Különleges zenekar lépett szombat délután a Sziget Európa Színpadára: Ők voltak az ukrán Haydamaky, akik saját zenéjüket kozák rockként határozzák meg, és akik megjelenésükben is igyekeznek eleget tenni e definíciónak. Mindemellett sem a színpadról, sem a közönség soraiból nem hiányozhattak az ukrán zászlók, és valószínűleg valamifajta szimbolikus jelentősége is lehet annak, hogy éppen az Európa Színpadon lép fel egy olyan országból származó zenekar, amely éppen azért küzd, hogy hivatalosan is Európához tartozhasson. Ez a vágya frontembernek, Olekszander Jarmolának (Szása) is, aki a koncert végén sokszor el is ismételte, hogy Ukrajna Európa része, majd a közönséget is megkérdezte erről – szerencsére igenlő választ kapott. Szerkesztőségünk is ott járt, sőt sikerült is pár percet beszélgetnünk az énekes-bandavezérrel.
A Haydamaky a független Ukrajnával egy időben, 1991-ben alakult, ám ekkor még Aktus volt a neve, és leginkább kijevi underground klubokban játszott. A reggae, a ska és a punk felé fordulás hozta meg a kitörést, illetve idővel az ukrán népzenéből is kölcsönöztek elemeket a számaikhoz. Nagyjából tíz évnyi létezés után változtatták Haydamakyra a nevüket, így kívántak tisztelegni a XVIII. századi hajdamak-lázadás előtt, amely a lengyel nemesség ellen irányult. A hajdamak leegyszerűsítve banditát, rablót jelent, így joggal merült fel a kérdés, miszerint nem provokatív-e némiképp ez az elnevezés. Szása azonban rögtön tiltakozni kezdett: „A legtöbben csak ezt a XVIII. századi legendát ismerik, hogy a hajdamakok lázongtak a nemesek ellen, pedig ők igazából csak kenyeret és némi szabadságot akartak, a türannisz ellen lázadtak fel”.
A Haydamaky életében mindig is nagy hangsúlyt kapott, hogy fontos társadalmi kérdésekben is hallassa a hangját, mivel kezdettől fogva úgy gondolják, hogy a zene is segíthet a társadalmi változások végbemenetlében. Írtak számot a kétezres évek elején a Narancsos Forradalomra, a mostani háborús helyzet okán pedig egy régi ukrán népdalt gondoltak újra, és ahhoz készítettek egy videót. A koncerten Csernobil című daluk került elő, mivel „Csernobil örök, sosem szabad megfeledkezni az ott történt katasztrófáról”.
Ezen felbuzdulva meg is kérdeztük Szását, mit gondol a jelenlegi helyzetről, és mennyire van megelégedve az ukrán vezetéssel. Noha azzal kezdte, hogy sosem szabad egy művészt politikáról kérdezni, azért mégiscsak megtudtuk a véleményét. „Szerintem az a legnagyobb baj, hogy Ukrajna egy ütközőzóna, ezzel nincs mit tenni. Mindemellett meg az a helyzet, hogy Putyin farkát szopja egész Európa, ahogy mondjuk a második világháborúban meg Hitlerét szopta. Szörnyű a helyzet, mi is például művészként nem feltétlenül akartunk ebbe belefolyni, de ez most olyan, hogy megtalál a politika, és nem lehet rá nem reagálni”.
Arra nézvést, hogy mitől is lesz kozák a rockzene (azon túl, hogy kozák ruhákat, kiegészítőket is viselnek) nem igazán kaptunk kimerítő választ: „A kozákok a legjobb, legbátrabb ukránok, akik nem riadnak vissza semmitől. Most is sajnos az történik, hogy a legjobb ukránok harcolnak a legrosszabb oroszok ellen (mert a jó oroszok nem jönnek ide háborúzni). Így aztán mi a legjobb embereinket veszítjük el, és hiába várják haza a legjobb lányok a legjobb a fiúkat”.
Németh Orsolya