Legalábbis ezt állította bizonyos Alekszandr Nyikitin kongresszusi küldött, amikor megtudta, hogy a párt Putyint jelöli elnöknek a második ciklusban – ő ugyanis a „vezér”, aki „utat mutat”. Anna Arutunyan könyvéből kiderül, hogy – bármily’ meglepő – a küldött úr a legkevésbé sincs kisebbségben ezzel a véleményével (különösen a hölgyek körében népszerű az állítólag rendkívül vonzó Putyin), de hál’Isten szép számmal akadnak olyanok is, akik nem ismerik el a Nagy Vezér mindenhatóságát.
Anna Arutunyan orosz-amerikai újságíró igencsak nagy fába vágta fejszéjét: Az Európa Könyvkiadónál nemrégiben megjelent A Putyin-varázs. Isten, hatalom, korrupció Oroszországban című kötetében ugyanis arra vállalkozik, hogy megpróbálja megérteni és megmutatni Oroszország működését. Sikerült neki. A szerzőnő hosszú évek óta tudósít az orosz politikai élet eseményeiről, többek között a The Moscow News független hírportál munkatársa. Munkája során rengeteg emberrel találkozott, akik pro vagy kontra éreztek-érveltek Putyint és rendszerét illetően, sajtókonferenciákon, kongresszusokon vett részt, sőt egyszer odáig is eljutott, hogy sikerült megszólítania a vezért (noha kérdését már nem tudta feltenni) – ennek eredménye az a kőkemény, precíz, vérprofi, majd’ ötszáz oldalas tényfeltáró riportkötet, melyet már a magyar olvasó is kezébe vehet. A könyv egyébként elég sok nyelven látott napvilágot a magyar kiadással egy időben, ami nyilván nem véletlen, mivel az Ukrajna elleni hónapok óta tartó offenzívája miatt szinte az egész világ Putyinra és az ő Oroszországára veti vigyázó szemeit.
Arutunyan az államgépezet megértéséhez és megértetéséhez aprólékosan bemutatja a mai orosz társadalom elemeit, az elmúlt időszak (Jelcin halála és Putyin feltűnése) óta zajlott legfontosabb (bel)politikai eseményeket, botrányokat, igyekszik feltárni a konkrét szerepeket. Ennek érdekében mindenekelőtt megismerteti az olvasót az ország legfontosabb különböző társadalmi csoportjaival, akiknek egy-egy hosszabb fejezetet is szentel. Nem mások ők, mint az alattvalók, az opricsnyikok és a bojárok. A történelemből jól ismert kifejezések azonban új értelmet nyernek a XXI. század és Putyin Oroszországában. Ennek megfelelően az opricsnyikok itt nem a Moszkva környéki földekből részesülnek aljas és agresszív tetteikért cserébe, mint Rettegett Iván idején, hanem az államgépezetben, a különböző szervekben, esetleg vállalatokban jutnak hatalmi pozícióba. A kortárs opricsnyik egyébként sem újdonság napjaink orosz irodalmában, elég csak Szorokinra gondolni (Az opricsnyik egy napja, Cukor-Kreml). Ugyanígy a bojárok sem ugyanazok már, akik annak idején voltak, noha az kétségtelen, hogy Arutunyan is az „uralkodóhoz” legközelebb álló körökre alkalmazza a kifejezést. Nagy különbség azonban, hogy míg például Rettegett Iván elismerte a bojárok tekintélyét, és a parancsait a „A cár parancsolja s a bojárok jóváhagyták.” megjegyzéssel adta ki, addig Putyin bojárjainak már nincsenek semmiféle privilégiumai, neki nincs szüksége se a bojárok, se senki jóváhagyására. (Egyébként I. Nagy Péter cár volt az, akinek sikerült megtörni a bojárok hatalmát, addig ugyanis ők voltak az a csoport, amely arra ügyelt, hogy az uralkodó ne tudjon visszaélni hatalmával).
Rettegett Iván többszöri emlegetése sem véletlen, Arutunyan ugyanis erőszeretettel von párhuzamot Putyin és a hajdan volt cár között. Teszi ezt teljes joggal, azt pedig mindenki döntse el maga, hogy melyikük a rosszabb. Ezeket a párhuzamokat azonban nem úgy kell elképzelni, hogy a szerző elmondja, hogy az elnök ebben vagy abban hasonlít Rettegett Ivánra, még csak nem is jellembéli hasonlóságokról van szó (noha valószínűleg ilyenekből is lehetne találni bőven, de Arutunyan nem a két türannosz pszichológiai elemzésére vállalkozott). Az összehasonlítás a két vezér tetteit illeti, egy-egy putyini aktusnál szinte mindig visszanyúl a rettenetes előd valamely cselekedetéhez. Ahhoz az aprólékossághoz pedig, ahogy ez történik, mély, széles körű és pontos történelmi ismeretekre van szükség – Anna Arutunyan rendelkezik ezzel, ami nem kevés háttérmunkát igényelhetett.
Ez a fajta aprólékosság, részletesség, mélység és a sok-sok történelmi párhuzam, amellett, hogy nyilvánvaló módon azt a célt szolgálja, hogy az olvasó egy komplex képet kapjon az orosz államgépezet működéséről, valahol egy kissé hátrányává is válik a könyvnek. Ezek a momentumok ugyanis némiképp próbára teszik az olvasót, a legjobb példa talán az egyházról szóló fejezet, amelynek elég nagy százalékát teszi ki annak a bemutatása, hogyan működött az intézmény a történelem során, és csak a végén jutunk vissza a Putyin vs. egyház problematikához, addigra viszont már nem is nagyon értjük, hogyan és honnan keveredtünk oda. Ha már az aprólékosságnál tartunk, talán ide tartozhat az a szerkezeti megoldás is, hogy bizonyos nevek időről időre előkerülnek újra. Ez egyfelől megint csak a szerző jártasságát, hatalmas háttértudását mutatja, de ugyanakkor ettől is kissé nehezen követhetővé válik a történet, bár valószínűleg ez egy ördögi kör, mivel ezek nélkül meg nem volna lehetséges az összefüggések és mozgatórugók megértése.
Külön figyelemre méltó a Pussy Riot zenekar története, amely mintegy keretet is ad a könyvnek. Ők az a punk banda, akik a Megváltó Krisztus Székesegyház ambóján adták elő Szűzanya, űzd el Putyint! című performanszukat, és ezért jelenleg is börtönben vannak (az ügyről a magyar sajtóban is viszonylag sokat lehetett olvasni annak idején). Állítólag maga Kirill pátriárka, az egyház feje kérte az elnököt, hogy az együttes tagjai méltó büntetésben részesüljenek (az ambón ugyanis nem tartózkodhatnak civilek, így még nagyobb a bűnük). Ez a történet pedig egy olyan momentum, amely kiválóan bemutatja az orosz állam és egyház kapcsolatát, illetve az államhatalom működését a mai Oroszországban, valószínűleg a szerző is azért használja ezt mintegy keretként. Anna Arutunyan szinte heroikus cselekedetet hajtott végre, amikor arra vállalkozott, hogy mindezt bemutatja a világnak (és vállalkozását sikerre is vitte), azt azonban el kell mondani, hogy tényfeltáró riportot olvasni több mint négyszáz oldalban nem egyszerű feladat. Bár valószínűleg megírni sem volt az.
Németh Orsolya
Anna Arutunyan: A Putyin-varázs. Isten, hatalom, korrupció Oroszországban, ford.: Vígh Zoltán, Európa Könyvkiadó, 2014., 3790 Ft
