Nna. Tessék elképzelni:
a nyolcvanas évek második fele.
(Miért ne lehetne a nyolcvanas évek második fele?
Miért ne?)
A hónap – mondjuk – december.
Délelőtt még tavasz volt.
Délután már leszállt a szürkület.
Nna. Tessék elképzelni:
férfi egy sötét
lakásban. A nő a lépcsőn.
Mindig férfiakról és nőkről szólnak ezek a történetek. Mindig.
(Miért ne szólhatnának férfiakról és nőkről?
Miért ne?)
A férfi a sötét lakásban cigarettázik.
A nő megáll az ajtónál, és bekopog.
A férfi a sötét előszobában még ingadozik.
A nő a haját rendezgeti.
(Miért ne rendezgethetné a haját?
Miért ne?)
És a férfi kinyitja az ajtót, és
meglátja, és
összeszorítja fogait.
És összeszorított fogakkal megkérdezi, végtére is
elég jól nevelt: – Kérsz egy kávét?
A nő: Igen, persze – válaszol. Válaszol: – IGEN, PERSZE!
(Miért ne kérhetne kávét?
Miért ne?)
A férfi a konyhában áll. A nő a szobában.
A férfi vizet önt a teáskannába. Töpreng,
majd kiönt egy kicsit. Úgy gyorsabban
felforr. Gyufával begyújtja
a gázt a kanna alatt. A nő a szobában áll.
Vár. A férfi cigarettázik. A nő nem veszi le a kabátját.
Áll és vár. A férfi áll
a kanna fölött.
Beszél a vízhez a kannában.
Így beszél:
FŐJÉL MÁR, BAZDMEG, FŐJÉL.
MEGISSZA ÉS ELMEGY.
FŐJÉL MÁR, BAZDMEG, FŐJÉL.
MEGISSZA ÉS ELMEGY
A HOMÁLYBA.
Nekem nincs telefonom.
Neki nincs telefonja.
Új zárat teszek fel.
Leszerelem a kaputelefont.
Eldobom a kulcsot. Elutazom.
FŐJÉL MÁR, BAZDMEG, FŐJÉL.
MEGISSZA ÉS ELMEGY
A HOMÁLYBA.
Nna. Tessék elképzelni:
a nyolcvanas évek második fele.
Akkor történtek ilyen szerencsétlen
esetek. A nő áll
kabátostul a szobában. Megérinti
a férfi tárgyait, melyek
sosem lesznek övéi.
A férfi a konyhában. Cigarettázik.
Nyomokat hagy a száján a cigaretta.
A férfi áll a konyhában. Megérinti a kannát…
A kanna hideg.
Újra hozzáér.
Alánéz. A tűz ég.
Pedig minden rendben.
Megnézi. A kanna hideg.
Így hát
beszél a vízhez.
Így:
FŐJÉL MÁR, BAZDMEG, FŐJÉL.
MEGISSZA ÉS ELMEGY.
FŐJÉL MÁR, BAZDMEG, FŐJÉL.
MEGISSZA ÉS ELMEGY
A HOMÁLYBA.
Nekem nincs telefonom.
Neki nincs telefonja.
Új zárat teszek fel.
Leszerelem a kaputelefont.
Eldobom a kulcsot. Elutazom.
FŐJÉL MÁR, BAZDMEG, FŐJÉL.
MEGISSZA ÉS ELMEGY
A HOMÁLYBA.
Nna. Tessék elképzelni.
Telnek az órák.
A nő elaludt a fotelban. Kabátostul.
Tényleg gyönyörű.
(Miért ne lehetne gyönyörű?
Miért ne?)
A férfi áll a konyhában, és erőtlenül bámul.
Erőtlenül bámulja a kannát.
Nyomokat hagy a száján a cigaretta.
Nyomokat hagynak a szívén az ilyen történetek.
(Miért ne tehetnék?
Miért ne?)
A nő a szobában. A férfi a konyhában.
Megérinti a kannát.
Cigarettázik.
FŐJÉL MÁR, BAZDMEG, FŐJÉL.
MEGISSZA ÉS ELMEGY
A HOMÁLYBA.
Fordította: KERESZTES GÁSPÁR
Marcin Świetlicki (1961) költő, író, újságíró, a Świetliki zenekar alapító frontembere (dalszövegírója és énekese). Emellett rajzol, és színészettel is foglalkozik. Jelenleg Krakkóban él. A hetvenes évek végén indult, az úgynevezett „harmadik nyilvánosság" jellegzetes alakja. Eddig megjelent verses kötetei: Zimne kraje (Hideg országok) 1992, Schizma (Skizma) 1994, Zimne Kraje II (Hideg országok II), Trzecia Połowa (Harmadik fél) 1996, 37 wierszy o wódce i papierosach (37 vers vodkáról és cigarettáról) 1996, Pieśni profana (Profán dalok) 1998, Czynny do odwołania (Visszavonásig nyitva) 2001, Muzyka środka (Belső zene) 2006, Wiersze (Versek) 2011, Jeden (Egy) 2013. Prózakötetei: Katecheci i frustraci (Hitoktatók és frusztráltak) 2001, Kotek (Cica) 2005, Dwanaście (Tizenkettő) 2006, Trzynaście (Tizenhárom) 2007, Jedenaście (Tizenegy) 2008, Orchidea 2009. Rajzai: Rysunki zabrane (Összegyújtott rajzok) 2009.
Az itt olvasható vers eredetijének megzenésített változata meghallgatható a youtube-on.
A versfordítás megjelent itt: Jelenkor, 2002, 45. évfolyam, 9. szám, 26. oldal
