Inkubátor (írások első személyben)
"MOST ELMONDOM,
HOGYAN SZÜLETTEM"
Most elmondom, hogyan születtem, hogy nőttem föl, és hogyan mutatkoztak meg bennem a zseniség első jelei. Én kétszer születtem meg. Ez pedig így történt.
A papám 1902-ben vette el a mamámat, de engem csak 1905 végén hoztak világra, mert a papa úgy kívánta, hogy a gyereke feltétlenül újév napján szülessen. A papa kiszámolta, hogy a fogamzásnak április elsején kell megtörténnie, és csak ezen a napon ment el a mamához, hogy javasolja neki a gyereknemzést.
Először 1903. április 1-jén utazott el a ma- mához. A mama már régen várt erre a pillanatra, és nagyon megörült. De a papa nagyon vicces hangulatban lehetett, és nem állta meg, és azt mondta a mamának: „Gratulálok április elseje alkalmából!”
Erre a mama nagyon megsértődött, és nem engedte magához a papát. Meg kellett várni a következő évet.
1904. április 1-jén a papa megint kezdett a mama felé utazni ezzel a javaslattal. De a mama emlékezett az előző évi esetre, és azt mondta, hogy most már nem hagyja, hogy szórakozzon vele, és megint nem engedte magához a papát. Bárhogy is dühöngött a papa, nem ért el semmit.
Csak egy év múlva sikerült a papának rábeszélni a mamát, akkor nemzettek engem.
Így nemzésem 1905. április 1-jén történt.
Csak hogy a papa minden számítását keresztülhúzta, hogy koraszülött voltam, és a tervezettnél négy hónappal korábban születtem.
A papa olyan dührohamot kapott, hogy a bába, aki világra segített, azt se tudta, mihez fogjon, és elkezdett visszagyömöszölni oda, ahonnan épp kimásztam.
Egyik ismerősünk, aki ott volt, a Katonaorvosi Akadémia hallgatója kijelentette, hogy nem fog na k tudni engem vissza - gyömöszölni. Ennek ellenére, mondhatott bármit, mégiscsak sikerült engem visszagyömöszölni, igaz, mint később kiderült, begyömöszölni ugyan begyömöszöltek, de a sietségben nem jó helyre.
Óriási ribillió támadt.
A kismama kiabál: „Adják ide a gyerekemet!” Mire a válasz: „A gyereke ott van magában.” „Mi? Már hogy lenne bennem, amikor az előbb szültem meg?”
Mondják neki: „Az is lehet, hogy talán téved.”
Mire a kismama: „Mi az, hogy tévedek? Hogy lehet ilyenben tévedni? A saját sze- memmel láttam, hogy a gyerek itt feküdt a lepedőn.”
Mondják a kismamának: „Ez igaz, de az is lehet, hogy a gyerek valahová elbújt.”
Szóval nem tudták, mit mondjanak a kismamának.
A kismama meg csak hisztizik, és követeli a gyerekét.
Hívni kellett egy tapasztalt doktort. A tapasztalt doktor megvizsgálta a kismamát, és széttárta a karját, de annyi esze azért volt, hogy adott a kismamának egy jó nagy adag hashajtót. A kismamát jól meghajtotta, és ily módon jöttem a világra másodszor.
Erre a papa megint dühöngeni kezdett, hogy ezt nem is lehet születésnek nevezni, hogy ez még nem is ember, hanem félig embrió, és hogy vagy megint vissza kell gyömöszölni, vagy berakni egy inkubátorba.
És betettek egy inkubátorba.
1935. szeptember 25.
AZ INKUBÁTOR ÉLETSZAKASZ
Négy hónapot ültem az inkubátorban. Csak arra emlékszem, hogy üvegből volt, átlát- szott, és volt benne egy hőmérő. Az inku- bátorban vattán ültem. Semmi másra nem emlékszem.
Négy hónappal később kivettek az inkubátorból. Éppen 1906. január 1-jén. I ly módon tulajdonképpen harmadszor szület-tem meg. Pontosan január 1-jét jegyezték be születésnapomnak.
1935. szeptember
KÉTSZOBÁS LAKÁSBAN LAKTUNK
Kétszobás lakásban laktunk. A barátomé volt a kisebb, míg az enyém az elég nagy, háromablakos szoba. A barátom egész nap nem volt otthon, csak aludni járt haza. Én azonban majdnem egész nap a szobámban üldögéltem, ha el is mentem valahová, akkor vagy a postára, vagy hogy vegyek valamit az ebédhez. Ráadásul mellhártyagyulladást kaptam, és ez még inkább otthon tartott.Szeretek egyedül lenni. De egy hónap sem telt bele, és már untam a magányt. A könyv nem kötött le, és ha leültem az asztalhoz, csak ültem ott órák hosszat anélkül, hogy egyetlen sort is írtam volna. Újból a könyv után ny últam, a papír meg üres maradt. Ráadásul ez a beteges állapot! Egyszóval elkezdtem unatkozni.
