Radim Kopáč, irodalmi és képzőművészeti kritikussal, szerkesztővel a Könyvfesztivál után beszélgettünk a mai cseh irodalom helyzetéről, fordításról, a marketing orientált irodalom kérdéséről és még sok másról.
Közhely, hogy az emberek manapság nem olvasnak szépirodalmat, és hogy az írók sem olyan jók már. Igaz ez Csehországra?
Nálunk az olvasóközönség feltérképezését Jiří Trávníček professzor végzi, szóval a kérdés első felét inkább tőle kellene megkérdezni. De azt nem gondolom, hogy Csehországban már ne olvasnának szépirodalmat. Nézd csak meg Kateřina Tučková Üldözött istennők című regényének a sikerét; nagyjából 130 ezer példányt adtak el eddig belőle, egy sor fordítása készül, színpadra vitték, és készül a film is. Hogy a mai írók jobbak, vagy rosszabbak, mint a volt generációk írói - ezt csak húsz, harminc év múlva lehet majd megmondani. De úgy látom, hogy a jó irodalom ma is itt van velünk. Nekem legalábbis ezt jelentik Patrik Ouředník, Iva Pekárková, Jiří Kratochvil.
Milyen feltételeket kell teljesítenie egy cseh könyvnek ahhoz, hogy olvassák, fordítsák, hogy felkeltse a figyelmet nálatok és külföldön is?
Nincs nálam a bestseller receptje. Amennyiben szépirodalomról van szó, a regény vagy a novella az olvasóközönség számára attraktív műfajnak mondható, a témák közül a huszadik század történetével szubjektív, specifikus nézőpontból foglalkozó szövegek sikeresek. Ezt példázzák itthon és külföldön az olyan sikerek, mint Radka Denemarkováé (Hitler pénze), a már említett Patrik Ouředníké (Europeana), Emil Haklé (Szülőkről és gyerekekről), vagy Jaroslav Rudišé. Néha a bestsellert kicsit betolja a média, néha a könyv saját magától válik híressé.
Ha a brit bohemisták le szeretnének fordítani húsz kortárs cseh művet angolra, milyen kritériumok alapján válogatnád ki a harminc címet?
Miért a britek, miért nem a magyarok? De ahogy korábban már jeleztem: úgy gondolom, a fordításra legnagyobb esélye a viszonylag újabb keletű történelmi témákról szóló prózának van. Nézd meg a cseh irodalommal foglalkozó három ügynökség honlapját (http://www.praglit.de/; http://www.dbagency.cz/; http://www.pluh.org/), nézd meg a díjakat, amik kiviszik a világba a cseh irodalmat, (http://www.ceskakniha.com/; http://www.euprizeliterature.eu/), nézd meg a 2000 után fordított művek címét - egyértelműen vezet a próza. Én hozzátennék néhány esszét is (Martin C. Putna: Az orosz vallásosság kultúrtörténetének képei), verseket, képregényt (Karel Jerie: Candide), gyerek- és ifjúsági irodalmat, vagy épp drámát.
És ha régebbi műveket kérnének?
Feltételezem, hogy a magyar és a brit bohemisták is rendelkeznek a cseh irodalomtörténetről valamiféle alapvető elképzeléssel, szóval most csak néhány saját tippet mondok: Jakub Arbes, Julius Zeyer, Jakub Deml, Jaroslav Havlíček, Karel Poláček.
Milyen mértékben mondható a mai cseh irodalom alkalmazkodónak a külföldi irodalmi trendekhez? Vannak olyan határozott metódusok, amik hazaivá váltak? Mondjuk írt már cseh író skandináv detektívregényt?
Detektívregényt - még ha nem is vagyok benne biztos, hogy kifejezetten skandinávot - Michal Sýkora ír nagy sikerrel. De nem értek a krimihez, kerülöm a műfajt. Amennyiben a cseh irodalom "alkalmazkodóképességéről" van szó, az egyrészt abból indul ki, hogy a cseh nyelv még egészen fiatal nyelv, ami miatt csehre előszeretettel fordítunk szöveget, aminek aztán hatása van szerzőre és olvasóra is - másrészt meg abból a tényből, hogy a csehek, mint nemzet a múltban mindig valakihez viszonyultak, legyen az akár jobbra, akár balra.
Tudnád röviden jellemezni a cseh irodalom legnagyobb változásait az elmúlt 50 évben?
Természetesen határkő az 1989-es év, amikor a szabadság a nemszabadság (sic!) helyébe lépett, és a kommunizmus helyét átvette a kapitalizmus. A cseh irodalom megszabadult az irodalmon kívüli funkcióitól - és ezzel elkezdte elveszíteni a társadalmi-politikai befolyását és az olvasóit is. Magára maradt. És ezzel egy kicsit még mindig nem tudott kibékülni. Vannak, akik azt kiáltják, hogy az író mögé kell az ideológia, és az, hogy hallható és látható legyen. Mások elutasítják az irodalom ideológiai töltetét. Ezen mások közé tartozom.
Említetted az Üldözött istennők majd százharminc ezer eladott példányát. Nem arról van itt csak szó, hogy a marketing orientált irodalom fogja magát, és feladja az esztétikai értékeket, vagy a társadalommal szembehelyezkedő kritikus álláspontot?
Ez a kérdés nagyon rávezetős, és könnyű is lenne azt felelni rá, hogy ez így van. De nem gondolom, hogy kötelező is. Radka Denemarková Csehországban egy több mint tizenöt nyelvre fordított, viszonylag nehéz szöveggel lett sikeres. Szintúgy Michal Ajvaz, Jiří Kratochvil, vagy Patrik Ouředník. És feltéve, hogy egy társadalom egészséges és erős, a saját kritikusait sem bántja - ahogy egy sor ilyen szerepet betöltő írót sem.
Vannak példák arra, hogy egy cseh szöveg híresebb lett külföldön, mint otthon?
Vannak. Például Miloš Urban leginkább a spanyoloknál aratott sikert. Lucie Lomová képregényei legelőször franciául jöttek ki. Aztán itt egy sor cseh szerző, akiknek azért megy jól más nyelveken, mert külföldön éltek (Iva Procházková, Milan Kundera, Petr Král). De ők inkább kivételek, és nem a szabály kategóriájába tartoznak.
***
Radim Kopáč (1976, Prága) a Károly Egyetem Társadalomtudományi Karán végezte tanulmányait újságírás és kommunikáció szakirányokon. A Cseh Kulturális minisztérium irodalom és könyvtár részlegének alkalmazottja. Újságokban, folyóiratokban publikál, kiadott egy sor könyvet, többek között Ve sladké tísni klína. Erotika v české literatuře slovem i obrazem od počátků po dnešek (Öled édes szorításában. Eoritka a cseh irodalomban szóban és képben, a kezdetektől napjainkig) (Paseka, 2016) a Punk je mrtvý – a kdo ne? Britský punk a americký hard core v textech (A punk halott - és ki nem? Brit punk és amerikai hardcore szövegek (Pulchra, 2016). Nős, két fia van.
Az interjút Hanzelik Gábor készítette.
