A mai blogolásban Boda Bianka, a Szláv Textust érintő szlovák ügyek felelőse számol be Könyvfesztivállal kapcsolatos gondolatairól, tapasztalatairól. Mivel Szlovákia díszvendégsége minket erősen érint, ezért kétségtelen volt, hogy külön blognapot szentelünk neki, ahogy az is, hogy külön felelőst is kap. A két hét késést - hogy nem múlt héten, hanem csak most írunk erről - tudjuk be annak, hogy ha túl sokat kivételeznénk a díszvendéggel, akkor felborulna az univerzum harmóniája. A közeljövőben megjelenő interjúkban is csak annyit kivételezünk velük, amennyi a díszvendégséggel jár. De most át is adom a szót Boda Biankának (eddig Hanzelik Gábor voltam):
A 2016-os Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége Szlovákia volt. Úgy gondolom, ez egy fontos esemény és lehetőség Magyarország és Szlovákia közti kommunikáció és kapcsolataik erősítésére és erre az irodalom és a kultúra úgy általában mindig is egy hálás közvetítő közeg volt. A szlovák és a magyar irodalomban is számtalan példát találunk olyan művekre, amelyek a két kultúra egymásba fonódottságát, a két nyelv, történelem és gondolkodás közös vonásait tükrözik és bizonyítják, és/vagy számot adnak önmaguk vagy egymás jellegzetességeiről is.
Forrás: SIB
A szlovák díszvendégség most lehetőséget adott arra, hogy a szlovák irodalomra felfigyeljen a magyar nagyközönség és megismerhesse azt, szerzőik hús-vér jelenlétével, könyveikről, írói tevékenységükről való beszámolásuk által. A 40 magyarra fordított könyv példátlan alapot biztosíthat a szlovák irodalom népszerűvé válásához és megkedveléséhez Magyarországon, épp ezért a szlovák díszvendégségnek és a szervezés lebonyolítóinak (akik már hónapok óta igyekeznek a szlovák irodalomról folyamatos információ-utánpótlást és ismertetőt, műrészleteket biztosítani az érdeklődők számára), a fordítók szorgos munkájának nagyon hálásak lehetünk.
A könyvfesztivál szlovák standon zajló programja nagyon jól „körülölelte”, hogy mi az, amit aktuális szlovák irodalomról tudni érdemes (ezt egyaránt írói és fordítói szempontból is) és igyekezett bebiztosítani az azzal való élményszerű találkozást. Az olyan témák, mint hogy „milyen jellegzetességei vannak a 20. századi magyar irodalom szlovák nyelvre fordításának?”, vagy „a szlovák-magyar kapcsolatok új történelemszemléletéről” betekintést biztosítottak mindkét kultúra irodalom-felfogásába, különbségeibe és közös vonásaiba is egyaránt. A nagy számú érdeklődő igazolta a program minőségét és gazdagságát: a szlovák írókkal és szlovák-magyar fordítókkal folytatott interjúktól kezdve, könyvbemutatókon keresztül a történelmi kerekasztal-beszélgetésekig. Nekem, mint a szervezésben résztvevőnek lehetőség adódott, hogy díszvendégség vérkeringésébe nyerhessek betekintést és ez számomra nagyon jó élmény volt. Feladatunk volt a tájékoztatás a rendezvényeinkről, igyekeztünk bebiztosítani, hogy a fellépő vendégek megkapják a frissítő és „életmentő” kávéjukat, illetve újra és újra buzgón ismételgetni a külső érdeklődőknek, hogy a kiadványok és röplapok, amelyek a pulton fekszenek, bizony-bizony szabadon elvihetőek.
Én úgy gondolom, hogyha a két ország meg akarja ismerni egymást, arra jobb módszer talán nincs is, mint egymás könyveinek olvasása. Remélem, hogy a magyarra fordított könyvek és a könyvfesztivál az ehhez szükséges mértékű érdeklődést elindították, és hogy egy fontos folyamat kezdetét jelölik és biztosítják.
Boda Bianka
