Elöljáróban:
A cseh próza elmúlt évtizedeit olyan patriarchális tömjénfüst lengi körül, amitől a külföldi olvasó rögtön az önemésztő férfiasság bajnokaira gondol, Kunderára, Hrabalra, a felkészültebbek Urbanra, esetleg Kratochvilra vagy Ouředníkre. Mielőtt abba a hibás következtetésbe esnénk, hogy holmi tömjénfüstöcskék kizárólagos jelentőséggel bírhatnak, mi kivennénk a részünket a cseh írónők legfiatalabb generációjának reklámozásából. Tesszük ezt egy részlettel annak a Petra Soukupovának a könyvéből, aki 1982-ben született, forgatókönyvírást és dramaturgiát tanult a FAMU-n, és fiatal kora ellenére eddig három művet (K moři, Zmizet, Marta v roce vetřelce) jegyez. Ebből kettőért már neves díjat is kapott (Cena Jiřího Ortena, Magnesia Litera), egy pedig húszezres példányszámban kelt el. A Szláv TeXtuson közölt részlet a K moři című, Jiří Orten díjjal jutalmazott könyvéből való, a szerzőnő most először olvasható magyarul.
Hanzelik Gábor
A történet négy lánytestvér: Barbora, Jitka, Adéla és Johana, az apjuk, valamint anyáik életét mutatja be. Szereplőink átlagos emberek, akiket családi szálak fűznek össze, emberileg mégis igen távol állnak egymástól. Mind a négy lány története csupán egyszer kapcsolódik össze, egy többé-kevésbé a véletlen által szervezett nyaraláson. Az apa, Petr négy leszármazottjával utazik a tengerhez, ahol, (vagy amivel kapcsolatban) mind a négyük életét jelentősen befolyásoló események történnek. Soukupová teljesen figyelmen kívül hagyja a külvilág, a kor eseményeit, ami a mai cseh prózában kifejezetten ritka. Kizárólag szereplői egymás közötti kapcsolataira koncentrál. A szerző legnagyobb érdeme a kiváló és pontos jellemrajzokban rejlik. Szereplőit nem igyekszik szimpatikusnak beállítani, leginkább gyengeségeiket, kudarcaikat, esendőségüket ismerjük meg. A mű hangulatát az egymáshoz való közeledés reménytelensége uralja, összességében mégsem lehangoló olvasmány, az egyes szereplők apróbb esendőségeiben magára ismerhet az olvasó és akár okulhat is belőlük. A szövegen erősen érezhető a forgatókönyvírói véna, mondatai többnyire rövidek, nyelve egyszerű. A szöveg hatása, ereje, sodrása ugyanakkor eléri a kellő hatást, az olvasó nem teszi le egykönnyen ezt a könyvet.
J. Hahn Zsuzsanna - a könyv fordítója
