"Putyin már 2014-ben nyíltan kimondta, azt szeretné, ha Ukrajna megszűnne létezni. Most mi vagyunk a zsidók az új Hitler szemében. Kilátásba helyezte Európa kiterjesztését Lisszabontól Vlagyivosztokig. Miért nem halljátok?" – hívja fel a figyelmet Okszana Zabuzsko ukrán írónő.
Olga Łozińska: Az Üröm bolygó című esszégyűjteménye a háború kitörése előtti napon jelent meg Lengyelországban.
Okszana Zabuzsko: Igen, a sors fintora, hogy a háborús előkészületekről, annak okairól szóló könyv, amely nem csak nyolc, de akár száz évre is visszanyúlik, épp február 23-án jelent meg Lengyelországban. Könyvbemutatóra jöttem Lengyelországba, nem a háború elől menekültem.
O.Ł. Ukrajna nyolc éve a háború árnyékában élt.
O. Zs.: Igen, de a helyzet nem volt ilyen fenyegető, mint most. A Donyec-medencében volt a front, és volt a hátország, ahol békés, hétköznapi élet folyt. Most viszont a civilek, az ország egész lakosságának túléléséről van szó. Korábban, a 2014- 2015-ös minszki jegyzőkönyv aláírása után, amely állítólag lezárta a kelet-ukrajnai háborút, továbbra is kaptunk olyan híreket, hogy megsebesül havonta tíz-húszember , noha harcokról nem érkeztek jelentések. 2014-ben csak a Krímről és a Donyec-medencéről volt szó. Putyin azonban már akkor is a mostani terveit akarta megvalósítani. Ennek egyik bizonyítéka az a tény, hogy az orosz katonák magukkal hozott ételei már hét éve lejártak. Ennek a százötvenezer fős hadseregnek 2014-ben kellett volna bevonulnia Ukrajnába, békefenntartó misszió ürügyén. Akkor azonban Putyin villámháborúja nem sikerült, mert megállították az ukránok. 2014-ben más forgatókönyve volt Ukrajna elfoglalására, mint most. Ukrán polgárháborúnak próbálta álcázni azt.
A kép forrása: Okszana Zabuzsko angol nyelvű Wikipédia oldala
O.Ł.: Putyin azt magyarázta mindenkinek, hogy nektek, ukránoknak vannak vitáitok egymással.
O.Zs.: Igen, nekünk is ezt mondták. Ez információs háború volt, a média manipulálta a társadalmat. Az elmúlt tíz évben Putyin arról győzködte a Nyugatot, hogy Ukrajna szétesőben van, Galícia és a Donyec-medence gyűlöli egymást. Ez idő alatt civil szervezeteknek álcázott oroszbarát katonai csapatok gyakorlatoztak, így működött a Harkiv központú ötödik hadoszlop (a szervezet orosz neve Oplot vagyis Erőd). A Majdanon az oroszok lőttek minket, ukrán egyenruhában, könnyen felismertük őket, például a nyelvükről. Az orosz ajkú ukránok teljesen másként beszélnek oroszul, mint a szín orosz vidékeken. Olyannyira, hogy a moszkvai vezetők azt hiszik, hogy az oroszul beszélő, oroszbarát ukrán politikusok, valójában ukránul szólnak hozzájuk. 2014 tavaszán, a „különleges hadműveletek” során, provokatív csoportok érkeztek Oroszországból Ukrajna keleti és déli részének minden városába, amelyek a Harkiv központú ötödik hadoszlophoz tartozó diverzánsokkal együtt, akik már vártak rájuk, magukkal ragadták a tömeget. Ezek az orosz diverzánsok 2014-ben néhány napra elfoglalták a harkivi megye közigazgatási épületeit, és kitűzték az orosz zászlót, szerencsére az ukránok néhány nap múlva visszafoglalták az épületeket. Kevés szó esik a 2014 tavaszi polgári ellenállásunkról, pedig elsősorban ez akadályozta meg Putyin akkori tervét, hiszen a hadseregünk, Janukovics elnöksége után még nagyon gyenge volt, csak a 2014-es harcok során erősödött meg és szerzett tapasztalatokat. Putyin akkor csak Ukrajna egy részét vette el: darabonként vágja le, ami a leggyengébb, ez egész Európára vonatkozik, lásd Grúziát. 2008-ban azt mondtuk: ma Tbiliszi, holnap Kijev, most nem hallom, hogy bárki azt mondaná: ma Kijev, holnap Varsó.
