A múlt héten már írtunk róla, hogy pár jelentős fiatal cseh író kilépett az Írószövetségből (továbbiakban a cseh Obec spisovatelů otán OS), és létrehozták a saját szervezetüket (Asociace spisovatelů, a továbbiakban AS). Azóta lehetőségeimhez mérten beleástam magamat az ügybe. Ez persze jól hangzik, de semmit sem jelent. Nem kerestem fel például azokat a személyeket, akiket elsősorban érintenek ezek a kérdések. Nem írtam Magnuseknek, nem írtam Němecnek (bár pénteken majdnem megvásároltam az egyik könyvét, de a magyar olvasó úgysincs kisegítve, akár megveszem, akár nem).
Legyünk őszinték, Magnusek valószínűleg úgysem fog mondani semmi érdekeset, provokálni meg nem akarom, mert nem az én ügyem. Elsőre tehát két cseh írót kerestem fel, akikről tudni lehetett, hogy az OS-ből kiugrók táborába tartoznak. Egyikük tovább irányított Němec felé, és boldog Karácsonyt kívánt, a másikuk pedig kimérten közölte, hogy az AS "de facto és de iure" sem létezik. Elképzelhető, hogy január közepe táján majd létező egyesület lesz, akkor szívesen nyilatkozik. Addig az alapítás körüli papírmunkával szeretnének foglalkozni. Ez teljesen egyértelművé tette, hogy Němec sem fog többet mondani, egyelőre tehát ködben tapogatózunk, de ezen a szinten már úgy találtam lehet riportot csinálni.
Hétfőn részt vettem egy kortárs cseh irodalommal foglalkozó szemináriumon a Palacký Egyetemen. Az oktató megkérdezte a bent ülő fiatal cseh szakosokat, hogy milyen írói egyesületek léteznek Csehországban. A válasz néhány másodperc tanácstalan csönd után a PEN Club volt – ez tényszerűen létezik. Az OS és AS körüli dolgokról viszont, a vizsgaidőszak kapujában, nem hallott senki. És ez Csehországban, Olomoucban történt.
Arra akarok kilyukadni, hogy valami az OS körül tényleg nem működhetett a PR szintjén. Hogy nagyjából két tucat született cseh (vájt fülűeknek morva) fiatal, cseh irodalommal foglalkozó egyetemista nem hallott a "de iure és de facto nem létező" AS-ről, az még érthető. Legrosszabb esetben bocsánatos bűn. Ilyenkor két beadandó között az ember kevesebbet olvas híreket, ez pedig elég friss hírnek minősül. De hogy egy 1989. december 3.-a óta létező szövetségről nem tudnak, az legalábbis érdekes.
Ugorjunk vissza egy fél napot az időben: Miután vasárnap este legalább egy kortárs, fiatal cseh író ígéretét megszereztem, hogy a legjobb tudása szerint válaszol a kérdéseimre, okosnak láttam bevonni egy másik véleményt is. Ezért hétfő délelőtt felkerestem a Palacký Egyetem egyik oktatóját (aki aznap délután az említett szemináriumon kérdezett), és kikértem a véleményét. Az illető profeszor, nevezzük M-nek, mint irodalomkritikus tagja az OS-nek, és a Cseh Tudományos Akadémia Irodalmi Intézetének is, és már adott elő Budapesten is (a helyzet ad hoc jellege miatt több információ közlésére nem kértem engedélyt. Legalábbis egyelőre). Arra kértem, fejtse ki a véleményét az OS körüli helyzetet illetően, ezt viszont nem idézném szó szerint.
M prof. azzal kezdte, hogy röviden elmesélte az OS eddigi ténykedését 1989-től napjainkig. Egészében nem volt elégedetlen a szövetséggel, de voltak fenntartásai. Azt leszögezte, hogy jobban örülne azért, ha a mostanra teljesen összeomlott OS-t sikerülne inkább újjáéleszteni. Merthogy azzal Magnusek megjelenéséig nem is volt semmi rendkívüli probléma, kettőt leszámítva. Az egyik az Írói házak hiánya. A másik pedig maga az ok, amiért Magnusek az OS élére került: a szervezetnek ugyanis kimondottan rosszul ment anyagilag. Magnusek pedig azért volt vonzó választás, mert előtte filmeknél volt rendező és producer, ezért sokan úgy gondolták, ha a filmekre sikerült, az irodalomra is össze tudja szedni a pénzt. Hülyén hangzik, de talán értik mire gondolok: Bár tudták, ezután szembesültek igazán azzal, hogy Magnusek nem éppen művészember, így az Írószövetség jelentősebb része elhatárolódott a személyétől. Ettől függetlenül a mai napig vezető pozícióban van – bár az Írószövetség honlapján a legutóbb éppen frissítés alatt volt a tagok listája. Van egy sanda gyanúm, hogy a kilépők miatt. Magnusek akár pénzember, akár nem, az OS most sem áll sokkal jobban anyagilag. Amiben Magnusek igazán ki tud tűnni most az OS-ben, az az, hogy rendkívül fiatal. Ez pedig jól jellemzi az OS-be nem igazán hívtak fiatal írókat. Vagy ha hívták is őket, azok nem igazán akartak menni. "Olyan izgalmasak az ülések, mint amikor látogatóba mész a nyugdíjas rokonaidhoz"- fogalmazott Proustot idéző mélységgel a már említett fiatal író, de róla majd később. Annyi maradt még hátra, hogy megkérdezzem, M. ezek után miért nem fogadta üdvrivalgással az AS megalapításának belengetését (M. szerint lengetésnél azért jóval többről van szó, "egy sem jogilag, sem de facto nem létező szervezetnek nem igazán szokott lenni vezetője, mint az emlegetett AS-nek az emlegetett Němec, ugyebár?"- kérdezett vissza sokat sejtető mosollyal, mikor megemlítettem, mivel hárítottak az AS-esek). Végül egy kicsit zavartan kérdeztem meg M-t, miért az OS feltámasztását várja inkább, mi baja az AS-el. Azt válaszolta, hogy egyelőre úgy tűnik, hogy nélkülük kritikusok és irodalomtudósok nélkül szervezkednek. Hivatalos értesítést, meghívást eddig legalábbis nem kaptak...
Hanzelik Gábor
Folyt. Köv.
*Mielőtt bárki felemlegetné a hiányukat: a szemináriumi csoportban túlnyomó többségben voltak, ahogy az egyik megkérdezett író(aki boldog Karácsonyt kívánt) is írónő igazából. Eredetileg a Pénz, drogok, fegyverek...és irodalomra gondoltam, de drogokról és fegyverekről eddig nincs tudomásunk. Ha bárkinek van, és bizalmas, e-mail címünkre várjuk információit! Ha nem bizalmas, kommentelhet is!
