt csinálhatom, amit nagyon szeretek. Annak ellenére, hogy nem beszélek folyékonyan magyarul, és teljesen új vagyok Budapesten. Már több mint 7 éve dolgozom színházakban, és nagyon nehéz lenne egészségesen működnöm enélkül. Ilyen vagy olyan formában – nem kell mindig a színpadon lennem.
Miben játszol, játszottál, fogsz játszani mostanában a Két nőn kívül?
Budapesten elsősorban a Stereo Akttal dolgozom, amit Boross Martin vezet. Az első előadás, amiben itt részt vettem, a Promenád volt. Ez is egy hihetetlen, felejthetetlen tapasztalat volt, nagyon tehetséges emberekkel dolgoztam együtt. A Promenádot továbbra is játsszuk. Hamarosan turnézni indulunk, fellépünk pl. az Oerol Fesztiválon. A Stereo Akttal vannak terveink a jövőre is. Nemsokára elkezdünk a We Hear You című darabon dolgozni, ami Ardai Petra és a Stereo Akt koprodukciójában készül, és a panaszkodás kultúrájáról, a kultúrák panaszkodásáról szól. Egy másik darabot Martinnal közösen készítünk, ez az etikettről szól, arról, hogy mit illik, mit nem, és miért kell ennek éppen így lennie. Martin pont ma, korán reggel kezdte meg egy társadalmi témájú, homofóbiaellenes spot felvételét, ami egyben meghívás egy flashmobra, ami májusban lesz. Persze minden eseményre szeretettel várunk mindenkit, a részletes információk és az elérhetőségeink a honlapon vannak.
Lengyelországban is dolgozol mostanában?
Természetesen nem szakítottam a lengyel produkcióimmal sem. Aktívan tevékenykedem a CHOREA Színházban, a városban, ahonnan származom, Łódźban. Átlagban havonta egyszer-kétszer járok oda játszani és társadalmi projektekben részt venni.
A kép forrása: http://www.chorea.com.pl/pl/o-nas/zespol/
Karaba Márta Alexandra
