fordította és készítette: Sipos Tamás
Krzysztof Jaworski (1966, Kielce) lengyel költő, próza- és drámaíró, irodalomtörténész, a Kielcei Jan Kochanowski Egyetem munkatársa. Eddig 9 verseskötete, 2 novelláskötete, 2 regénye és 2 drámája jelent meg. A költészete erősen szatirikus és provokatív. Gyakran kritizálja a lengyel kultúrát, esztétikát és etikát, de a modern fogyasztói kultúra hatását is gyakran vizsgálja a verseiben. Ez az első verse magyar fordításban.
A mű a Biuro Literackie gondozásában jelent meg.
A Barbárok vissza(nem)térése
2012-ben az évente megrendezett wrocławi Port Literacki (Irodalmi Kikötő) fesztiválra hirdettek egy képregény pályázatot, amelynek célja a kortárs lengyel költészet népszerűsítése volt, ezért a pályázóknak verseket kellett képregényként megrajzolniuk. A pályázók 44 vers közül választhattak, főleg a Barbarzyńcy (Barbárok) irodalmi csoportosulás költői közül, akik mind a kilencvenes években kezdtek el publikálni, majd később Przyszli barbarzyńcy (A barbárok megérkezése) címmel antológiában is megjelentek. Az elnevezést Konsztantinosz Kavafisz Barbárokra várva c. verse után kapták, mert ők kifejtették, hogy nem akarják követni a korábbi lengyel költőgenerációkat. Inkább megkötések nélkül szerettek volna arról írni, ami nekik fontosabb, mint a lengyel lírai hagyományok. Lényegében erről szól Marcin Świetlicki Jan Polkowskinak címzett verse is.
A képregény-kötetben megjelent költők közül a magyar olvasóknak talán a legismertebbek Marcin Świetlicki, Marcin Sendecki, Andrzej Sosnowski, Darek Foks, vagy Adam Wiedemann lehetnek. A pályázat legjobb darabjait tartalmazó kötet a Powrót Barbarzyńców i nie (A Barbárok vissza(nem)térése) címmel jelent meg 2013-ban a wrocławi Biuro Literackie kiadónál. A kötet sikerén felbuzdulva pedig azóta is minden évben más-más témákkal hirdetnek hasonló képregény-verses pályázatot. 2014-ben például kizárólag lengyel költőnők versei jelentek meg képregényként, a 2015-ös kötet pedig ukrán költők versei alapján készült.
A vers egy részletben:
Krzysztof Jaworski
Az oroszosítás visszafordíthatatlan hatásai
Az orosz órák korán, már az általános iskola
alsóbb évfolyamaiban elkezdődtek.
Akkoriban divatosak voltak a „Zenith 5” golyóstollak.
Rohantam az anyámhoz, hogy kisírjak egy olyat.
Aztán csak ültem a padban és előszeretettel adtam át magam
a „Zenith 5” szétszerelésének és összerakásának.
Mire már kívülről ismertem a legapróbb darabkáit.
Még a pad alatt is szét tudtam szedni és összerakni.
Akár csukott szemmel is.
Egyszer figyelmetlenségből sikerült kilőnöm a rugóját,
ami magasra röppent,
a Dzerzsinszkijről szóló hírlapok felé, és olyan lomhán
hullott a terem közepére, mint Gagarin, az űrhajós,
amiért végül figyelmeztetőt kaptam.
Telt az idő.
Habár az orosz nehezen ment.
És még az iskolából is repülnöm kellett.
A mai napig olyan áhítattal tudom visszafelé is
szétszedni és összerakni a „Zenith 5” golyóstollat, mint
egy titkos ügynök, aki az elnök megölésére indul.
Különös figyelemmel a rugóra.