A város, ahol ekkoriban éltem, egyáltalán nem tetszett. Hegyre épült, ahonnan képes- lapra illő kilátás tárul az ember elé. Ezt a kilátást annyira ki nem állhattam, hogy örültem, ha otthon ülhettem. De egyébként a postán, a piacon és a bolton kívül nem is volt hova mennem.
ÍGY HÁT REMETE MÓDJÁRA ÜCSÖRÖGTEM ITTHON
Voltak napok, amikor nem ettem semmit. Ekkor igyekeztem magamat jókedvre derí- teni. L efeküdtem az ág yra, és elkezdtem mosolyogni. Húsz percig mosolyogta m egyfolytában, de aztán a mosoly átment ásítozásba. Ez nagyon kellemetlen volt. Csak annyira tátottam ki a számat, hogy mosolyra fakadjak, de nagyobbra nyílt, és ásítottam. Álmodozni kezdtem.
Tejjel teli agyagcsuprot és friss kenyeret láttam magam előtt. Én pedig az asztalnál ülök, és gyors tempóban írok. Az asztalon, a székeken és az ágyon teleírt lapok hevernek. De én csak írok tovább, hunyorítok, és mosolygok a saját gondolataimon. És olyan jó érzés, hogy van kenyerem, egy csupor tejem meg egy cigarettával teli diófa dobozom.
Kinyitottam az ablakot, és néztem a kertet. A ház előtt sárga és lila virágok nőttek. Hátrébb dohány nőtt, és egy nagy, katonás gesztenyefa állt. Mögötte kezdődött a gyümölcsöskert.
Nagy-nagy csönd volt, csak a völgyben fütyültek a vonatok.
Ma semmire sem voltam képes. Járkáltam a szobában, aztán odaültem az asztalhoz, de hamar felálltam, és átültem a hintaszékbe.
Fogtam a könyvet, de rögtön le is raktam, és újból járkálni kezdtem a szobában.
Aztán hirtelen az a benyomásom támadt, hogy elfelejtettem valamit, valamilyen eseményt vagy fontos szót.
Kínlódva törtem a fejem, és kezdett rém- leni, hogy a szó M-mel kezdődött. De nem! Egyáltalán nem M-mel, hanem R-rel.
Ráció? Repesés? Ráma? Rugdosás? Vagy: Mondat? Mizéria? Matéria?
Nem, persze hogy R-rel kezdődik, már feltéve, ha egyáltalán szó.
Főztem magamnak egy kávét, és R betűs szavakat daloltam. Ó, milyen sok R betűs szót költöttem! Lehetséges, hogy az az egy is köztük volt, csak nem ismertem rá, és olyan- nak vettem, mint az összes többit.
De az is lehet, hogy az a szó nem is létezett.
1932–1933
"SÁSBAN SZÜLETTEM"
Sásban születtem. M int a sáska. A nyám megszült, és beletett a vízbe. És én elkezd- t em ú sz n i. Va l a m i lyen né g ybajsz ú h a l keringett körülöttem. Sírva fakadtam. A hal is sírva fakadt. Hirtelen megláttuk, hogy a v ízben ká sa úszi k. Meget t ük a ká sát, és elkezdtünk nevetni. Nag yon vidámak voltunk, és elkezdtünk úszni a folyás irá- nyában. Találkoztunk egy rákkal. Ős öreg, hatalmas rák volt, ollóival egy baltát fogott. Mögötte egy csupasz béka úszott.
„Miért vagy mindig csupasz – kérdezte a rák –, nem szégyelled magad?”
„Nincs ezen mit szégyellni – válaszolta a béka. – Miért kéne szégyellnünk rendes testünket, amelyet a természet adott nekünk, ha nem szégyelljük azokat a förtelmes tetteinket, amelyeket mi magunk követünk el?”
„Helyesen beszélsz – mondta a rák. – És nem tudom, mit válaszoljak neked. Azt ajánlom, kérdezzük meg az embert, hiszen az ember okosabb nálunk. Mi csak azokban az állatmesékben vagyunk okosak, amelyeket az ember ír rólunk, és ott is az derül ki, hogy megint az ember az okos, nem pedig mi.”
