17
LEGENDA
GYÚRÓS SZENT ERIK NAPJÁRA
Bár sosem volt hiány gazemberből a Telepen, Erik volt a leggonoszabb
mindegyik közül, abból kifolyólag, hogy nem volt
lelkiismerete.
Tudvalevő: Isten a lelkiismeretet jelölte ki olyan helynek,
ahol találkozhat az emberekkel, nyugodtan elcseveghet velük,
adhat nekik egy-két utasítást, rájuk ijeszthet. A lelkiismeretet
– akárcsak a telót – nem lehet kikapcsolni, mindig csörög, ha
valami kellemesre támad kedved, öcsém!
De Eriknek nem volt lelkiismerete, mert kiizzadta az önkínzókörben.
Zavarba jött a Teremtő. Mert hát hogy találkozhatna a bűnössel,
hogyan beszélhetne a fejével?
Eleinte, ahogy azt már évezredek óta szokta, álmában akart
megjelenni – de Erik nem álmodott, vagy ha mégis, reggel már
nem emlékezett semmire. Arra gondolt az Úr, változnak az idők,
most másképp kell beszélni az emberekkel. Mint tudjuk, az új
médiákhoz kell igazítani az epifániákat, mert már senki sem
fi gyel az égi szózatra (hacsak nem potyognak odafentről ingyenes
áruminták az Örök Életből).
Elolvasott az Úr különböző használati utasításokat, először
lőtt egy sms-t Eriknek, hogy megrémítse Isten Haragjával. „Féljél
engem! A pokol létezik!” – írta az Úr, de Erik egyáltalán nem
ijedt meg ettől, csak vett még egy pisztolyt, mert azt hitte, hogy
a spuridíler szállt rá, akinek lógott valamennyivel.
Elhatározta hát Isten, hogy rácsörög Erikre, de mindig azt
felelte neki a telója, hogy „a hívott szám pillanatnyilag nem kapcsolható”,
amikor meg Erik később ellenőrizte a „nem fogadott
hívásokat”, csupa nulla jelent meg a kijelzőjén, a végtelenségig
ismétlődve.
Erik szeretett fi lmeket nézni dévédén, arra gondolt hát az
Úr, hogy fellép néhány fi lmben (ismert néhány hívőt a fi lmszakmából)
– de ezzel se ment semmire, mert Erik csak akkor
nézett oda, ha lőttek vagy autóztak, rögtön elaludt, ha beszélni
kezdtek!
Kétségbeesett a Magasságos attól, hogy elérhetetlen marad
a saját Teremtménye, és nem tudja, hogyan adhatna jelet a bikanyakú
bűnösnek!
Miután megtanácskozták a dolgot, magát Mihály arkangyalt,
az angyalok svarceneggerét küldte az Úr a Telepre, hogy beszéljen
a Gyúróssal.
Sokáig tévelygett a házak között az arkangyal, mert nálunk
nem igazodnak el a házszámokban az idegenek (mint tudjuk,
ezt szándékosan alakították így, háború esetére, hogy eltévedjen
az ellenség itt nálunk, a Telepen).
Sok megaláztatást kellett elszenvednie a vitézségéről híres
angyalnak, mindenki kiröhögte, amikor ott járkált rövid rakott
szoknyában és szandálban – mint tudjuk, ilyen a római módi!
Végül megtalálta Eriket a nemzeti italbolt mögött, fölemelte a
lángpallosát (azt, amellyel kiűzte a Paradicsomból ősszüléinket!),
de Erik csak ágyékon rúgta (ezzel persze nem ment semmire,
mert az angyaloknak egyáltalán nincs nemük), aztán megkínálta
a sokkolóval (amire egyáltalán nem volt felkészülve az
angyal), végül meg letörte a szárnyait, és angyaltoll terítette be
egész Telepünket a hetedik emeletig – ettől pedig olyan szép lett
minden, és úgy nevettek az emberek, mert csiklandozták őket a
tollak, hogy azt hitted volna, öcsém, már a Mennyekben jársz!
És ekkor elfogyott a Magasságos türelme!
