Új, őszi interjú-sorozatunkban a kulturális intézetek vezetőit faggatjuk arról, mire is számíthat a közönség ebben az évadban. Első alkalommal a Lengyel Intézet igazgatónőjével, Katarzyna Sitkoval beszélgettünk a tervezett programokról, az ide látogató hírességekről valamint az intézet működéséről.
Szláv Textus: Milyen évforduló lesz a következő évadban? Készülnek-e valamilyen tematikus programmal?
Katarzyna Sitko: Nem lesz kifejezetten olyan, mint például a Lutosławski- vagy a Chopin-év. 2014-ben főleg a ’89-es eseményeket fogjuk felidézni. A „szabadság évének” is fogjuk nevezni ezt az évet, amikor a szabad demokratikus országként való működésünk 25. évét fogjuk ünnepelni. Mit is jelent ez? Megnézzük, hogy 25 éven keresztül mi is történt, milyen utak vezettek a szabadsághoz, hol vagyunk most, és mik a kilátásaink. Mivel mi főleg a lengyel kultúra népszerűsítésével foglalkozunk, ezért nemcsak közdiplomáciai jellegű rendezvényekben, hanem a programjainkban, a kulturális eseményeinkben is meg fog jelenni ez az elem.
Másik kiemelt rendezvénysorozatunk viszont egy helyi eseményhez kötődik: 2014-ben ünnepeljük a Lengyel Intézet megalakulásának 75. évfordulóját . Ezért arra gondoltunk, hogy készítünk egy olyan programsorozatot, ami összegzi az eddigi eseményeket, visszaemlékezünk az Intézet történetére, bemutatjuk jelenlegi működését, és azt, hogy milyennek képzeljük el magunkat a jövőben.
SzT: Milyen nagy neveket hoznak el? Kiket láthatunk élőben?
KS: Biztos főleg az irodalmi sztárokra vagytok kíváncsiak. Pont tegnap este osztották ki Lengyelország egyik legfontosabb irodalmi díját, a Nikét, amit Joanna Bator kapott Ciemno, prawie noc című könyvéért. Úgy tudjuk, hogy 2014 tavaszán jelenik meg magyarul a Nike-díjas szerző második, Chmurdalia (Homokfelhő) című könyve Hermann Péter fordításában, melyet annak idején szintén jelöltek erre a díjra. Ha minden jól alakul, akkor áprilisban a Könyvfesztiválon ő lesz a lengyel díszvendég. Reményeink szerint februárban vendégül láthatjuk a lengyel költészet nagy sztárját, Marcin Świetlickit. Ezúttal nemcsak költőként, hanem elsősorban előadóművészként mutatkozik be együttesével, a Świetlikivel. Természetesen a kiemelt, filmes programunkra is érkeznek vendégek. Ez még messze van, ezért inkább nem árulnék el részleteket. Annyi biztos, hogy lesznek neves rendezők, színészek. Az idei lengyel filmfesztiválnak nagyon erős volt a kínálata. Ott voltam és három nap alatt megnéztem az összes versenyfilmet, , és azt kell, hogy mondjam, a mezőny annyira erős, hogy nehéz lesz eldöntenünk, hogy kit hagyunk ki a jövőévi programból. Nagyon érdekes és értékes filmeket fogunk látni. Mivel ez lesz a 20. Lengyel Filmtavasz, ezért az eddigieknél is gazdagabbra tervezzük az idei fesztivál programját. Nem ígérem, hogy minden film alkotóját elhozzuk, de sok alkotáshoz meg fogunk hívni vendégeket. Tudjuk, hogy a közönség azt szereti, ha a főszereplő lesétál a vászonról, úgyhogy erre fogunk törekedni.
SzT: Milyen programokat terveznek külső helyszínen? És van-e együttműködés más intézményekkel?
KS: A programjainknak körülbelül a 80%-a nem a Nagymező utcában vagy az Andrássy úton található Platán Galériában zajlik, és továbbra is sok rendezvényünk lesz külső helyszíneken. A Świetliki és a Balaton közös koncertje az A38 hajón, a Lengyel Filmtavaszunk többéves hagyományhoz híven idén is a Művész Moziban lesz. Vidéken is többet fogunk kínálni a lengyel kultúrából. Ott leszünk az Ördögkatlan Fesztiválon is. Tervezünk utcai akciókat, olyan programokat, amik nem kimondottan kulturális események. Ezek is főleg a „szabadság évéhez” kapcsolódnak majd. De amellett, hogy ’89 lesz a központi témánk, nem feledkezünk meg más évfordulókról sem. Azt mondhatjuk, hogy 2014 egy kerek évfordulókban gazdag év lesz. Természetesen fontos az első világháború kitörése is, de ami számunkra, lengyelek számára meghatározó történelmi pillanat, az a varsói felkelés 70. évfordulója. Biztosan lesznek olyan általunk szervezett rendezvények, könyvbemutatók, pódiumbeszélgetések, filmvetítések, amik ehhez a témához kapcsolódnak. Nem feledkezünk meg arról sem, hogy 10 évesek leszünk az EU-ban – ez egy közös pont, nemcsak Lengyelország számára, de az egész régiónak jelentős alkalom az ünneplésre.
