Tarka borító, dél felé tartó gólyák, egyenruhás öregúr, sugárfertőzés veszélyét mutató jel, amelyről az ember akaratlanul is Csernobilra asszociál, tekintélyt parancsoló, erősen történelmi cím: A pátriárkák letűnt dicsősége. De valóban egy történelmi regényt tart a kezében az olvasó? Bizonyos szempontból – és amennyiben ragaszkodunk a jól bejáratott műfaji kategóriákhoz – akár annak is nevezhetjük Pavel Brycz regényét. Hiszen, ahogy az már magából a fülszövegből is kiderül, a történet átível gyakorlatilag az egész huszadik századon, legalábbis annak legfontosabb eseményein, az első világháborútól kezdve, egészen a csernobili atomkatasztrófa után időkig.
Mindezt a történelmet egy család életén keresztül ismerhetjük meg. Ők a Berezinko család, akik a csernobili tiltott zónában lévő kis faluban, Ozeróban élnek, a család feje pedig a százhúsz éves Jefrim (A PÁTRIÁRKA). A műfaji meghatározásoknál maradva tehát azt is lehetne mondani, hogy a Pátriárkák letűnt dicsősége családregény, mivel a történelem egyes momentumait a család négy férfitagjának életén keresztül látjuk, akik egyben négy különböző generációt is képviselnek.
Pavel Brycz könyve azonban mégsem a klasszikus értelemben vett történelmi- vagy családregény. Stílusát tekintve általában elég groteszk, szatirikus, helyenként a fekete humort sem mellőzi, ezek a jegyek mind arról gondoskodnak, hogy a regény ne legyen „tipikus”. Ami a könyv felépítését illeti, némiképp az is meglepő. Rendkívül rövid fejezetekből áll, kis, időnként látszólag különálló történeteket kapunk, mintha sok-sok kisprózát tettek volna egymás mellé, melyek végül mégis kerek egésszé állnak össze. A történetek nagy része azonban nem túl vidám, sőt egyes fejezeteknek olyan csattanója van, amelyre a legkevésbé sem számít az olvasó.
A regény kulcsfigurája Jefrim Berezinko, aki a már említett Ozero falucska „elöljárója”, vagy legalábbis köztiszteletnek örvendő doyenje, mivel hogy hivatalos tisztsége még százhúsz éves kora ellenére sincs. Hősünk attól való félelmében, hogy az utódok valamiféle degenerációt fognak elszenvedni, inkább nemzett több tucat gyermeket a falu különböző asszonyainak. Leszármazottainak egy része azonban nem igazán, sőt mondhatni egyáltalán nem tud azonosulni azzal az életformával, amelyet Jefrim, illetve egész Ozero falu képvisel. Az ő életükben már az elvágyódás, a sóvárgás, az újdonság, vagy legalábbis valami más keresése fogja a főszerepet játszani.
A sort Jefrim legkisebb fia, Theodor nyitja meg, aki nem bír tovább a csernobili tiltott zóna kis falvában élni, ezért a Szudéta-vidékre költözik (amiért apja gyakorlatilag ki is tagadja), és ha ez még önmagában nem lenne elég, még azt is elhatározza, hogy ő bizony német lesz. (A Berezinko család egyébként állítólag ukrán). Theodor fiának, Rolandnak, még nagyobb ívű tervei vannak, ő ugyanis már egyenesen Amerikába akar menni, mivel hogy egy hollywoodi karrierről szövögeti nagyratörő álmait. Ő azonban még rosszabbul jár, mint apja, nemhogy a hőn áhított földrészre nem jut el, hanem ehelyett sajnálatos módon először munkatáborba kerül, majd alkoholista lesz. Végül a legfiatalabb generációt képviselő Vladimir is menekülőre fogja.
Négy különböző férfi, négy generáció, négy álom, négy (többé-kevésbé elfuserált) élet, azonban a végén mégis mindenki visszatér, visszatalál egymáshoz és a gyökerekhez. Pavel Brycz ezeken az életeken keresztül mutatja be az olvasónak, hogyan lesznek semmivé, teremtődnek újjá, vagy alakulnak át a férfiak világának klasszikus értékei. Mindez azonban egyáltalán nem didaktikusan történik, hála a már említett groteszk, cinikus hangnemnek. Illetve emellett a fantasztikum is megjelenik a könyvben, amikor például az egyik szereplő feltalál egy gyógyszert, amely minden betegséget gyógyít, és amelynek köszönhetően a százhúsz éves kor is könnyedén elérhető, vagy amikor egy másikat a gömbvillámok sújtanak agyon. Bár jobban belegondolva, már maga Jefrim életkora (százhúsz éves) is könnyedén nevezhető fantasztikus elemnek.
A történetnek nincsen egy konkrét elbeszélője, nincsenek különböző nézőpontok, olyan valaki meséli el nekünk, aki teljesen kívül van, mindenre pontosan rálát, és mindent átlát; kicsit mintha mindenható és mindentudó is lenne ez a narrátor. És mindezt Red Hot Chili Peppers és Priessnitz dalszövegek tarkítják.
Németh Orsolya
Pavel Brycz: A pátriárkák letűnt dicsősége
Európa Kiadó, Budapest, 2012., 2900 Ft
Ford.: Beke Márton
A regény egy részletét Szépirodalom rovatunkban olvashatják.
