November 13-án, a budapesti Cseh Centrumban rendezték meg az Anton Straka-Szabó Lőrinc című nemzetközi tudományos konferenciát és az ahhoz kapcsolódó kiállítást. A megnyitón beszédet mondott Ondrejcsák Eszter irodalomtörténész, aki egyúttal a konferencia főszervezője is volt. Beszédét két nyelven, magyarul és szlovákul is közöljük. A konferencia alkalmából a Szabó Lőrinc Alapítvány képviseletében köszöntőt mondott Gáborjáni Szabó Réka, a költő unokája. A köszöntő szintén olvasható mai cikkünkben. A szövegeket Szabó Lőrinc versei és az eseményen készült fotók kíséretében adjuk közre.
Ondrejcsák Eszter kiállítás megnyitó beszéde
Tisztelt Vendégek, kedves Szervező tagok!
Örömmel köszöntjük Önöket az Anton Straka – Szabó Lőrinc című kiállításon, mely a két világháború között Budapesten 10 évig tevékenykedő csehszlovák kulturális attasé és Szabó Lőrinc magyar költő szoros barátságának bemutatása céljából került megrendezésre.
Egy évvel korábban, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Irodalomtudományi Doktori Iskola másodéves hallgatójaként kerestem fel Kabdebó Lóránt professzor urat, a Miskolci Egyetem Szabó Lőrinc Kutatóhelyének vezetőjét, azzal a szándékkal, hogy bekapcsolódjak a Szabó Lőrinc kutatásokba. Közös megegyezéssel a feladatom egy monográfia elkészítése lett, Szabó Lőrinc csehszlovákiai utazásáról 1933-ban, amely téma elvezetett Anton Strakához, a körutazás támogatójához.
Szabó Lőrinc könyvtárában, a szláv könyveket lapozva fedeztem fel Straka és František Halas cseh költő Szabó Lőrinchez címzett leveleit, és egyéb forrásokat, nagyrészt könyvbejegyzéseket és műfordításokat. Érdeklődésem a magyar költőről a szlovák és cseh költők felé fordult. Arra a kérdésre szerettem volna választ kapni, hogyan kezdődött el az az erős és mély barátság Straka és Szabó Lőrinc, valamit Halas között, amelynek eredménye aztán a két hetes csehszlovákiai körút lett, és hogyan kerültek a dedikációkkal ellátott könyvek Szabó Lőrinc tulajdonába.