O.Ł.: Azt írja Az üröm bolygó című könyvben: „az a baj a történelemmel […] hogy az iskolakerülő, aki nem tanulja meg időben a leckét, előbb-utóbb óhatatlanul visszakerül ugyanabba az osztályba, hogy megint vizsgázzon abból, amiből megbukott”. Illetve, hogy amit most átélünk, a XX. század el nem végzett feladataiból fakad. Kit vádol?
O.Zs.: Mindannyiunkat. Főleg az értelmiségieket, az írókat, a kultúra képviselőit, mert mi tanítjuk beszélni a politikusokat, mi teremtjük a nyelvet. Egyszer valaki azt mondta, hogy a háborút a papok és a tanítók nyerik meg, most a média váltotta fel őket. Ez a világkép formálásáról szól.
O.Ł.: A narratívákról.
O.Zs.: Pontosan, és a televízió nem alkot narratívákat, a nyelvet az írók teremtik meg. Putyinnak is valaki megírja, ezeket az őrült beszédeit. Abból, ahogyan az emberek beszélnek, tudom hol kezdődik az őrültség. A történelem értelmének keresése, a történelem rendszerezése, a XX. század után való takarítás—ez volt az én nemzedékem íróinak és értelmiségeinek feladata. De túl későn kezdtek bele. Például a nácizmus és a kommunizmus összehasonlítására csak a XXI. században került sor, a XX. század kilencvenes évei helyett, amikor elhittünk Francis Fukuyamának, hogy ez a történelem vége, és az a legfontosabb, hogy sikeresek legyünk. Alkalmazkodtunk a fogyasztói társadalomhoz, hiszen korábban szegények és elmaradottak voltunk. A kilencvenes években kezdte elárasztani az egész civilizációt ez a KGB-s mocsok. Megismétlem ebben a kontextusban: ma Kijev, holnap Varsó. Nem úgy van, hogy Putyin elfoglalja Ukrajnát, mert az örökségének tekinti, a többi Európai ország pedig a NATO-nak köszönhetően biztonságban van. Azt kérdezik tőlem az Unió országainak újságírói, hogy mit akar Putyin, pedig ő már 2014-ben nyíltan kimondta, azt akarja, hogy Ukrajna megszűnjön létezni. „Az ukrán kérdés végső megoldását” akarja, most zsidók vagyunk az új Hitler szemében. Azt mondta Európa többi részének: azt akarja, hogy visszatérjen a NATO az 1997-es állapotához, vagyis visszaállítaná a Varsói Szerződést, így folytatná a terjeszkedést. Ti ezt miért nem halljátok? Nem áll meg, már beszélt egy Lisszabontól Vlagyivosztokig terjedő új Európa tervről.
O.Ł.: Putyin folytatja azt, amit Sztálin próbált megvalósítani?
