Miért?
Miért nem lehetett nem összeállítani, nem lefordítani, nem megjelentetni Jan Kuntur (1970, Oroszország, Perm) magyar nyelvű kötetét?
Azért, mert különlegesen jók a versek, és különlegesen jók azok a kihagyhatatlan prózák is, amelyek a válogatásba bekerültek. Érzelmi és esztétikai élményt ad minden sora. Az ember jobbá lesz az olvasásuk által, mert tiszta minden gondolata, élménye, tapasztalata. Pihentet a játékosságával, táplál az ismereteivel, gyönyörködtet a képeivel. Fölemel a hitével. Olyan helyekre visz magával, ahová úgysem juthatunk el: az Urál hegyeibe és völgyeibe, falvaiba és fegyenctelepei kerítéséhez. Patakokat szelünk át, kőfolyókon kapaszkodunk fölfelé. Beszélgetünk felhőkkel és csúcsokkal. Éjszakázunk a tajgában, vadakkal találkozhatunk még a városban is, ha a költőnek olyan a kedve. Eltűnődhetünk napi aktualitásokon épp úgy, mint a megkívánás egyetemes élményének egyedi kifejezésén. Ámulhatunk kultúrájának mélységén. Nosztalgiázhatunk múlt szerelmeken. Hagyhatjuk magunkat elbűvölni egy egyéves kislánytól, görcsbe rándulhat a gyomrunk emberi aljasságoktól, örülhetünk a Kiskunságon ostorát pattogtató Liszt Ferencnek, meghökkenhetünk a sámánizmus vogul magyarázatán.
Neonfényes éjszakák váltakoznak topolyapelyhes gyász-nappalokkal.
Vagyis A perem-lét könyve olyan kötet, amelyben a költői lét teljessége az olvasói lét teljességét idézi elő. Foghíjas érzelemvilágú korunkban olyan kortárs műveket olvashatunk, amelyekhez újra és újra visszanyúl, aki csak egyszer is találkozott velük.
Vándor Anna
a kötet válogatója és fordítója
JAN KUNTUR VERSEIBŐL
Forgolódom az utcák barlangjában…
Ворочаюсь в берлоге улиц…
Forgolódom az utcák barlangjában,
télen felébredt medve.
A tajgai herceg ferde fehér felhőként
emelkedik a hegygerinc fölé,
hétszínű íjából
a jobbszemembe lő,
hogy a bundámat meg ne sértse
a bűn nyilával az ükapámért,
aki feldúlta birtokát.
A történtek után
naiv furfanggal hunyorog,
hogy a gyilkos nem ő,
hanem az átkozott ellensége…
Hogy ő maga mindig őszinte híve volt
szövetségünknek…
Hogy nem ő, hanem én, épp én vagyok az ellenség,
aki kiszúrtam a saját szemem…
Sebzett vadként vakon futkosok az utcák barlangjában
a nemlétező sértő felet keresve,
s igyekszem elhinni a becsapást…
1997.09.29.
Törés
Слом
Az idő széttörik váratlanul
a legalkalmatlanabb pillanatban,
mint a nepáli réz karperec
a szanszkrit mantrával a lótuszban rejlő kincsről,
amellyel már évszázadok óta
egy voltál s egész…
Vöröslő, szemcsés törések…
A zöldes nyom
a csuklódon,
akár a villanyrendőr fényének csillanása
a nedves aszfalton…
2010.11.12.
A kulcskarikám…
Кольцо связки…
A kulcskarikám deformálódott a túlterheléstől.
Csengőn káromkodva a lépcsőkre potyogtak a kulcsok
a mocskos lucsokba
a lakás faajtajának kulcsa
a lakás faajtajának másik kulcsa
a lakás vasajtajának kulcsa
a lépcsőház fémajtajának kulcsa
az anyósom lakása faajtajának kulcsa
az anyósom lakása faajtajának második kulcsa
az anyósom lakása vasajtajának kulcsa
az anyósom lépcsőháza vasajtajának kulcsa
három kis kulcs a kiadott lakás kamráihoz
Ajtó ajtó ajtó csupa ajtó
a vasajtó a kor jele
az általános éberség koráé
az általános kölcsönös gyanakvásé
a gyanakvásé önmagamra
mindenkiben ott lapul a sorozatgyilkos
vagy jobb esetben az öngyilkos terrorista
mindenkiből előjön a kérdés:
nem vagyok-e én is mániákus… és ha igen akkor mi van?
a rettegés és a gyűlölet tudatos gerjesztése
hisz a rettegőket és gyűlölködőket könnyebb vezetni
erdőtelepítés – minden szigorúan nagyság szerint
virágozni és elszáradni szigorúan menetrend és utasítás szerint
kiszáradva elégedetten lefeküdni
a tisztogató nyesőollója alá szintén szigorúan az üzleti terv szerint
sorrend szerint ütemterv szerint a közbeszerzési terv szerint
Tüzes notebookok raja szárnycsattogtatva
rebben ágról ágra
és útnak ered a Központ felé
2004.10.
