Bemutatták Budapesten Uladzimir Nyakljajeu belorusz ellenzéki politikus, volt elnökjelölt, költő prózai kötetét, amely „Kandúr a zsákban” cimmel jelent meg a tekintélyes Ab Ovo kiadó gondozásában. A szerzőt és könyvét Magyarország volt minszki nagykövete, Kontra Ferenc mutatta be. Uladzimir Nyakljajeu nem mehetett el Budapestre a saját könyve bemutatójára. Az interjú a Beloruszkij Partizan című lapban jelent meg.
- Nem engedték ki az országból?
Uladzimir Nyakljajeu: Nem. Mint ahogy nemrégen, a Finnországban kiadott „Piros naplemente” c. verseskötetem prezentációjára sem.
- Adott be kiutazási kérelmet?
U. Ny.: Igen. Mégpedig nem csak a könyv bemutatójára, hanem a nemzetközi irókongresszusra is.
- Mit válaszoltak?
U. Ny.: Hogy kiutazásomat a törvény tiltja. És pontosan ekkor kapott kiutazási engedélyt Irina Halip, akivel ugyanazon „törvény” alapján kaptunk tökéletesen egyforma itéletet. Nehogy neki ártsak (mit lehet azt tudni, hogy kinek mi juthat az eszébe), megvártam, mig elment Varsóba és Moszkvába, aztán irtam még egy kérvényt. Hogy tudniillik a legmelegebben helyeselve és teljességgel támogatva az államnak ezt a humanitárius aktusát, nagyon szeretném megtudni, nem terjeszthető-e az állami humanitás énrám is? Hiszen a törvény mindenki számára ugyanaz. Vagy van valamilyen más törvény is, amelyről én nem tudok? Ebben az esetben pedig szeretnék tudni róla, hogy ugyanúgy használhassam ki én is, ahogy ezt Halip megtette. (Irina Halip ellenzéki újságirónő, akit az „elnökválasztások” napján, 2010.dec.19-én, a választások meghamisitása ellen tiltakozó nagygyűlés szétverése után férjével együtt vettek őrizetbe. Ettől az időponttól kezdve sorsa nagy mértékben hasonlit arra, amilyet Nyakljajeunak kell élnie. Férje Andrej Szannyikau elnökjelölt volt a „választásokon”, 2011 májusában öt év szigoritottra itélték, ahonnan 2012 áprilisában elnöki kegyelemmel szabadult, majd 2012 októberében Nagybritaniában politikai menedékjogot kapott.)
- Végeredménye?..
U. Ny.: Nálunk a humanitás – nem holmi influenza, hogy terjedjen. Azt a választ kaptam, hogy Halip azért kapott külföldre szóló utazási engedélyt, hogy közeli rokonával (férjével) találkozhasson. Mintegy arra célozva, hogy nekem nincs férjem. Igy igaz, ezért kiutazási kérvényt irtam, hogy találkozhassam a lányommal, mert lányom,az van. Kettő is, de egyikük sem minősült közeli rokonnak (ebben is különböznek egy férjtől). Ráadásul – már másodszor.
- Hogy értsük azt, hogy másodszor?
U. Ny.: Amikor háziőrizetben voltam, eljött az idősebbik lányom Minszkbe, hogy velem találkozhasson. A törvény értelmében jogom van a közeli rokonokkal való találkozóra. Ennek ellenére a találkozót nem engedélyezték. Kiderült, hogy a lányom nem minősül ilyen rokonnak, mert nem vezetünk vele közös háztartást...
Rendben van, én valamilyen szabad formában irom a kérvényeimet, de válaszokat szigorúan hivatalos formában kapok: ügyészi, birósági, rendőrségi formaruhában. Olyan jelvénnyel az egyenruhákon, ami felsőfokú jogi képzettségről tanúskodik.
- Megőrzi ezeket a meglepő dokumentumokat?
U. Ny.: Egy új regény irásához használom fel ezeket, amely erről a meglepő időről szól és ezekről a meglepő emberekről, akiknek az alakját egyszerűen muszáj megörökiteni az utódaink számára. A mostani rezsim erőfeszitései, elsősorban szülőatyja és fenntartója szorgalma, az országban egy őrült helyzetet hozott létre. Márpedig őrült helyzetben valamilyen mértékben mindenki őrült. Ilyenek a műfaj törvényei. Egyébként, ha a műfaji törvényeket nem boritották volna föl, már régen kilábaltunk volna ebből a helyzetből. Operettbe, vigjátékba tilos drámai, tragédiai elemeket vinni be. Pedig pontosan ez történt. Megsemmisitették a politikai ellenfeleket, börtönbe vetettek teljességgel ártatlan embereket. Ezért hát nem sikerülhet az előadást kánkánnal fejezni be, a műfaj törvényei szerint drámai finálé vár ránk.
- Erről irja Ön újabb regényét?
U. Ny.: Részben... Tulajdonképpen a regény a tudatnak az őrület körülményei közepette történő transzformációjáról szól, mely őrületet sikeresen fel lehetett épiteni egy adott országban.
Fordította: Bárász Péter
Egy másik, a szerzővel készült interjút olvashatnak a Magyar Narancs 20. számában.