És ekkor a rák meglátott engem, és azt mondta: „És nem is kell sehova úsznunk, mert itt van ő, az ember.”
A rák odaúszott hozzám, és megkérdezte: „Kell-e szégyellnünk, hogy csupasz a testünk? Te ember vagy, válaszolj nekünk. „Én ember vagyok és válaszolok nektek: nem kel l szég yel lnetek, hog y csupa sz a testetek.”
1934–1937
"AMIKOR MEGLÁTOK EGY EMBERT"
Amikor meglátok egy embert, kedvem lenne behúzni neki egy jó nagyot a pofájába. Annyira jó valakit pofán verni! Ülök a szobámban, és semmit sem csinálok.
Most jött egy vendégem, kopog az ajtón. Azt mondom: „ Jöjjön be!” Bejön, és azt mondja: „ Jó napot! Milyen jó, hogy itt hon találtam.” Én meg puff, behúzok neki egyet a pofájába, aztán még a csizmámmal egyet a lába közé. Vendégem összecsuklik a fájdalomtól. Én meg a sarkammal egyenesen a szemibe! Értse meg, hogy ne kóvályogjon mindenfelé, ahová nem hívták.
Különben meg egy csésze teával kínálom a vendégemet. A vendég el fogadja , asztalhoz ül, teázik és beszél. Úgy teszek, mintha nagy érdeklődéssel hallgatnám, bólogatok, mondogatom, hogy ó meg ah, csodálkozva meresztgetem a szememet, és nevetek. A vendégnek hízeleg, hogy figyelek, és egyre jobban belemelegszik.
Nyugodt a n kitöltök egy csésze forró vizet és a vendég pofájába loccsantom. A vendég felugrik, és a z arcához kap.
Én meg azt mondom neki: „Nincs már a lelkemben jóakarat. Takarodj a francba!” Azzal kipenderítem.
(1939–1940)
ŰRLAP
(1925. október 9.)
Összoroszországi Költőszövetség
Tagsági adatlap*
1. Vezeték, apai- és keresztneve
Danyiil Ivanovics Juvacsov – Harmsz
2. Irodalmi álneve
Nincs, azt írom, Harmsz
3. Születési éve, hó, nap
1905. december 30.
4. Nemzetisége
Orosz
5. Szociális származása
Nem tudom
6. Iskolai végzettsége
(magántanuló, alapfokú, középfokú, felsőfokú, szakképzés, idegennyelv-tudás)
Hamarosan lesz felső. Tudok németül és
angolul
7. Milyen életkorban kezdett írni
Nem tudom
8. Hol jelent meg első irodalmi műve
Nem tudom
9. Sorolja fel azokat a kiadványokat, amelyekben
részt vett
a. 1914 előtt,
b. 1914 és 1917 között, c. 1918-tól a mai napig
(újságok, folyóirat, antológia stb.)
Nem tudom
10. Van-e önálló publikációja (könyv, röplap, bro-súra, kötet, gyűjteményes kötet); sorolja fel (cím, előszó szerzője, ha van, kiadás helye és éve, kiadó neve, oldalszám)
Nem tudom
11. Van-e befejezett, de kiadatlan kézirata (címe)
Van
12. Sorolja fel műveinek ön által ismert idegen nyelvű fordításait
Nincs ilyen
13. Sorolja fel orosz vagy külhoni színpadra állított műveit
Nincs ilyen
14. Sorolja fel a műveiről írott recenziókat és
ismertetéseket
Nincs ilyen
15. Irodalmi szakosodása (líra, szépirodalom, kritika, műfordítás, dráma, szerkesztés, egyéb) Nem tudom
16. Fordításai idegen nyelvről oroszra vagy fordítva
Nincs ilyen
17. Foglalkozása, munkahelye, fizetése
Tanulok
18. Szakszervezeti tag-e, melyiké
Nem
19. Párttagsága azelőtt és jelenleg
Nem tudom
20. Hadkötelezettségi státusza
Még fiatal vagyok
21. Milyen irodalmi szervezet tagja volt régebben, ill. tagja most
Vzir Zaum elnöke
22. Társadalmi és politikai tevékenysége
———
23. Pontos címe, telefonja
Mirgorodszkaja utca 3/4. 25. lakás
24. Családi állapota
aláírás
Danyiil Harmsz
* Belépéskor töltették ki Harmsszal
Fordította: Hetényi Zsuzsa
A könyv a Typotex Kiadó gondozásában jelent meg 2013-ban, a kötetbemutató január 10-én lesz a RoHAM Bárban.