O.Zs.: Pontosan. Sztálin diadala félbe maradt, hiszen Európa túlságosan fáradt volt a szörnyű háború után, a milliók halála után. Romokban hevert, lélegzethez kellett jutnia. Putyin háborúja valójában a harmadik világháború, ez a második világháború folytatása, amely után nem takarítottunk el. Szőnyeg alá söpörtük a kommunista rezsim emberiség ellen elkövetett rémtetteit. A történelem ismétli önmagát, mert be kell fejeznünk a félbe hagyott faladatot. A XXI. században ez már Putyin harmadik próbálkozása Ukrajna meghódítására. Az első a 2004-es narancsos forradalom, de ez még az ukrán társadalom ösztönös reakciója volt, hiszen nem ismertük Putyin terveit. Ő pedig akkoriban úgy gondolta, könnyű lesz meghódítani Ukrajnát, elég egy elcsalt választás, hogy az ő embere legyen az elnök. Borisz Berezovszkij ezt úgy fogalmazta meg, mint a modern terjeszkedés alapelve: minek megvenni a gyárat, ha meg lehet venni az igazgatót? A 90-es években azért segítette hatalomra Putyint Berezovszkij, mert ő maga akart uralkodni a világon. A mai Oroszország politikai berendezkedése a kilencvenes években alakult ki. Berezovszkijnak volt egy elképzelése, a posztmodern birodalom, a neoorwelli valóság, a Ljubljanka és Hollywood szintézisének létrehozásáról. A hollywoodi szórakoztatóiparnak kellett volna elbutítania az embereket, mert a szovjet propaganda rémesen unalmas volt. Sajnos a modernkori diktátorok új technikai eszközökkel rendelkeznek. Sztálinnak nem volt televíziója, ahogy Hitlernek sem volt internete. Hosszú ideig készült az új világháborúra a Kreml, de ez észrevétlen maradt Oroszországon kívül, mert a Nyugat igazából sosem értette Oroszországot. Ewa Thompson írja, hogy amikor Tolsztojt olvassuk, egy gyönyörű Oroszországot képzelünk el, hiszen ő az elitet mutatja be, egy olyan életet, amelyet akkoriban talán ötszáz család élt. Minden bajnak az az oka, hogy rossz könyveket adtunk az önök generációjának, ezért a Nyugat nem veszi észre a háborút, és néhányan még mindig nem hiszik el, hogy ez világháború. Ez Ukrajnában is így volt. Azt mondtam a fiataloknak az egyetemi vendégelőadásaimon: bocsássatok meg, teljesen más világra, más életre készítettünk fel benneteket, mert azt akartuk, hogy mindaz a rossz, amit fiatalkorunkban átéltünk, maradjon a múltban. Ez gyengeség és gyávaság.
O.Ł.: Reménykedhetünk-e?
O.Zs.: Természetesen. Abban, hogy ez nem tér vissza. Láttam ezt a családomban. 2014-ben agyvérzésben meghalt az édesanyám. Nem volt hajlandó szembenézni az Ukrajnában kialakult helyzettel. Még akkor is azt hajtogatta, hogy minden rendben lesz, amikor bejöttek az oroszok. Az „orosz tavasz” alatt Viktor Medvedcsuk feketelistáján voltam, így kis időre el kellett hagynom az országot, amit édesanyám nagyon nehezen viselt. Egyrészt szeretett volna segíteni a harcban, lőszert hordani, de erre nem volt képes. Két agyvérzése volt, két hónap alatt. A idegosztály vezetője elmondta, hogy 2014 szeptemberében a halálozási arány az előző évi ötszöröse volt. Az idősebb nemzedék nincs olyan állapotban, hogy még egyszer ekkora stresszt éljen át. Nagyon nehéz elfogadniuk azt a valóságot, amit a múltban eltemettek, és kiderült, hogy mindvégig ott várt az ajtó mögött, majd berúgta az ajtót és betört a rendezett életükbe. Talán ez a jelenség magyarázza az európai politikusok viselkedését is. Európa úgy viselkedik, mint a Gulagon, ahol politikai foglyokat és bűnözőket raknak egy cellába. Amikor a bűnözők letépték egy ilyen értelmiségi ruháját, és kirabolták, a politikai fogoly csak a sarokban ült, és nyöszörgött: uraim, ilyet nem lehet, mit művelnek uraim? Nyolc éve próbálom megmagyarázni a könyveimben, hogy mit akar Putyin. Azt akarja, hogy az egész világ a szovjet szocialista köztársaságok szövetségévé váljon, hogy az egész bolygó egy óriás cella legyen, ahol ő lesz a bandavezér, mert ő a világ leggazdagabb embere. Vagy legalább, uralja a világot Lisszabontól Vlagyivosztokig. Európának fel kell készülnie, mert ez nem csak Ukrajna problémája.
Borsi Klaudia fordítása
Az interjút a szerző, Olga Łożińska és Okszana Zabuzsko engedélyével tesszük közzé. Az eredeti, lengyel nyelvű interjú, a Lengyel Hírügynökség, a PAP oldalán jelent meg március 10-én.
Okszana Zabuzskónak magyarul eddig Terepvizsgálatok az ukránok szexuális életéről című könyve jelent meg.