A Sziget második „igazi” napján tartotta „rendes éves” fellépését a Leningrad zenekar a fesztivál Világzenei Színpadán. Sok ezren voltak kíváncsiak a szentpétervári illetőségű ska-punk bandára, akik ezúttal is hatalmas bulit hoztak össze, pedig csupa kétperces számból valószínűleg nem lehet könnyű. Vodkás üvegek ugyan nem repkedtek (bár nem sok hiányzott hozzá), olyan veszett pogó viszont kerekedett, hogy bevallom, ki kellett mennem a „sűrűjéből”.
A – legalábbis az első sorokban – javarészt orosz és ukrán fiatalokból és örökifjakból álló közönség szinte eszét vesztve próbálta legalább egy pillanatra megérinteni a nyomdafestéket igen kevéssé tűrő szövegeiről elhíresült frontembert, aki a show alatt sokszor „leereszkedett” a nép közé; nekünk pedig abban a szerencsében volt részünk, hogy meg is interjúvolhattuk. Szergej Snurovval többek az új számukról, a vodkáról, a szólásszabadságról és az Északi-sarkról beszélgettünk.
Májusban jelent meg új, V Pityere pity (В Питере – пить, In Peter – to drink) című számotok és annak klipje, amelyről elég ellentmondásos visszhangot lehet olvasni. A Szentpétervári Turisztikai Bizottság elnöke nagyon megdícsér érte, mondván, hogy ez majd fellendíti a turizmust, mások viszont azzal vádolnak, hogy egy ilyen videóval az alkoholizmust propagáljátok, sőt ki is akarják vizsgálni. Mi ebből az igazságot, illetve akár egyik, akár másik célra alkalmas lehet-e egy zeneszám?
Szergej Snurov: Nem tudom művészi gesztusként elfogadni a propagandát, hiszen a művészetben nem minden propaganda. És ami a Leningrad zenekart illeti, ez egy bonyolult, összetett jelenség, nem lehet úgy megközelíteni, hogy bármit is propagandaként értelmezne. Nem lehet tudni, hogy mellette, vagy ellen vagyunk valaminek. Mi egyszerűen nem így működünk; úgy gondolom, hogy akkor jön létre valódi, nagy művészet, ha van mögötte érzelem.
Abból, hogy például ezzel a számmal ennyit foglalkoznak, vagy hogy rengeteget koncerteztek, következik-e az, hogy a Leninagrad ma Oroszországban mainstream? Egyáltalán, mik az uralkodó zenei trendek?
SZ.S.: Elég jó lenne, ha mi lennénk a mainstream, de egyelőre sajnos nincs így. A legnagyobb, legnépszerűbb irányzat az orosz hip-hop, minden más marginális. A hip-hop egy annyira széles, mindenhol jelen lévő irányvonal, hogy minden más alig tud létezni mellette. Én amúgy nem bírom a hip-hopot, mert túl sok szöveget kell megjegyezni.
Jövőre lesz húsz éves zenekar. Terveztek valami különlegeset ebből az alkalomból?
SZ.S.: Koncerteket tervezünk erre a jubileumra, persze csak akkor, ha nem tiltják be a zenekart (volt már erre példa – a szerk.), erre mindig megvan az esélyünk. Úgyhogy tervezni lehet, de egyáltalán nem biztos, hogy meg is valósul.
A nyolcvanas években Leningrádban sokszínű underground kultúra létezett. A Kino és az Akvarium underground/alternatív rockja mellett a Sztrannije Igri nevű ska-zenekar is népszerű volt. A zenészek, a képzőművészek és az irodalmárok pedig együtt hozták létre a hanyatlásában is nagyszerű bronzkort. A Leningrad mennyiben folytatója ezeknek a hagyományoknak, és hol helyezhető el a város mai kultúrájában?
SZ.S.: Nem lehet ezeket a korokat összehasonlítani, most van internet, zajlik az információcsere. Ha megjelenik egy új szám, videó, azt fogom, és felrakom a YouTube-ra, a Facebookra, nem kell hozzá állami kiadó, állami intézmények, rádió, televízió, mint annak idején. Szóval, ezek már teljesen más idők. Azt is szokták mondani, hogy Oroszországban nincs szólásszabadság, de ez nem igaz, mert ott van a Facebook. Ha az nem lenne, akkor lehetne erről beszélni. De szerencsére létezik, és az állam pedig elnézően viselkedik ezzel a dologgal.
Úgy hallottam, tavaly az Északi-sarkon jártál, mi vonzott oda, és milyen tapasztalatokkal tértél vissza?
SZ.S.: Igen, el kellett volna utaznom az Északi-sarkra, de végül nem mentem el. Ugyan hajóra szálltam, de inkább a Földközi-tenger felé vettem az irányt, mivel ott valamivel melegebb van.
És mi a helyzet a Déli-sarkkal?
SZ.S.: Szeretnék oda elmenni, már csak azért is, mert manapság az egész világban valamiféle szabványosítás folyik. Berlin hasonlít Londonra, London Budapestre, és így tovább. Mindenhol van Burger King és McDonald’s, mindenhol ugyanazt a whiskey-t iszod, így aztán könnyen összetévesztheted a városokat. Na, de az Északi- vagy a Déli-sarkot tuti nem keverd össze semmivel.
Németh Orsolya
A tolmácsolásért köszönet Pálfalvi Lajosnak.