Minden kornak és minden városnak megvan a maga emblematikus figurája, akire még évtizedek múlva is emlékezünk, és akinek szavai, úgy látszik sohasem vesztenek aktualitásokból. A ’80-as évek Belgrádjában az emberek látták, hogy ami történik körülöttük az abszurd, de senki sem mert róla beszélni, hát még megkérdőjelezni. Egy embert kivéve – Dušan ’Duško’ Radović újságíró, publicista, költő és író minden hétköznap reggel, a Beograđanka-nak (ford. belgrádi lány) elkeresztelt toronyépület 21. emeletéről mondta ki azt az éterbe, amit mindenki csak gondolt. Augusztus 16-án volt 30 éve, hogy elhunyt.
Fotó:Alexmilt/Wikipedia
Dušan Radović – mindenki csak Duško néven emlegeti a mai napig – meghatorozó alakja a szerb köztudatnak, hiszen rögtön a kisiskolás olvasókönyvekben is jelen van. Niš városában született 1922-ben, akkor még a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság területén. Korai életéről keveset lehet tudni, de annál több nyomot hagyott maga után az utókornak. Duško Radović rendszeresen írt a ’Borba’ (ford. harc) jugoszláv kommunista újságnak, valamint szerkesztője volt a ’Pionirske novine’ úttörőlapnak, és a ’Poletarac’ gyermekújságnak is. Ez utóbbi aztán rádió és televizió programmá nőtte ki magát a Belgrádi Televíziónál, melyek szintén gyerekeknek szóltak, és egy gyermek előadásokat játszó színházat is létrehozott. Költőként gyerekverseit fantasztikus történetek és játékos nyelvezet jellemzi. Mivel a kisiskolások könnyen megjegyezték ezeket a rímeket számos versét megzenésítették, és a mai napig is az iskolai gyerekkórusok repertoárját ékesítik. Nagyra tartotta a fiatalokat, bízott a gyerekekben, a diákokban, mert szerinte a szebb jövő az ő kezükben volt. Gyerekverseit másképp is lehet olvasni, és a figyelmesebbek a követekző generációnak szánt üzenetet is észrevehetik a játékosság mögött. Ezért nem meglepő, hogy halála után egész Szerbia területén általános iskolákat neveztek el róla.
Legnagyobb ismeretségét mégis rádiós munkássága révén érte el: 1975-ben a Studijo B rádióadónak lett szerkesztője, ahol éveken át, minden reggel 7 óra 3 perckor jelentkezett a ’Beograde, dobro jutro!’ (ford. Jó reggelt, Belgrád!) című műsorával. Ilyenkor az általa írt, rendszerint csattanóval végződő, de elgondolkodtató aforizmáit osztotta meg a szerb főváros lakosaival, akik közül kevés volt, aki ne hallgatta volna őt. Ezekben a rövid, de velős gondolatokban azt mondta ki, amit a nép nem mert vagy nem akart kimondani. Rávilágított a mindennapi élet abszurditására, minden változást megfigyelt, és néhány mondatával mintha a jövőbe is látott volna. Szavai beitták magukat a lelkébe és lelkiismeretébe minden belgrádinak. Egy Titoról szóló mondata miatt vették le műsorát. A rádióban elhangzott aforizmái 1977-ben, 1981-ben és 1984-ben három kötetben összegyűjtve láttak napvilágot.
Egyik szösszenetét a mai napig is gyakran idézik házasságkötéskor az anyakönyvveztőknél:
„A HÁZASSÁGOT csak akkor rendezik törvényes úton, ha már máshogy nem lehet.
Ezért ne hagyjátok, hogy a törvény rendezze a házasságotokat.
Rendezzétek magatok, szebben és emberibben, mint azt bármilyen törvény előírhatná.
KÍVÁNJUK, hogy érezzétek jól magatokat, tartson hosszan, örüljetek egymásnak, és hogy azzal a hittel éljetek tovább, hogy a mai napon életetek egyik legfontosabb és legszebb feladatát oldottátok meg.
TANÁCSOLJUK, hogy ne siessetek, szűkmarkúan használjátok fel a szavakat és az érzéseket.
Ne használjátok el az egészet egyszerre.
Osszátok el a szeretetet és a kölcsönös tiszteletet úgy, hogy közös életetek minden napjára jusson belőle.
A TÖRVÉNY kimondja, hogy a nő és a férfi a házasság kötelékében egyenjogúak.
De ezt lehetne szebben is mondani:
Halmozzatok fel még több kötelességet úgy, hogy ne legyen időtök a másik jogait megsérteni.
A MAI szertartáson nem csak a két fél szeretetének vagyunk tanúi, de az ő egyéni és közös érdekeiknek is.
A HÁZASSÁG nem lehet cél.
EZ csak egy lehetőség, hogy más érdekeitek könnyebben és jobban megvalósulhassanak.
EZÉRT mindig építsétek kapcsolatotokat, tágítsátok a határait, ne hagyjátok, hogy elpunnyadjon, ellustuljon, elaludjon, megszünjön élni és létezni.
TEGYÉTEK GAZDAGABBÁ közös életeteket, harcoljatok az élet sokszínűségéért, legyetek reálisak és mértékletesek, amikor meghatározzátok céljaitokat és vágyaitokat, ha kell legyetek erősek és állhatatosak, hogy megvalósítsátok őket.
NEM FOGLALKOZHATTOK csupán a szerelemmel.
A szerelem csak akkor szép, ha magától értetődő, ha minden más tevékenységünket kíséri, amikor erőt ad nekünk, hogy valamit sikeresebben véghez vigyünk mint egyéniségek, mint a társadalom tagjai.
LEGYETEK féltékenyek, de nem egymásra, hanem a házasságotokra.
Vigyázzatok rá és védjétek a kísértéstől, tekintsetek rá úgy, mint sorsotok és boldogságotok zálogára.
HADD legyen ez a ti hosszú és szép közös életetek boldog kezdete.“
Hrisztov Radmila
Bővebben: Wikipedia
Kvadratura Kruga című magazin Dušan Radovićról szóló része
https://www.youtube.com/watch?v=uWMcsrj97sI&feature=youtu.be
A HÁZASSÁGRÓL aforizma szerbül angolul (a magyar fordítást a szerző készítette)
https://sites.google.com/site/projectgoethe/Home/dusko-radovic/o-braku
