Karácsonyhoz közeledvén legújabb mini-sorozatunkban a különböző szláv országok hagyományaival, szokásaival szeretnénk megismertetni az olvasót. Elsőként nézzük Csehországot és Szlovákiát.
CSEHORSZÁG
A csehek, nem meglepő módon, olyanformán ünneplik a karácsonyt, mint mi magyarok. Csehországban is elhanyagolhatatlan része a karácsonynak, hogy a háziasszonyok szinte tudat alatt már egy hónappal előtte elkezdenek mindenféle cukros puszedliket, vaníliás kiflicskéket, fánkokat, mézeskalácsokat, kakaós csillagocskákat, és hasonlókat gyártani. A szaporodó tepsik száma aztán megbízhatóbban jelzi a közelgő ünnepeket, mint az ádventi koszorú gyertyái. A nagy sütés-főzés egyik csúcspontja egy, a cukormázt leszámítva ehető Betlehem, amit a csehek egyébként kevésbé ehető anyagokból, mint papír, kerámia stb. is állítanak (a csehek Betlehem-mániáját jól bizonyítja, hogy a Guinness-rekordok könyvében jegyzett legnagyobb mechanikusan működő Betlehem Jindřichov Hradecben, egy múzeumban található, és Tomáš Krýza állította, még a Monarchia idején). December 24-én a csehek is állítanak karácsonyfát, a fagyönggyel kapcsolatos szokásaik is hasonlók, mint a nálunk ismertek. Sok család böjtöl ezen a napon, a böjtölő gyerekeknek szenvedéseik fejében szokás ígérni, hogy a betartott böjtért meglátják az ún. „zlaté prasátko-t” (arany malacka – kérdéses persze, megéri-e az ilyesmiért éhezni). A vacsora halászlé szerűségből, pontyból és krumplisalátából áll.
A vacsoraasztaltól nem illik felállni, mivel szerencsétlenséget hoz. Továbbá úgy tartják, hogy aki a ponty pikkelyét a tányérja alá teszi, annak a következő évben nem lesznek anyagi gondjai – ismerjük be, ezzel már jobban megéri kísérletezni, mint az arany malackával. Szenteste szokás jósolni almából, ólmot önteni, dióhéjba foglalt gyertyát úsztatni (ebből is jósolnak), illetve karácsonyi dalokat énekelnek, ez utóbbi azt hiszem csak annyiban jellegzetesen cseh, amennyiben a dalok szövege az.
Újév napján a Csehországban rendszerint lencséből készült étel az ebéd, a hiedelem szerint ezzel biztosítható az anyagi jólét a következő évre. Az ünnepkör vége január hatodika, amikor a házak ajtaja fölé krétával a K, M és B betűket írják, ami egyes helyeken a Christus mansionem benedictat, más helyeken a három királyok neveinek kezdőbetűiből áll össze.
Hanzelik Gábor
SZLOVÁKIA
A karácsony (szlovákul: Vianoce) Magyarországhoz hasonlóan a második legfontosabb vallási ünnep a Húsvét után, világi szinten pedig vitathatatlanul az amire leginkább készülnek az emberek. Kicsit visszatekintve az ünnepkörben további hasonlóság, hogy a gyerekek december 6-án kipucolt csizmával várják a Mikulást, hogy az mindenféle édességgel lepje meg őket. Az egész adventi készülődés világi része is nagyon hasonló az miénkhez, vallási tekintetben pedig természetesen ugyanaz. December 24-e az ún. „Štedrý deň”, ami szó szerint azt jelenti, hogy „gazdag / bőséges nap”, ez pedig arra utal, hogy régen szigorú böjt előzte meg az ünnepet és hogy a koplalás egyik jutalma egy bőséges étkezés volt. További nyelvjárási, ill. archaikus elnevezései: Vilija/Vigilija, Dohviezdny deň, Pôstny deň, Kračún/Kračun/Kračuň, a görög katolikusoknál pedig Predvečer Narodenia Pána, az estére vonatkozóan pedig a Štedrý večer, Badňak, Dohviezdny večer, Kračún/Kračun/Kračuň, Posviat hvizdy, Pôstny večer, Svätý večer kifejezéseket használják. Ezeket nem érdemes mind lefordítani, inkább a nyelvet értőknek-beszélőknek lehet érdekes újdonság egyik-másik elnevezés. Ahogy a nyelvjárások szintjén szerteágazó a szlovákság, úgy igaz ez karácsonyi szokásokra is, minden vidéknek meg van a körülbelüli tipikus menüje. Ahogy említettem már, december 24-én régen szigorú böjt előzte meg a bőséges lakomát, ami az első csillag feljövetelével kezdődhetett meg. A gyerekeket azzal bíztatták, hogy aki kibírja egész nap evés nélkül, az megláthatja az arany csillagot vagy arany malackát. Mivel a szlovák konyha alapvetően vidéki, a szó pozitív értelmében paraszti alapokon
nyugszik, valamint tenger se mossa az ország partjait, így az adottságoknak megfelelően az ünnepi asztalon a következők a leggyakoribb ételek: kenyér, fokhagyma, méz, ostya, káposztaleves (egyes helyeken borsóleves is előfordul), rántott hal (elsősorban ponty), krumplisaláta, különféle sütemények, kalácsok, gyümölcsök. A halászlé inkább délen, és főleg a magyarok által lakott területeken elterjedtebb. Keleten előfordulnak különféle gomba- ill. savanyú levesek, pirogok illetve a ruszin, ukrán és orosz konyhával rokon ételek, valamint speciális fogás, jobban mondva előétel a mézes-fokhagymás ostya vagy a sült kelttészta (buktára, aranygaluska tésztájára vagy hasonlóra emlékeztető), amit leginkább mákba forgatnak. A káposztalevesnek is több tucat változata létezik, van aki fehéren, azaz tejfölösen/tejszínesen készíti (bár ez a ritkább), más aszalt szilvát, és többféle füstölt húst és gombát tesz a nagyjábóli alaprecepthez. A hagyomány szerint a vacsora után következik az ajándékbontás és a közös éneklés, majd a keresztényeknek ezután az éjféli misével zárul a Szenteste.
Pócsföldi József
Fotó: www.visitslovakia.com
