Hogy lehet az, hogy ez ember betéved valahova, és az nyugdíjasklubnak tűnik, míg ki nem derül, hogy országos írószövetség? Vannak-e külföldi kapcsolataik a cseh íróknak? Ha vannak, akkor minek? Ha nem működik valami, minek erőltetni? Ezekre a kérdésekre kerestem a választ a riportom második részében, ahol Lukáš Vavrečkával, egy fiatal pardubicei íróval és irodalmárral beszélgettem. Vavrečka, mint ahogy az majd részben ki fog derülni, nem tagja az AS-nek. Egyelőre. Az OS-nek viszont igen, és véleménye is van róluk. Közel sem annyira lesújtó, mint várnánk. De vajon veregetnek-e irodalmárvállakat a cseh kistérségi politikában?
Térjünk a tárgyra! Szóval: mi a probléma az OS-el tulajdonképpen?
Lukáš Vavrečká: Probléma az volna több is. Először is, néhány éve, amikor az OS-t átvette Tomáš Magnusek, már pénzügyi- és tekintélybeli problémák is voltak. Mellesleg közbeszúrnám, hogy figyelemreméltó, milyen gyorsan elvesztette a nimbuszát valami, amit tizenéves koromtól fogva - és nem csak én - úgy néztem, mint az íróink Mekkáját.
Ha a kiadott könyveid nem tudták száz százalékig igazolni, hogy író vagy (a minőség kérdése mindig is vitatható volt), a tagság egy olyan szakmai testületben, mint az OS kifejezetten nagy jelentősséggel bírt. Ha benne voltál az OS-ben, senki nem mondhatta rólad, hogy nem vagy író. Ráadásul saját kategóriájában az OS volt a legismertebb szervezet, és ezt az alapján mondom, hogy szerintem az egyetlen volt, amit a nem-írók, vagy az irodalmi élettel közvetlenül nem érintkezők is ismertek. Aztán valami megváltozott az elmúlt három évben. Értem ezt úgy, hogy elsősorban a többé-kevésbé bennfentes közönség vélekedésében. Egész biztos, hogy ezek a problémák sokáig elhúzódtak volna, és csak egy botrányra volt szükség, hogy az ember újra elgondolkodjon az OS jelen állapotain. A tekintély aláaknázottsága most az OS leglátványosabb tünete, és sajnos elég sok tény alátámasztja ezt: Például a tagok átlagéletkora és jelleme. Ennek eredményeképp az OS vezető testülete nem sokban különbözik a regionális központjaikétól, ahol vannak jegyzett és ismert szerzők, de szép számban akadnak olyanok is, akiket csak a kollégák ismernek, az olvasók már kevésbé. Most ezzel nem akarom megmondani, hogy ki a jobb és ki rosszabb, de olyan szerzőkből, akik csak a barátaik, kollégáik, a helyiek, vagy a polgármester elismerésére pályáznak, sajnos több van. De ez persze nem jelenti, hogy hitvány írók lennének.
Azok a szerzők, akik számítanak valamit a kortárs cseh irodalomban, és könyvesboltokban meg platkátokon látjuk a könyveiket, akik fellépnek a brnoi szerzői felolvasások hónapján, vagy a Tvar, Host és A2 irodalmi folyóiratok rendezvényein, ők viszont nincsenek ott az OS-ben. És úgy szokás gondolni, hogy ez az individualizmusuk, a karrierizmusuk, vagy a hírnevük miatt van így. Csakhogy az AS rámutatott arra, hogy ez egy tévedés, hogy ezek a szerzők is szeretnének szerveződni, csak teljesen máshogy gondolkodnak erről az egészről. Szeretnék láthatóvá tenni az irodalmat. Miért kellene benne lenniük valamiben, ami még ha neves is, nem szándékozik "megmutatni” őket. Markáns a különbség abban, hogyan gondolkodik a két szervezet a nyilvánosságról. Például az AS-ről a Lidové novinyből tudok, de mikor volt az OS utoljára a Lidové novinyben, az MF-ben, vagy más újságban? Nem, az OS, és a regionális központjai nem tudtak kitörni a saját maguk teremtette bűvkörből, és a szerzőkben idővel kifejlődött egy kellemetlen érzés, mintha egy fedél alatt lennének, és odakint senkinek fogalma sincs róluk, hogy kik ők. Mire jó az ilyen szervezet az olyan íróknak, mint David Zábranský vagy Petra Hůlová? Nagyon remélem, hogy mostantól megvalósul az eddigi állapot ellentéte is, és az AS képes lesz megvalósítani a lehető legrövidebb idő alatt az élő, dinamikus és egy olyan irodalmat, ami hétköznapi beszédtéma lehet.
