Esküvői és temetési muzsika, röpködő vodkás üvegek, állati elementaritás, szovjet tábornokok szelleme, balkán-amerikai etnorock, török-balkáni dzsesszfúzió - többek között ezt kínálja idén a Sziget Világzenei Színpadának szláv felhozatala. Nézzük csak szépen sorjában. Na, és persze mondanunk sem kell, hogy a fesztivál után is érdemes lesz visszanézni hozzánk.
Goran Bregovic Wedding And Funeral Band (Augusztus 12., péntek, 21.30)
Goran Bregovic szerb és horvát szülők házasságából született 1950-ben, Szarajevóban. Komolyzenei tanulmányaival felhagyva a hegedűjét gitárra cserélte tizenhat éves korában, és különféle rockzenekarokban tűnt fel, köztük a legendás Bijelo Dugméval. Több mint egy tucat albumot jelentettek meg, míg a jugoszláviai háború közeledtekor fel nem bomlott a zenekar. Bregovic ekkor kezdett filmzenéket írni, Emir Kusturica biztatására. Első közös munkájuk, a Cigányok ideje rögtön az egekbe emelte az ázsióját: egymást követték felkérései, és olyan világsztárok énekelték dalait, mint Iggy Pop, Scott Walker, Ofra Haza vagy Cesaria Evora. Amit elért, annál többről zeneszerző ritkán álmodik: ma már világszerte, a Balkán örökzöldjeiként terjednek – a Cigányok ideje, illetve az Underground című filmekből ismert – Djurdjevdan és Mesecina című dalai. A kilencvenes évek második felétől kezdve Bregovic a színházak és az operák világát is bevette: Karmen (With a Happy End) és Margot, egy boldogtalan királyné emlékiratai című színpadi műveit Budapesten is előadta.
A Bregovic-muzsikák forrásai többnyire a menyegzők és a temetések táján kereshetők, erre utal zenekarának a neve is. Ennek a hagyománynak – mint 2009-es albuma is jelzi – az Alkohol fogyasztás a legfőbb célja, de Bregovic szűrőjével a legnemesebb pezsgő kerekedik a legdurvább szilvapálinkából, és elragadó koncertzenévé válnak a menyegzők és temetések rézfúvós roma muzsikái.
Soviet Suprem (Augusztus 13., szombat, 17.15)
Egy kritikus „a Balkan Beastie Boys”-ának nevezte a Soviet Suprem nevű francia együttest. 2014-ben két népszerű énekes, Erwan Seguillon és Toma Feterman alapította – Sylvester Stalin és John Lénine tábornokként, arra ébredve huszonöt évvel a hidegháború után, hogy forradalmat kell kirobbantaniuk.
Mint L’Internationale című albumuk tanúsítja, ez a forradalom a Balkan Beat és a Russian Beat forradalma – megtoldva némi hip-hoppal és punkkal. Akik pedig nem táncolnak rá, azok nyilván a forradalom ellenségei, úgyhogy könnyen a Gulagon végezhetik…
A többi a humor meg a vodka dolga.


























Mindenki szeretett ide járni kebabért. Nemcsak azért, mert „Az Örményhez” címzett kebabos volt az egyetlen, amelyiknek lengyel volt a tulaja, lengyel a személyzete, lengyel húst adtak, és lengyel szószokat – vagy a piros csípőset, vagy a fehér fokhagymásat. Beszélték, hogy a többi, külföldi kebabosok idegen tulajdonosai mind hozzátettek a szószhoz még valamit. Azt is suttogták, hogy a hitetlenek elleni, szervezett hadjárat részeként a főnök spermája is belekerült, azért, hogy a legmakacsabb keresztényeket is a dzsihád hithű szolgájává változtassa. Hát ezt mondogatták maguk között az emberek, és inkább az Örményhez jártak enni. Az Örmény ennek megfelelő emberi erőforrásokkal büszkélkedhetett, illetve inkább egy emberi erőforrással – úgy tűnt, hogy a nappali személyzet kiválasztásában egy teljes stábnyi HR-es segített, de a második műszakra már nem volt zseton. Éjjelente egy öreges kinézetű, teljesen jellegtelen, szomorú nő dolgozott, akiről senki nem tudott semmit azon kívül, hogy borzasztó lassan tette a dolgát, de tényleg őrült lassan, miközben a vastag rácsok mögött rejtőzködött, és kerülte a kapcsolatot a vásárlókkal. Néha nem volt kedve új adag húst a nyársra húzni, csak apró darabokat szelt le, amiket egyenesen a mikróból osztogatott, ami nyilvánvalóan nem nyűgözte le az ingatag tömeget. Nem, az éjszakai vénség nem szolgált a hely előnyére. Ami előnyére vált, az a nappali lány volt. Edziának hívták.
Boda Bianka: Írt egy elbeszélés-gyűjteményt – melyet még nem fordítottak le magyarra – Pštrosí muž (Strucc-úr) címmel és az Ujjatlan város című regényt. Melyik műfaj írása felelt meg Önnek jobban, a rövid elbeszélések különféle cselekménnyel, vagy a hosszú terjedelmű regény?
A pályázati felhívásra azoknak a 35 év alatti fiataloknak a jelentkezését várjuk, akik elhivatottságot éreznek magukban mai (horvát, német, román, szerb, szlovák, szlovén, ukrán) és történelmi (csehek, lengyelek) szomszédaink nyelvén született szépirodalmi szövegek magyarra fordítása iránt.
A műfordítói táborban a résztvevők előadásokat hallhatnak a közép-európai irodalmakról és kultúrákról, művelődési kapcsolataink hagyományáról, valamint szemináriumi foglalkozások keretében (egyes nyelvek szerinti kiscsoportokban) megismerkedhetnek az adott nyelvű szövegek fordításának elméletével és gyakorlatával.