Erősen nyitott a Sziget MasterCard Világzenei Nagyszínpada: Rögtön az első nap estéjén a Boban i Marko Marković Orkestar adott koncertet. Még szerencse. hogy estére már kicsit lehűlt az idő, bár így sem maradt senki szárazon a táncolásban, ugyanis, ahogy azt az idősebbik frontember megfogalmazta: Balkáni zenét nem lehet egy helyben ülve hallgatni. Boban Markovićot a koncert előtt kaptuk mikrofonvégre egy villáminterjú erejéig.
Néhány évvel ezelőtt, mikor a fiad, Marko tizennyolc éves lett, neki adtad a zenekart. Miért?
Boban Marković: Ez igazából elismerése annak, hogy Marko felnőtt, és így már a zenekar nevében is szerepelhet a neve.
Mi változott ettől?
B.M.: Leginkább az, hogy megértettem, Marko már felnőtt ehhez a feladathoz, és részese lehet ennek az egésznek.
A zenében is hozott ez változást? A délután fellépő Antwerp Gipsy Ska Orkestra (a velük készült interjú néhány nap múlva jelenik meg – a szerk.) tagjai, akikkel te is és Marko is játszottatok már együtt, azt mondták, hogy mostanában Boban és Marko Mraković is egy modernebb irányt vettek, előfordul például, hogy ska zenét játszanak.
B.M.: Persze, az mindenképpen így van, hogy modernizáltuk a zenét, kicsit változtattunk a feladatok leosztásán, a beállásokon. Na, és két különböző ember különbözőképpen gondolkodik. De amellett, hogy sok modern elemet beemeltünk a zenénkbe, arra nagyon ügyelünk, hogy megmaradjon a hagyományos vonal, hogy megmaradjon az íze, illata a dolognak. Még mindig ugyanaz az alapja a zenénknek, még mindig a „mi illatunkat” viseli.
A hagyományos cigányzenén kívül mi inspirál még titeket?
B.M.: Elég sok mindent veszünk innen-onnan a világból, igyekszünk ezeket összegyúrni a mi zenénkkel, és ebből kihozni a legjobbat. De mindig igyekszünk megtartani a saját vonalunkat, számunkra a hagyományok a legfontosabbak.
Ki írja a zenéket?
B.M.: Én és Marko. Nemrég készültünk el egy albummal, amelyről nem árulok el többet, de nemsokára minden kiderül.
Miben látod annak az okát, hogy most már lassan több évtizede ennyire népszerű a balkáni zene, nem csak errefelé, de szinte az egész világon? Hogy más országokban, Belgiumban, Hollandiában például balkáni cigányzenét játszó zenekarok alakulnak, miközben, mondjuk, csak egy-egy tagjuk származik a Balkánról?
B.M.: Először is, mi nagyon örülünk annak, hogy ilyen sokan szeretik a balkáni zenét. Szerintem leginkább azért szeretik az emberek a rézfúvósokat, a zenénket, mert nem maradnak közömbösek, nem lehet úgy hallgatni, hogy egy helyben ülsz egy széken. Mindenfélét elindít benned, és egyszerűen muszáj felkelned, és táncolnod rá.
Kívülről nézve emblematikus figurája vagy a balkáni zenének, kvázi az egyik kulcsa annak, hogy ennyire népszerű lett. Hogy látod ebben a saját szerepedet?
B.M.: Én is valahogy így látom ezt, bár sohasem gondoltam volna, hogy így lesz. Rengeteg felé hívnak minket, sokszor felléptünk például Amerikában és Mexikóban is, most nemrég is voltunk ott. Úgy néz ki, hogy jól csináljuk, amit csinálunk.
Hrisztov Radmila, Zöldy Áron, Németh Orsolya