Hogyan tudná helyettesíteni az OS az AS-t?
L.V.: Azt hiszem helyettesíteni nem tudja, mert az OS-ben van még a szerzők túlnyomó többsége, akiknek, mivel az érdekeltségeik "családi jellegűek" (talákozhatnak a barátaikkal, a "feljebbvalóikkal", könyveket cserélhetnek, stb.), nem lenne kedvük váltani. A szükségleteik az AS-ben valószínűleg kielégítetlenül maradnának. Mert az egészen biztos, hogy nekik is szükségük van valamilyen védnökségre. Mostanség, gondolom, meg lehetnek elégedve: ráadásul Tomáš Magnusek az utolsó, december 8.-án a Cseh Köztársaság szenátusának épületében tartott találkozón baráti légkört próbált teremteni: kellemes hangulatban emlegették, hogy az OS azért mégiscsak jelent, jelentett valamit. A délután nosztalgikus hangulatban telt, ahol felidézték az értékeket és sikereket, megerősítették azt, hogy nem értelmetlen az OS létezése, amiből azért erősen érződött, hogy a szervezet válságban van. Itt azért felhívnám a figyelmet arra, hogy az OS és az AS között nem puskaporos a hangulat. Már csak az a kérdés marad nyitott, hogy a médiában mennyire sikerült elmaszatolni az AS hozzáállását? Az OS most úgy van vele, hogy nem üt vissza, és demokratikusan elfogadja a pluralitást, főleg mert az mindig is jelen volt. Csak most éppen markánsabb lett.
Az AS-nek már volt hivatalos vagy félhivatalos ülése? Miről volt szó, ha volt?
L.V.: Hivatalosról nincs tudomásom. Jelenleg túl sok dolgot kell megoldani, a szervezet struktúrája is mostanság kezd kialakulni. Új tagok felvételével például pont a szervezkedés miatt újévig várni kell.
Tudsz arról valamit, hogy akarja az AS képviselni magát külföldön? Az OS-nek volt egyáltalán az ilyesmiben érdekeltsége?
L.V.: Az OS-nek külföldön azért nem kevés tagja volt. Még regionális központoknak is voltak külföldi tagjaik. De szervezett kommunikáció külföldi irodalmakkal, amennyire én tudom, nem történt. És megint ott vagyunk, hogy az OS tagjainak nagyrésze az idősebb korosztályhoz tartozik: meseírók, regionális költők és olyan elbeszélők, akik helyi jellegű történeteket dolgoznak fel. Más szóval a regionális jellegre építkező emberek, akik Prágában vagy Brnoban sokszor nem is voltak felolvasni, és külföldre sem nagyon jártak ezért. Az eddigiek alapján, gondolom, az ilyesmit az AS-nek kellene hoznia. Vagyis kellene, ha "terjeszkedni" akar, mert az emberek, akik belépnek, ezt akarják. Gondolok itt a nagyrészt kozmopolita beállítottságú szerzőkre. És még egy ok, ami miatt az OS nem fog megszűnni: a maradó tagokkal szemben ugyanis ilyen elvárásokat senki sem fog támasztani. Ők csak össze akarnak jönni, esetleg kapni valami dícséretet a polgármestertől, és csipegetni a svédasztalból a helyi önkormányzatnál. Ezek azok az írók és szervezők, akik minden korban követleni fogják az apró támogatásokat a városi és kerületi szervektől.
Miért nem hívott senki az AS-be kritikusokat?
L.V.: Sejtelmem sincs. Erről tényleg semmit nem tudok. Mindenesetre az AS-ből senki nem jött el az OS-es találkozóra, pedig Němecnek biztosott kellett volna lennie. Mögöttem ült például a Psí víno régebbi szerkesztője, irodalomtudós és kritikus Ivo Harák. Gondolom mindkettejüknek lett volna mondanivalója ezt illetően. Szerintem egyébként az ő (szerk.: kritikusok) idejük is eljön, és meglesz a hivatalos helyük az AS-en belül.
Hanzelik Gábor