Találjátok ki, mit tett az Úr Erikkel! Tűzzel emésztette, özönvizet,
ótvart és sáskahadat küldött rá?
ÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ! Én mondom nektek!
Ennél rosszabbat talált ki a mi Urunk Eriknek! Na, én mondom
nektek, olyat tett vele, hogy inkább lesmirglizem a nyelvemet,
de úgy, hogy cafatokban reccsenjen le róla a borítás, mint
a lambéria a sekrestyében, erről akkor sem beszélhetek.
De nektek azért elmondom.
LEVETTE RÓLA A KEZÉT AZ ÚR.
Levette Isten a kezét a bikanyakú bűnösről.
Nem tudom, tudjátok-e egyáltalán, mit jelent az, ha „Isten
leveszi a kezét” valakiről.
Mintha darázs lennél, öcsém, belepottyannál a Teremtő
sörösüvegébe, ő meg CSAK befogná a nagyujjával a palackot,
aztán nézne és várna.
Amíg csak ki nem purcansz.
Ugyanerre a sorsra jutott Erik. Az önkínzókörben gyúrt a
csávó, mint rendesen, de valahogy többet izzadt, meg egyébként
is nehezebben ment neki, nem kapott levegőt, mintha légüres
tér keletkezett volna körülötte, hánykolódott jobbra-balra, nekivágódott
az üvegfalnak.
Aztán egy nap keményebben gyúrt a Gyúrós, és megszomjazott.
Pénzt dobott az italautomatába, megnyomta a gombot, hogy
pottyantson neki ásványvizet, és várt.
Abból meg sárga limcsi pattan ki!
Odavágott Erik a gépnek, oldalba rúgta – és semmi!
Megint pénzt dobott bele, megnyomta a gombot, pontosan
ott, ahová a vizet festették, összevonta a szemöldökét, vár – és
megint sárga lónyál pattan ki neki!
Pulykavörös lett Erik, majd’ szétveti a düh a búráját (ez pedig
nem szimpla méreg volt, mert szteroidok gerjesztették!), mert
mégis mi folyik itt: ő, aki mindenkinek dirigált a Telepen, ő, aki
nem akarta hallani a Magasságos hangját – most itt áll, mint
egy baromarcú, és szomjas!!!
Erik darabokra zúzta az egész termet, a tulajdonossal együtt,
az italautomata meg – SEMMI!
Csak ott áll a gép, csúfot űz Erik kínszenvedéséből, hiába
rendel vizet tőle, sárga lónyálat lök elé.
Meg is kezdődött a Telepen az Ítélet Napja.
Úgy vonult Erik a panelházak között, mint a Bolond Gréta,
a padokon ugrált, fákat tört ki, kukákat gyújtott föl – menekült
előle minden, ami csak élt! Végül leült a rezgőnyárfa alatt (azóta
az Epifánia Nyárfájának nevezik), és… elsírta magát, mint
egy gyerek! Most hirtelen olyan kicsinek látta magát, mint egy
porszem. Valamilyen rés nyílt a fején, olyasmi, mint ahol be
lehetett dobni a pénzt abba a lereccsent automatába – és az Úr
bedobta azon a kis nyíláson a maga végtelen névértékű érméjét!
És Erik felfogta, hogy van nála nagyobb erő, amely nem rémül
meg az öklétől.
E pillanattól Erik előnyére változott, belépett a kolduló rendbe,
a szegényeknek gyűjt. Mint tudjuk, mindenki szívesen tejel
neki, mert ki merne ellentmondani.
Hát így hatott Isten az italautomatával Erik lelkiismeretére.
Halleluja!
Kiadó: Noran Libro
Fordította: Pálfalvi Lajos
A Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál mind három napján alkalmunk nyílhat találkozhatni Lidia Amejko-val:
Április 21-én, pénteken 14 órakor az Európa Pontban, 18 órakor a B1 standnál, ahol pódiumbeszélgetésen vesz részt,
Április 22-én, szombaton 17 órától a B1 standnál a Visegrádi országokról beszélgetnek női szemmel,
Április 23-án, vasárnap pedig bemutatják könyvét a B1 standnál 13 órától, 14 órától pedig a B1 standnál dedikál.
