Napló, 1959
Kedd
1939–1959.
Egy kis történelem? Lengyel, ugyebár? Jómagam kevéssé követem nyomon, nem keresem (ő néz be néha hozzám), csak távolról szemlélem, mint egy hegyláncot. Mit is mondhatnék róla? De hisz a történelem épp távolról nézve az, ami!
Hogy alakultak végül is a szerepeink? Ki vesztett, ki nyert, az otthoniak, vagy az emigráció? Hol van ma Lengyelország, odahaza vagy „a száműzöttek szívében”?
Tessenek végre beismerni: az emigráció nem egyéb, mint óriási felsülés, egyáltalán nem igazolódott, legalábbis ebben az 1939-es kiadásában nem. Valahogy kifulladt a dinamikája, és nem teljesíti történelmi küldetését. Találós kérdés: mi a különbség az emigráció és a szardíniakonzerv között? Hogy az emigrációnak nem tesz jót a hermetikus elzártság.
Miközben önök (tudjuk, ezen az „önökön” kiket kell értenünk) csak egy dologra ügyeltek. Az aszeptikus higiéniára, nehogy egyetlen bacilust is beengedjenek! Hogy megőrizzék a múltat! A makulátlan múltat! Elszegődtek hát Gyámnak. Legfőbb szentségnek megtették a saját személyüket, úgy, ahogy ama két háború közti békebeli világból kimentették magukat. Nem kívánom ismert dolgokra vesztegetni az időmet. Igen, hogy konzerválják múltat! Hogy átmentsék! Hogy szoborrá merevítsék azt, ami elszáll, ami elmúlik! Hogy a múltnak éljenek! Hogy átvészelve a mát, a jövőben feltámasszák a múltat! És nehogy már a legkisebb karcolás is érje a hűség e páncélzatát!