Igazi vegyes felvágott elébe nézünk, ha lehet így mondani. Lesz a héten több délszláv dallamoktól inspirált koncert, természetművészeti témájú kiállítás és a FISZ-tábor lengyel-magyar fordító műhelyének fináléja. Kultúrára fel!
Július 25.
20.00: T’Rakija a Pótkulcsban
Balkáni zene és tánc.
Július 26.
17.30: Kis gesztusok / Természetszövetség / Öko-Avantgárd
Természetművészeti kiállítás a Műcsarnokban – többek között – közép-európai művészek részvételével.
http://www.mucsarnok.hu/kiallitasok/kiallitasok.php?mid=H1628m2V9aQDaA&tax=560c5eec6098a
19.00: Lengyel-magyar fordulatok vol.2
Találkozás a FISZ-tábor lengyel-magyar műfordító műhelyének résztvevőivel a Gólyában. Beszélgetés, felolvasás, zene, jó hangulat és Ola Wasilewska Fény-cukor című kiállítása.
Fotó: Nógrádi Tímea 
A két fesztiváligazgató. Fotó: Nógrádi Tímea
Mindenki szeretett ide járni kebabért. Nemcsak azért, mert „Az Örményhez” címzett kebabos volt az egyetlen, amelyiknek lengyel volt a tulaja, lengyel a személyzete, lengyel húst adtak, és lengyel szószokat – vagy a piros csípőset, vagy a fehér fokhagymásat. Beszélték, hogy a többi, külföldi kebabosok idegen tulajdonosai mind hozzátettek a szószhoz még valamit. Azt is suttogták, hogy a hitetlenek elleni, szervezett hadjárat részeként a főnök spermája is belekerült, azért, hogy a legmakacsabb keresztényeket is a dzsihád hithű szolgájává változtassa. Hát ezt mondogatták maguk között az emberek, és inkább az Örményhez jártak enni. Az Örmény ennek megfelelő emberi erőforrásokkal büszkélkedhetett, illetve inkább egy emberi erőforrással – úgy tűnt, hogy a nappali személyzet kiválasztásában egy teljes stábnyi HR-es segített, de a második műszakra már nem volt zseton. Éjjelente egy öreges kinézetű, teljesen jellegtelen, szomorú nő dolgozott, akiről senki nem tudott semmit azon kívül, hogy borzasztó lassan tette a dolgát, de tényleg őrült lassan, miközben a vastag rácsok mögött rejtőzködött, és kerülte a kapcsolatot a vásárlókkal. Néha nem volt kedve új adag húst a nyársra húzni, csak apró darabokat szelt le, amiket egyenesen a mikróból osztogatott, ami nyilvánvalóan nem nyűgözte le az ingatag tömeget. Nem, az éjszakai vénség nem szolgált a hely előnyére. Ami előnyére vált, az a nappali lány volt. Edziának hívták.
Közhely, hogy az emberek manapság nem olvasnak szépirodalmat, és hogy az írók sem olyan jók már. Igaz ez Csehországra?
Boda Bianka: Írt egy elbeszélés-gyűjteményt – melyet még nem fordítottak le magyarra – Pštrosí muž (Strucc-úr) címmel és az Ujjatlan város című regényt. Melyik műfaj írása felelt meg Önnek jobban, a rövid elbeszélések különféle cselekménnyel, vagy a hosszú terjedelmű regény?
A pályázati felhívásra azoknak a 35 év alatti fiataloknak a jelentkezését várjuk, akik elhivatottságot éreznek magukban mai (horvát, német, román, szerb, szlovák, szlovén, ukrán) és történelmi (csehek, lengyelek) szomszédaink nyelvén született szépirodalmi szövegek magyarra fordítása iránt.
A műfordítói táborban a résztvevők előadásokat hallhatnak a közép-európai irodalmakról és kultúrákról, művelődési kapcsolataink hagyományáról, valamint szemináriumi foglalkozások keretében (egyes nyelvek szerinti kiscsoportokban) megismerkedhetnek az adott nyelvű szövegek fordításának elméletével és gyakorlatával.
Emlékszem, a kórházban többször is magamhoz tértem, kinyitottam a szemem, majd nyomban ismét álomba zuhantam.