2013. március 12-én került sor a Vlagyimir Ceszler kortárs belarusz képzőművész életművének legjavából válogató kiállítás megnyitójára a budapesti Forrás Galériában. A kiállítást Aljakszandr Kajnuszki belarusz nagykövet nyitotta meg. A galériában közel 50 plakátot és kisebb grafikai munkát tekinthetnek meg a látogatók. Ceszler humorral és iróniával mélyen átitatott munkáinak eszköztára mindennapi életünk szimbólumaiból és kommunikációs kódjaiból táplálkozik, kompozícióiban áthágja azok megszokott, konvencionális jelentését, szükségképpen kimozdítva a nézőt megszokott értelmezői pozíciójából.
A kiállítás 2013. április 12-ig tekinthető meg.
A megnyitó alkalmából Zöldy Áron, a Szláv TeXtus szerkesztője beszélgetett a művésszel.
A fehérorosz kultúra külföldre gyakran a politikai tiltakozás motívumaival jut el - nyugaton legalábbis ez a jellemző. Hogy viszonyul ehhez?
Ez normális.
Az Ön műveire kevésbé jellemző az aktuálpolitika. Hogyan sikerült Önnek kilépni és ismertté válni az európai művészeti nyilvánosság előtt?
[Nevet] Nem vagyok én még ott. Ahogy kiléptem, ugyanúgy vissza is mehetek.
Az itt kiállított plakátok jó részének megjelenése nagyfokú hasonlóságot mutat azzal, ahogy Viktor Pelevin Generation P című regényében leírja a reklám esztétikáját.
Van is olyan munkám, ami bár épp nincs itt, de Pelevin Generation P-je szerepel rajta. Ez egy nagyméretű, 1,20 méterszer 2 méteres tabló, amire a regény teljes szövegét apró betűkkel rávittem.
Találkoztunk ezzel a képpel, annak apropóján, hogy egy 2009-es kiállításon a hírek szerint az obszcén szavakat ki akarták belőle cenzúrázni.
[Nevet] Ó, abból nem lehet kiradírozni az obszcén szavakat. Inkább levetették az egészet.
Hatott Önre ez a regény, annak esztétikája, vagy a hasonló tapasztalatok miatt van hasonlóság? Esetleg teljesen független a kettő egymástól?
Én is ugyanebben a helyzetben élek, az egész nagyon közel áll hozzám. Mindig is tetszett Pelevin, ráadásul a betűk száma is pontosan illeszkedett arra a plakátra.
Az ars poeticájáról kérdeznénk. Mi alapján alkotja meg ezeket a plakátokat?
Nem próbálok létrehozni valami grafikus plasztikát, amit ugye sokan megrajzolnak, aztán kihasználják. És ez nem csak a plakátokra, hanem a festészetre, a szobrászatra, a tárgyakra, nagyon-nagyon szerteágazó tevékenységekre is ugyanúgy igaz – mindig olyan megoldást akarok találni, ami az adott műalkotásra jó. Nekem mindegy, hogy erről felismernek-e vagy sem. Éppen ezért, aztán mindig kiderül, hogy igenis felismernek. Moszkvában van egy ember, aki azt állítja magáról, hogy a tanítványom. Készített egy plakátot – azt is állította, hogy belőlem merítette az ihletet, de az övé volt a téma –, azután öt éven keresztül azt kellett bizonygatnom, hogy nem az én munkám. Mindenki azzal vádolta, hogy az én munkámról állítja azt, hogy az övé.
Artur Klinau azt írja, hogy Fehéroroszországban a művészek, akik nem állnak közel a hatalomhoz, "gerillaművészek" és mindent maguknak kell támogatás nélkül csinálniuk egy underground-szcénában. Klinau Önt ennek az underground-vonalnak az egyik legjelesebb képviselőjeként emlegeti.
Nekem sem ad senki semmit. Úgy gondolom, hogy azok a művészek is, akik odatartoznak a hatalomhoz, és azok is, akik nem, mindent saját maguk csinálnak, mert ott senki nem kell senkinek. Volt egy kiállításunk Kijevben, a Podilszkij kerületben, a NaUKMA egyetemén. Ruszlan Vaskevics, Artur Klinau és én szerveztük. Mocsár-Empire volt a címe. Azt találtam ki, hogy fölfújunk matracokat, telerakjuk velük a padlót, leterítjük egy hálóval, vizet öntünk rá, és az emberek tényleg így járkáltak a kiállításon. [nevet] Sajnos kicsit kevés volt a pénz, nem mindent tudtunk megvalósítani, de így is elég érdekes kiállítás volt, ráadásul régen volt (2005-ben - a szerk.), de még mindig emlegetik. Itt, a Forrás Galériában egyébként megtalálható a műveim katalógusa - azt is Klinau készítette.
Kihasználja-e a modern technológiát arra, hogy népszerűsítse magát, eladja műveit? Ha például szeretnék venni egy pólót, vagy egy printet a poszterekből, hol tehetem meg?
Van egy honlapom, bár egy kissé hacker-szerű srác készíti, és néha fél évig kell könyörögnöm, hogy feltegyen egy anyagot, így sokszor, mire kikerül, már nem aktuális.
Tehát a honlapon lehet vásárolni?
Nem, ott nem árulom, de ajándékba szívesen odaadom. Nem vagyok igazi üzletember.
A Szláv TeXtus ezúton is szeretné megköszönni Dr. Lebovics Viktóriának, az ELTE Ukrán Filológiai Tanszék oktatójának az interjú létrejöttében nyújtott nélkülözhetetlen segítséget.
