A XX. század 20-as éveiben kibontakozó kassai avantgárdot mérföldkőnek tekinthetjük a képzőművészet fejlődése terén Szlovákiában. A gazdag kulturális múlttal rendelkező, többnemzetiségű város közel egy évtized erejéig kiterjedt nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező művészeti központtá vált, amelyhez hasonlóval nem találkozhatunk a korabeli szlovákiai viszonyok közt. Ennek képviselője Krón Jenő is, akinek szeptember 26-án nyílik kiállítása a budapesti Szlovák Intézetben.
Krón Jenő: Férfi kutyával
Kurátor: Helena Němcová, Miro Procházka
A kiállítás társrendezője: Kelet-szlovákiai Galéria, Kassa
A kiállítás helyszíne: Budapesti Szlovák Intézet (1088 Budapest, Rákóczi út 15. )
A megnyitó időpontja: 2013. szeptember 26., 17.00
Megnyitja: Lena Lešková, a Kelet-szlovákiai Galéria igazgatója
A kiállítás zárónapja: 2013. október 31.
A szellemi és művészeti erjedés csapata az állami Kelet-szlovákiai Múzeum, valamint Dr. Josef Polák személye köré szerveződött. A prágai zsidó családból származó jogász, a múzeum elkötelezett és tettre kész vezetője figyelemre méltó gyűjteményt hozott létre. Az intézményt a korabeli képzőművészeti élet központjává alakította a Szlovákiát és Kárpátalját felölelő régióban.
Az itt rendezett kiállítások és előadások rendszeres ismereteket közvetítettek az Európában és Csehszlovákiában zajló művészeti eseményekről (Künstlerbund-Hagen, müncheni szecesszió, bécsi akvarellisták csoportja, Otto Dix, Paul Klee). A haladó szellemi áramlatokkal való kapcsolatot erősítették nem utolsó sorban Uitz Béla, Kassák Lajos, Moholy-Nagy László, Kudlák Lajos kiállításai és előadásai. A Magyar Tanácsköztársaság korábbi támogatóit és részben tisztségviselőit dr. Josef Polák hívta száműzetésükből Kassára, az egykori forradalmár harcostárs, Krón Jenő javaslatára.Krón Jenő belső szükségletének érezte, hogy a társadalmi haladás gondolatát fejezze ki, a múlt terheitől mentes, boldog emberiség vízióját jelenítse meg. Grafikáinak varázsa a függőleges és vízszintes vonalak, illetve az álló, fekvő és lehajló alakok ellentétes dinamikájában, a monumentális egyszerűségében rejlik. Hatalmas élményanyagot összpontosít a litográfia kicsi felületére. Rajzainak költői jellege, amely a testeket nem konkrét valóságoknak, inkább jelenségeknek mutatja, a közelebbről beazonosíthatatlan hátterek, a fekete-fehér puritán párosa, a fény-árnyék korlátlan számú átmenetei – mindezek hatalmas teret engednek a fantáziának, a valóságosnál színesebb világot varázsolnak elénk: a költészet és a titkok világát. A kedvezőtlen történelmi fordulatok, valamint a művész személyes életútjában bekövetkezett törések számlájára írhatjuk, hogy kassai korszakát jellemző, eredményekkel teli szárnyalását később nem sikerült megismételnie, miután távozott a városból.
Bővebb információ: Szlovák Intézet