Más intézetekkel rendszeresen találkozunk és ötletelünk azon, hogy hogyan lehet például az ilyen neves évfordulókat együtt megünnepelni. Tervbe van véve egy közös, nemzetközi művészeti kezdeményezés, ami a 20. század fontos eseményeire fog fókuszálni. Ezen kívül most már ötödször rendeztük meg az Európai Nyelvi Koktélbárt az Európai Nyelvek Napján, és ezt a nagy sikerre való tekintettel biztos, hogy jövőre is megrendezzük. Ebben több mint 20 intézet, illetve nagykövetség vesz részt.
SzT: A következő kérdés általánosabban érinti az Intézet programját. Mi alapján válogatják össze a programjaikat? A diplomácia vagy a külügy mennyire szól bele az Intézet munkájába?
KS: A Lengyel Intézet programja úgymond egy szerzői program, tehát minden eddigi rendezvényünk és jövőbeli terveink is a Nagymező utcában születtek, születnek. Természetesen ott van mögöttünk a Külügyminisztérium, azon belül pedig egy osztály, melyhez a világ minden Lengyel Intézete tartozik. És ez kijelöl valamifajta irányt arra vonatkozólag, hogy mik legyenek a prioritások az adott évben (kiemelt események, évfordulók) legyen egy egységes arculat, egységes fellépés. Ez azért fontos, hogy ne legyen teljes káoszban a lengyel kultúra népszerűsítése. Vannak prioritások, amiket követni szoktunk.
SzT: Melyek a legkedveltebb kulturális termékek, programok a közönség körében?
KS: Nehéz így kiemelni, de biztos vagyok benne, hogy azok a leglátogatottabbak, amik valamilyen mértékben lengyel-magyar koprodukcióban készültek. Most egy héttel ezelőtt járt itt a TR Warszawa színház a Denevér c. darabbal, amit Mundruczó Kornél rendezett Lengyelországban. Hogyha nem ezzel a rendezővel készült volna, akkor biztos, hogy nehezebb lett volna két estére teltházas közönséget összehozni a Trafóba. Úgyhogy biztos, hogy ez a legnagyobb sikert teremtő út. Vagy például, ha Grzegorz Karnas egy itteni cimbalomművésszel, Lukács Miklóssal játszik együtt – sokkal népszerűbb a koncert. Nem tudnék kiemelni egy művészeti területet sem, mert úgy gondolom, legyen szó irodalomról, színházról, zenéről: a magyarok kíváncsiak arra, hogy mi történik Lengyelországban. Jók az alapok, pozitív emlékeik, élményeik vannak. A lengyel kultúra sok esetben egy minőséget is jelent. Például a lengyel jazz esetében a „lengyel” jelző azonnal minősíti is, hogy milyen zenéről van szó. Lengyel, tehát világszínvonalú. Hogyha ki kell emelnem valamelyik művészeti ágat, akkor természetesen az irodalom egy fontos terület. A ti felméréseteknek köszönhetően tudjuk, hogy a szláv irodalmak közül tavaly a lengyel irodalomból adtak ki a legtöbbet. Nagyon örülök, hogy a magyar kiadók és olvasók kíváncsiak a lengyel irodalomra. Ez meg is látszik az olyan kiemelt eseményeken, mint a Könyvfesztivál, de akár év közben is, amikor a különböző könyvbemutatókra hívunk meg lengyel szerzőket. De természetesen a színház is… bár azzal nehezebb dolgunk van, mert az sokkal összetettebb dolog. Egy színház meghívásához nemcsak fesztivál kell, vagy valamilyen keret, de az anyagi feltételek megteremtése is nagyon fontos. Ami pedig a zenét illeti: rengeteg zenei programot hozunk minden évben. Idén megálmodtunk egy mini jazzfesztivált, ami most ősszel, november 7-e és 9-e között lesz a BMC-ben. Bár mininek nevezem, mégsem annyira kicsi: 3 este, 6 koncert. Aki ott lesz velünk ezen a három estén, az szerintem már kap valami képet arról, hogy milyen is a mai lengyel jazz.
SzT: Terveznek-e olyan programot, amibe a közönséget is bevonnák, mint például egy pályázat?
KS: Igen, tervezünk. Még mindig félek erről mesélni, mert ezek valóban még csak tervek. Lesz egy internetes interaktív kezdeményezés, amiben bárki részt vehet, nem lesz korhatár vagy ilyesmi.
SzT: A korábbiak mellett támogatnak más programokat is, amiket nem az Intézmény szervez?
KS: Számos olyan kezdeményezés van, aminek mi csak a társszervezői vagy a partnerei vagyunk. Például a Könyvfesztivál, az Ördögkatlan – amikről már beszéltem. Majdnem minden program, ami külső helyszínen van, csak társszervezésben jöhet létre. Szeretünk helyi partnerekkel együttműködni, mert ott már van saját közönség, saját program, amihez mi csatlakozunk. Úgyhogy ez úgy működik, hogy mi adunk, de cserébe kapunk is sok mindent.
SzT: Köszönjük szépen az interjút.
KS: Nagyon szívesen.
Katarzyna Sitkóval Vas Viktória és Karaba Márta Alexandra beszélgetett
Fotó: Lengyel Intézet
